A NASA titkai: a Holdon felfedezett dolgok, amelyek még az űrhajósokat is sokkolták.

A hang azonban csupán a történet egy része volt. A legénység beszámolója alapján egy titokzatos, ragyogó, fehér fényű objektumot is észleltek, amely teljesen eltért minden ismert űreszköz formájától. Ez a különös tárgy nem mozgott az űrhajóval egy ütemben, és a gravitációs pályát sem követte. Olyan érzésük volt, mintha megfigyelné őket, mintha egy titkos szemtanú, aki minden mozdulatukat figyelemmel kísérte.

Sokan feltételezték, hogy talán űrszemét vagy egy levált műhold okozta a jelenséget. Azonban a mozgásának sajátos mintázata egyértelműen kizárta ezt a lehetőséget.

Bár a NASA hivatalosan sosem erősítette meg, a felvétel alapján úgy tűnik, hogy a három űrhajós zavart és feszülten küzdött a látottak feldolgozásával, miközben igyekeztek figyelmen kívül hagyni a különös eseményeket.

Talán az esemény legérdekesebb aspektusa nem magában a jelenségben rejlik, hanem abban, ahogyan azt az űrhajósok kezelték. A későbbi interjúk során rendre elkerülték a témát; amikor csak szóba került az eset, vagy viccelődtek rajta, vagy hirtelen más irányba terelték a beszélgetést. Senki sem merte vállalni, hogy részletesen feltárja, mi is zajlott valójában a végtelen űrben.

Sokáig azt hitték, a felvételek elvesztek. De 2008-ban a NASA váratlanul közzétette a teljes kommunikációs naplót, majd 2012-ben az audiofájlokat is - mindenféle különösebb magyarázat nélkül.

Az amerikai űrügynökség hivatalos véleménye azóta is az, hogy a hangok keletkezését a két eltérő rádiófrekvencia közötti interferencia idézte elő. Al Worden, az Apollo 15 űrhajósa azonban nem osztotta ezt a nézetet, és erősen kételkedett a hivatalos magyarázatban:

"Ha egyszer rögzítették, az azt jelenti, hogy ott valami különleges történt." - emlékezett vissza évekkel később egy dokumentumfilmben.

Sokan úgy gondolják, hogy az űrhajósok rendkívül ragaszkodtak a megbízhatóságuk megőrzéséhez. Egy olyan időszakban, amikor az űrkutatás a nemzeti identitás csúcsát jelentette, bármilyen szokatlan reakció kockáztatni tudta volna a jövőbeni küldetésekhez való hozzájárulásukat.

Michael Collins, az Apollo 11 űrhajósának egyik tagja, már korábban figyelmeztetést kapott a különös "zene" lehetőségéről. Meg is osztotta ezt a gondolatot, mondván, hogy ha nem értesítik időben, "halálra rémültem volna".

Az Apollo 10 résztvevői viszont nem részesültek ilyen figyelmeztetésben.

Azóta is időnként felmerül a téma, különösen akkor, amikor egy új dokumentumfilm vagy sorozat újra napirendre tűzi a hanganyagot. Legutóbb a NASA's Unexplained Files című sorozat szentelt figyelmet az esetre, amelyet horrorfilmbe illő narráció és hangulatos zene kísér.

A műsor ugyan megemlíti a rádióinterferencia lehetőségét, de az utolsó szó mindig a titokzatosságé. Egy olyan pillanaté, amikor három ember egymásra nézett 384 ezer kilométerre a Földtől - és egyikük sem értette, mi történik.

Az űr tele van ismeretlennel, és az Apollo 10 esete csak egy a sok megmagyarázhatatlan pillanat közül. Lehet, hogy csak technikai zaj volt. Lehet, hogy valami sokkal több.

Egy dolog azonban biztos: a Hold túlsó oldalán történt valami, amiről a résztvevők inkább hallgattak. És talán ez a legbeszédesebb mind közül.