A bizalom és a tőke kereszteződésénél - így előzte meg az indiai tőzsde a kínait
A tőzsdei sikerek mögött nem csupán a gazdasági növekedés rejtőzik, hanem a bizalom és a szabályozási klíma is meghatározó szerepet játszik. Kína esetében a tőzsdei aktivitást jelentősen befolyásolták a piacon tapasztalható turbulenciák: az Ant Group IPO-jának leállítása és a Jinzhou Port kudarcai sorozatosan elriasztották a külföldi befektetőket. Ezzel szemben India az üzleti környezet javítására és a stabil monetáris politikára összpontosítva építette fel vonzó imázsát. Az "China+1" stratégia új impulzusokat hozott az indiai gyártás és tőzsdei tevékenységek számára. A befektetők logikája mindvégig ugyanaz marad: ott keresnek lehetőségeket, ahol a szabályok egyértelműek, és a kockázatok jól menedzselhetők.
Az elmúlt öt évben a kínai tőzsde látványosan alulteljesített az indiaihoz képest. És ennek nem csupán a lassuló gazdasági növekedés vagy a geopolitikai feszültségek az okai. A befektetői bizalom megingása legalább ilyen fontos tényező volt, és ennek egyik jelképes példája a Jinzhou Port botránya.
Az indiai (kék színű) és a kínai (piros színű) tőzsdeindexek fejlődése. Forrás: Yahoo Finance.
A kikötővállalat, amely Északkelet-Kína ipari középpontjának egyik legfontosabb tranzitcsomópontjaként a szén- és acélkereskedelem élvonalába tartozott, hosszú ideig megbízható, stabil befektetési lehetőségnek számított. A részvényei iránti kereslet folyamatosan növekedett, hiszen vagyonkezelők és kisbefektetők egyaránt szívesen fektettek bele. Ám a látszólagos siker mögött súlyos könyvelési visszaélések rejtőztek. A vállalat bevételeit drasztikusan, összesen 8,6 milliárd jüannal manipulálták, így a valós számok jelentősen eltértek a közzétett adatokról. A pénzügyi mutatók és a valódi cash flow között pedig óriási eltérések voltak, ami komoly aggodalmakat vetett fel a vállalat pénzügyi helyzetével kapcsolatban.
A csalás leleplezése után a részvényárfolyam meredeken zuhanni kezdett, és a sanghaji tőzsde 2025. július 25-én véglegesen kivezette a céget a tőzsdéről. Ez a lépés egyértelmű üzenetet küldött: a kínai hatóságok készségesen feláldozzák még a stratégiai fontosságú kikötőüzemeltetőket is a piac integritásának megőrzése érdekében. A Jinzhou Port ügye tehát nem csupán egyetlen vállalat botránya, hanem az egész kínai tőkepiac arculatát formálta át. Míg hosszú távon elősegítheti a piac tisztulását és a szabályozói szigor iránti bizalom erősödését, rövid távon tovább fokozta a piaci pesszimizmust és megnövelte a befektetők óvatosságát.
A történet emlékeztet arra, hogy a kínai tőzsde gondjainak gyökere gyakran nem a gazdasági fundamentumokban, hanem a transzparencia és a bizalom törékeny alapjaiban rejlik. És pontosan ez az a terület, ahol India az utóbbi években komoly előnyt szerzett.
A Jinzhou Port ügye már korábban is jelezte, hogy a kínai tőzsdén tapasztalható problémák gyökerei nem csupán az egyes vállalatok etikátlan viselkedésében keresendők, hanem sokkal inkább a szélesebb gazdaságpolitikai és szabályozási keretekben. Míg Kína a 2010-es évek során a dinamikus magánszektor és a globális integráció vonzerejével csábította a tőkét, az utóbbi években a szigorúbb szabályozások és a politikai beavatkozások komolyan aláásták a befektetők bizalmát.
India ekkor éppen az ellenkező irányba indult el. A reformok következetes végrehajtása és a piacbarát intézkedések új impulzusokat adtak a tőkepiacainak, így jelentős előnyre tettek szert a globális befektetők körében. Az indiai gazdaságpolitika stabilitása kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a befektetők hosszú távú növekedési lehetőségként tekintsenek az országra. A Modi-kormány által végrehajtott átfogó adó- és munkajogi reformok egyszerűsítették a vállalkozások működését, míg a termelési ösztönző programok kifejezetten a gyártókapacitások telepítésére vonzották a nemzetközi cégeket.
E párhuzamos trendek mentén a digitális infrastruktúra forradalma – például az Aadhaar azonosító rendszer és a UPI fizetési platform – nem csupán a pénzügyi hozzáférést tágította, hanem felgyorsította a belső fogyasztást és fokozta a termelékenységet is. Ennek eredményeként a külföldi közvetlen tőkebefektetések folyamatosan megdöntötték a korábbi rekordokat. Az ország különösen vonzóvá vált a technológiai és gyártási szektorok számára, amit a politikai stabilitás és a megbízható szabályozási környezet tovább fokozott.
Kína eközben egy teljesen új narratívát alakított ki. 2020 végén a hatóságok leállították az Ant Group történelmi nyilvános részvénykibocsátását, ami világosan jelezte a befektetőknek, hogy a politikai érdekek gyakran felülírják a gazdasági elveket. Ezt követően a technológiai óriások, mint az Alibaba, a Tencent és a Didi, sorra bírságokkal és kényszerintézkedésekkel szembesültek, míg az online oktatási szektor drasztikus korlátozásokon ment keresztül.
Az események üzenete egyértelműen körvonalazódott. A magánszektor terjeszkedésének új határvonalai formálódnak, melyeket nem a gazdasági dinamika, hanem a politikai döntések alakítanak. A kockázati tőke áramlása és az innovatív fintech vállalatok fejlődése megtorpant, hiszen a befektetők a szabályozói környezet kiszámíthatatlansága miatt egyre bizonytalanabbá váltak.
A Covid-járvány idején bevezetett szigorú lezárások és a "Zero-Covid" politika tovább mélyítette a problémát. A belső kereslet és a termelés gyengülése mellett a nemzetközi piacok is elbizonytalanodtak Kína növekedési kilátásaival kapcsolatban. Mindezt tetézte az állami beavatkozás erősödése, amely a vállalati szférát a korábbiaknál nagyobb mértékben rendelte a politikai prioritások alá. A geopolitikai feszültségek, különösen az USA és szövetségeseinek technológiai exportkorlátozásai további bizonytalanságot okoztak.
A gazdaságpolitikai eltérések napjainkban egyre inkább tükröződnek a tőkepiacok teljesítményében. Míg India a reformok és a nyitottság révén egy növekedésorientált jövőképet prezentál, Kínában a befektetők egyre gyakrabban fogalmazzák meg aggodalmaikat a politikai befolyás miatt. Kérdésessé válik, hogy mennyire megbízható és stabil az a piac, ahol a politikai döntéshozatal ilyen mértékben határozza meg a gazdasági környezetet.
A gazdaságpolitikai eltérések mellett a tőkepiac teljesítményét jelentősen befolyásolja a makrogazdasági környezet is. A befektetők nem csupán a szabályozási kockázatokra figyelnek, hanem arra is, hogy az adott gazdaság mennyire képes fenntartható növekedést és stabil keresletet teremteni.
Ebben a vonatkozásban az utolsó öt év során India figyelemre méltó előnyre tett szert Kínával szemben, ami jelentős hatással volt a két ország tőzsdéinek eltérő teljesítményére. A pandémia utáni időszakban India gyorsan talpra állt, és a GDP növekedése tartósan 6-7 százalék körül mozog, így a világ legdinamikusabban fejlődő nagy gazdaságai közé emelkedett.
A növekedés motorja a belső fogyasztás volt, amely a lezárások után lendületesen helyreállt, különösen a digitális fizetési rendszerek, a telekommunikációs szolgáltatások és a kiskereskedelmi elektronika terén. A fiatal, bővülő munkaerőpiac demográfiai előnyt biztosított. A fiatalabb háztartások hajlamosabbak költeni, ami stabil keresletet teremtett. A kedvező inflációs és kamatkörnyezet - még a 2022-es sokk idején is viszonylag óvatos monetáris szigorítással - lehetővé tette, hogy a hitelfelvétel és a beruházások ne torpanjanak meg drámaian.
Kínában ezzel szemben a makrogazdasági dinamika megbicsaklott. A Covid-lezárások feloldását követő kezdeti fellendülés 2023-ra kifulladt, és a növekedés 5 százalék alá süllyedt. A legnagyobb tehertétel az ingatlanpiaci válság volt. Az olyan óriásfejlesztők, mint az Evergrande csődje nemcsak az építőipart, hanem az egész gazdaságot megrázta. Az ingatlanpiac összeomlása visszavetette a cement- és acéltermelést, valamint a bútor- és fogyasztási cikkek iránti keresletet is. A helyi önkormányzatok, amelyek jelentős bevételhez jutottak a földértékesítésekből, hirtelen forráshiánnyal szembesültek, ami fiskális megszorításokra és a fejlesztések leállítására kényszerítette őket.
A lassulás társadalmi aspektusai súlyos következményekkel jártak. 2024-re a fiatalok körében a munkanélküliségi ráta átlépte a 20 százalékot, ami nem csupán a társadalmi elégedetlenség fokozódását eredményezte, hanem a belső kereslet csökkenését is előidézte. A háztartások általában hajlamosabbá váltak a megtakarításra, ami ellentétes irányba mutatott a fogyasztásra építő növekedési modell elvárásaival.
A befektetői hangulat szempontjából ez a helyzet rendkívül lényeges. India esetében a fiatal lakosság és a fogyasztási szokások dinamikája arra utal, hogy a növekedés hosszú távon is fenntartható lehet, így a részvénypiac jövőbeli lehetőségeket ígér. Ezzel szemben Kínában a lassuló növekedés, az ingatlanpiac válságának multiplikátor hatása, valamint a belső kereslet gyengesége azt jelzi, hogy a korábbi gazdasági modell elérte a határait, és a gazdaság visszatérése a korábbi ütemhez egyre nehezebbé válik.
A makrogazdasági eltérések mellett a geopolitikai környezet is lényeges tényező abban, hogy India tőzsdéje az elmúlt öt évben felülmúlta a kínait. A befektetők számára nem csupán a gazdasági növekedés ígérete fontos, hanem a geopolitikai kockázatok és az ellátási láncok stabilitása is kulcsszerepet játszik döntéseikben.
A Jinzhou Port ügye, valamint a kínai ingatlanpiac válsága már korábban is rávilágított a bizalom instabilitására, azonban a globális kereskedelmi táj átalakulása még inkább felerősítette a tőkék India irányába történő áramlását.
Az egyik legmeghatározóbb fejlődés a "China+1" stratégia elterjedése volt. A nyugati és japán multinacionális cégek, figyelembe véve a geopolitikai kockázatokat, arra törekedtek, hogy csökkentsék a kínai gyártási kapacitásoktól való függőségüket, és alternatív helyszíneket keressenek. India az utóbbi évek során e folyamat egyik legjelentősebb nyertesévé vált. A Foxconn, az Apple egyik kulcsszereplője, komoly befektetésekkel alakította ki indiai termelési bázisát, és olyan vállalatok, mint a Samsung, valamint más elektronikai gyártók is követték a példáját. Ez a tendencia nem csupán új munkahelyeket teremtett, hanem a tőkepiacokon is pozitív várakozásokat generált, mivel azt jelezte, hogy India egyre inkább integrálódik a globális értékláncok magasabb hozzáadott értéket képviselő szegmenseibe.
India geopolitikai pozícióját jelentősen megerősítette az a képessége, hogy ügyesen lavírozik a nagyhatalmak között. Miközben szorosabb gazdasági kapcsolatokat alakított ki az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval, képes volt megőrizni energiaimportját Oroszországból, elkerülve ezzel a szankciók kockázatát. Ez a kiegyensúlyozott diplomáciai megközelítés nemcsak a tőkebeáramlás stabilitását segítette elő, hanem különösen a gyártási és informatikai szolgáltatások szektorában is eredményesnek bizonyult. Az erős szoftver- és üzletiszolgáltatás-export révén India stabil devizabevételeket biztosított, amely tovább csökkentette a külső sérülékenységét.
Kínában a geopolitikai feszültségek egyre inkább elviselhetetlenné váltak. Az Egyesült Államok és szövetségesei által alkalmazott technológiai exportkorlátozások, különösen a fejlett félvezetők és a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez szükséges eszközök terén, komoly kihívások elé állították a kínai vállalatokat. Noha olyan cégek, mint a Huawei és a Tencent megpróbálták saját fejlesztéseikkel pótolni az elveszett importot, ez a stratégia nemcsak hogy lassította az innovációs folyamatokat, hanem a költségeket is jelentősen megemelte.
A Tajvan körüli katonai feszültségek és a kereskedelmi háborúk következtében a befektetők egyre inkább megnövekedett geopolitikai kockázati prémiumot követeltek a kínai eszközökért. Ez a fokozott kockázatérzékenység különösen a külföldi tőkebeáramlást fékezte, és 2023-ban először történt meg, hogy Kínából nettó külföldi tőkekiáramlás indult meg.
Az ellátási láncok részleges áthelyezése Indiába, Vietnamba és más délkelet-ázsiai országokba egy jelentős mérföldkövet jelképez: a globális ipari vezetők új lehetőségeket keresnek, és más piacokat kezdenek el szem előtt tartani a jövő stabilabb alapjainak megteremtése érdekében.
Ez a geopolitikai átrendeződés közvetlen hatással volt a tőkepiacokra is. India a diverzifikáció és a stabil kapcsolatok előnyeit kihasználva erősítette meg a részvénypiaci növekedés narratíváját. Ezzel szemben Kína, amely hosszú időn keresztül a globalizáció legfőbb nyertesének számított, fokozatosan elveszítette azt a vonzó pozíciót, amely korábban a külföldi befektetők első számú célpontjává tette.
A tőkepiac teljesítményét nem csupán a gazdasági fundamentumok és a geopolitikai környezet alakítják, hanem az is, hogyan viselkednek maguk a befektetők. Az elmúlt öt évben India és Kína ezen a téren is élesen eltérő pályán haladt, és ez a különbség tovább erősítette a két tőzsde közötti teljesítménybeli szakadékot.
Míg Indiában a belső befektetői közösség és az optimizmus erőteljesen támogatta az árfolyamok növekedését, Kínában a külföldi tőke visszavonulása és a bizalmi válság foglyul ejtette a piacot. Ez a befektetői hangulatbeli eltérés jól tükrözi a Jinzhou Port körüli bizalom megingását, és rávilágít arra, hogy a tőzsdei teljesítmény gyakran inkább pszichológiai, mintsem pusztán gazdasági tényezők eredménye.
Indiában az utóbbi években a tőzsde egyik legmeghatározóbb pillére a hazai befektetők bővülő köre volt. A nyugdíjalapok és a lakossági kisbefektetők, különösen a fiatal középosztály tagjai, folyamatos és stabil keresletet biztosítottak a részvények iránt. 2021 és 2024 között drámai mértékben emelkedett a Demat számlák száma, ami azt jelenti, hogy egyre több indiai háztartás kezdett el aktívan részt venni a részvénypiac világában. Ez a megnövekedett belső kereslet jelentősen csökkentette a külső gazdasági sokkok hatását, és hozzájárult ahhoz, hogy az indiai tőzsde robusztusabbá váljon a globális pénzügyi ingadozásokkal szemben.
A "következő Kína" narratíva, amely India növekedését a 2000-es évek Kínájához hasonlította, tovább erősítette az optimizmust, különösen a technológiai, pénzügyi és fogyasztói szektorban. Az IPO-k hulláma új, innovatív vállalatokat hozott a piacra, növelte a piaci kapitalizációt, és friss tőkét vonzott a helyi részvényekbe.
Kínában eközben fordított folyamat játszódott le. A szabályozási szigor, a geopolitikai kockázatok és a gazdasági lassulás miatt a külföldi befektetők egyre nagyobb számban csökkentették kitettségüket a kínai részvényekben. A kockázati prémium emelkedése miatt a befektetők magasabb hozamot vártak el, amit a lassuló gazdaság és a megrendült bizalom nem tudott biztosítani, így az árfolyamok tartósan nyomás alatt maradtak. A piaci szerkezetet különösen súlyosan érintette az ingatlan- és a pénzügyi szektor gyengélkedése, hiszen ezek hagyományosan a kínai tőzsde súlyos komponensei. A bizalmi válságot tetézte a technológiai óriások tartós értékvesztése. Az Alibaba, a Tencent és a Meituan árfolyama jóval a 2020 előtti csúcsok alatt ragadt, ami nemcsak a befektetői hangulatot rombolta, hanem a kínai részvénypiac egészének kapitalizációját is csökkentette.
A két ország közötti eltérés tehát önmagát táplálta. Indiában a stabil belső kereslet és a kedvező növekedési kilátások vonzották a befektetők figyelmét, míg Kínában a tőke tömeges kiáramlása és a bizalom megrendülése miatt az árfolyamok alacsonyan stagnáltak.
A befektetői bizalom és a piaci hangulat mellett a devizapiac és a pénzpolitikai környezet is kulcsszerepet játszott abban, hogy a kínai tőzsde teljesítménye elmaradt India mögött az elmúlt öt év során.
A Jinzhou Port-ügy nyomán kibontakozó bizalmi válság és a geopolitikai feszültségek nem csupán önállóan, hanem a pénzügyi környezet révén is hatással voltak a gazdasági folyamatokra. A tőkebeáramlás dinamikája és a részvénypiaci árfolyamok jelentős ingadozásokon mentek keresztül, érzékeny reakciókat mutatva a devizakockázatokra és a központi bankok politikai döntéseire.
India számára kedvező helyzetet teremtett a rúpia viszonylagos stabilitása. A pandémia utáni globális bizonytalanság és az amerikai kamatemelések nyomán ugyanakkor az indiai deviza gyengülésnek indult, de a folyamat fokozatosan és kiszámíthatóan zajlott le. Az indiai jegybank egy megbízható és fokozatos kamatemelési ciklust indított el, amely nemcsak az inflációt fékezte, hanem a külföldi befektetők számára is vonzó hozamokat biztosított. A devizakockázat kezelése is könnyebbé vált, így a globális alapok hajlandóságot mutattak arra, hogy elviseljék a rövid távú ingadozásokat a hosszú távú indiai növekedési lehetőségekért cserébe.
Ezzel szemben Kína a devizapiac terén is bizalomvesztéssel küzdött. A gazdasági lassulás és a tőkekiáramlás nyomást gyakorolt a jüanra, amely időszakonként jelentősen gyengült a dollárral és más vezető devizákkal szemben. A gyengülő jüan csökkentette a külföldi befektetők számára a kínai eszközök reálhozamát, hiszen a deviza leértékelődése felzabálta a helyi piacon elért nyereség egy részét. Ez a devizakockázat különösen azoknak a befektetőknek volt riasztó, akik alacsony hozamú, de stabil fejlett piaci alternatívákhoz szoktak.
A kínai jegybank mozgástere korlátozottá vált, mivel a belső kereslet gyengesége miatt, habár kamatcsökkentésekkel próbálta serkenteni a gazdasági aktivitást, ezek az intézkedések nem bizonyultak elegendőnek a beruházások fellendítésére. Eközben a jüanra nehezedő nyomás egyre fokozódott. A tőkekiáramlás csökkentésére bevezetett szigorúbb tőkekorlátozások tovább súlyosbították a külföldi befektetők hangulatát, hiszen a piac szabadságának csorbulása újabb bizalmi válságot idézett elő.
A devizapiaci környezet és a jegybanki politika közötti eltérés szervesen összefonódik a tőkepiacok teljesítményével. India stabil, nyitott és hiteles pénzpolitikai keretrendszere világosan jelezte a befektetők számára, hogy a piac működése kiszámítható, még a volatilis külső körülmények között is. Ezzel szemben Kínában a jüan gyengülése és a tőkekorlátozások a külföldi tőke számára jelentős kockázati prémiumot eredményeztek, így az ország nem tudta ellensúlyozni a geopolitikai és makrogazdasági bizonytalanságokat.
Elmondhatjuk tehát, hogy a devizapiaci és jegybanki bizonytalanság a befektetői döntéseket is átalakította. A külföldi alapok India felé fordultak, ahol a stabilabb deviza és a kiszámíthatóbb monetáris politika csökkentette a kockázatot, még ha a rövid távú hozamok nem is voltak mindig magasabbak.
Ez a bizalmi különbség ismét rámutatott arra az alapvető tanulságra. A tőkepiacok hosszú távú teljesítményét a befektetők jövőbe vetett hite formálja. Ahol ez a hit megrendül, ott a tőke könnyen másfelé áramlik.
Az elmúlt öt év eseményei világosan rávilágítanak arra, hogy a tőkepiaci teljesítmény mögött sokkal komplexebb tényezők húzódnak meg, mint csupán a GDP növekedése. A kínai tőzsde gyenge teljesítménye és az indiai piac dinamikus fejlődése a befektetői bizalom tükröződése. Ez azt jelenti, hogy a befektetők mennyire bíznak a szabályrendszer stabilitásában, a gazdaságpolitikai irányvonal következetességében, a pénzügyi piacok átláthatóságában és a deviza árfolyamának kiszámíthatóságában.
A Jinzhou Port ügye jól szemlélteti, mennyire ingatag ez a bizalom, míg India esete arra hívja fel a figyelmet, hogy a piacközpontú reformok, a stabil monetáris politika és a geopolitikai ügyeskedés képesek új befektetéseket és rugalmasságot generálni.
A befektetők számára a hozam mellett a kiszámíthatóság is kulcsfontosságú tényező. Olyan helyeket keresnek, ahol a jövő képe világosan kirajzolódik, és ahol biztonságban érzik tőkéjüket. A következő években mérföldkő lesz, hogy Kína tudja-e visszanyerni a globális bizalmat, vagy India iránti érdeklődés folytatódik-e, és tartósan megmarad-e a befektetők figyelmének középpontjában.
