A hormonpótlás: életmentő vagy életveszélyes?
"Világszerte egymilliárd érintett nőről beszélünk, mégis úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok" – írja Naomi Watts, az Oscar-díjra jelölt színésznő, aki megejtően őszinte könyvében részletesen feltárja a menopauzával való hosszú és küzdelmes harcát. A könyvében a hormonpótlásról is kifejti véleményét, és rávilágít arra, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie ahhoz, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb kezelést. De mit jelent ez a közönséges nők számára? Ha egy elismert színésznőnek is évekig tartott, hogy elérje a megfelelő terápiát, vajon milyen lehetőségei vannak a hétköznapi nőknek a menopauza tüneteinek enyhítésére? A válasz nem túl biztató: sok esetben a nőknek maguknak kell kutatniuk a megoldásokat, és föl kell venniük a harcot a megfelelő orvosi támogatásért, miközben a társadalmi stigmatizálás és a félreértések sokszor még tovább súlyosbítják a helyzetüket. Naomi Watts tapasztalatai tehát nem csupán egyéni történetek, hanem egy szélesebb problémakörre is rávilágítanak, amely sok nő életét befolyásolja világszerte.
"Amióta színésznőként tevékenykedem, folyamatosan azt tapasztalom, hogy a koromra való utalás kifejezetten tabunak számít a karrierem szempontjából. Szó szerint azt mondták nekem, hogy ha felfedem, hogy már a menopauza küszöbén állok, vagy akár csak a perimenopauza fázisában vagyok, akkor azzal eláshatom a jövőbeni munkalehetőségeimet. Most, 57 évesen, Naomi Watts néven, úgy döntöttem, hogy nemcsak bevallom ezt, hanem részletesen megosztom a harcomat a perimenopauza és a posztmenopauza tüneteivel, hiszen fontos, hogy ezek a témák nyíltan beszélhetővé váljanak."
A "Bátran kimondom - Amit jó lett volna tudni a menopauzáról" című könyv az év elején debütált az Egyesült Államokban, és mostanra már magyarul is elérhető a Gabo Kiadó jóvoltából. Ez a mű a színésznő első írásos munkája, amely gyorsan felkapaszkodott a legnépszerűbb nem fikciós könyvek ranglistájára, számos sikerlistán kiemelkedő helyet foglalva el.
Watts kétszeres Oscar-jelölt, a 21 gramm és A lehetetlen című filmekért elnyert jelölésekkel büszkélkedhet. Karrierje során olyan ikonikus alkotásokban is szerepelt, mint a Mulholland Drive - A sötétség útja és a King Kong, legújabban pedig a Viszály: Capote és a hattyú című sorozatban látható, amelyért Primetime Emmy-díjra is jelölték. Emellett könyvet írt a menopauzáról, és ennek nyomán egy sikeres vállalkozást indított. A Stripes Beauty nevű cége nemcsak információkat nyújt, hanem különféle termékeket is kínál, az étrend-kiegészítőktől kezdve a testápolókig, kifejezetten a változókorban lévő nők igényeire szabva.
"Mintha egy titkos szörnyet rejtegetnék a szekrényemben" - így idézi fel, amikor el kellett hallgatnia, hogy perimenopauzában van. A titkolózás nem volt számára ismeretlen, hiszen a teherbe eséssel kapcsolatos nehézségeit is magában kellett tartania. Watts már a harmincas évei közepén találkozott a változókor tüneteivel, és ezt a helyzetet tovább bonyolította, hogy akkor még nem volt anya, de szívében egyre erősebben érezte a vágyat, hogy gyermeke legyen. Küzdelme a meddőségi kezelések és a fiatalon megélt menopauza gondolata között feszített, ami rendkívül megterhelő volt. "Évente kétmillió amerikai nő kezd bele a menopauza időszakába. Ez napi szinten majdnem hatezer nőt jelent. Világszerte egymilliárd nő érintett, mégis én teljesen egyedül éreztem magam" - osztotta meg, miért döntött úgy, hogy könyvet ír a témáról.
A Bátran kimondom című írás egy izgalmas kérdést vet fel: hogyan lehetséges, hogy egy olyan nő, aki rendszeresen jár szűrővizsgálatokra és tájékozottnak véli magát, mégis váratlanul találkozik a perimenopauza tüneteivel. Miért hiányzik a hiteles információ erről a folyamatról, és miért nem osztották meg az anyák a tapasztalataikat a lányaikkal? Watts arra emlékeztet, hogy a perimenopauza kifejezés már az 1930-as évek óta szerepel a szótárakban, míg a menopauza fogalmát már 1821-ben megemlítette a francia orvos, Charles-Pierre-Louis de Gardanne. Tehát bőven lett volna idő a diskurzusra, mégis úgy tűnik, hogy a téma tabuként maradt a családi beszélgetésekben.
A könyv szerint ennek hátterében az áll, hogy a társadalom elfogadta a szenvedést, mint a női élet elkerülhetetlen részét.
