"Az életemet a nulláról kellett újraépítenem." - Interjú Gubás Gabival

Elkerüli a szélsőségeket, és igyekszik mindig az arany középúton haladni. Felfedezte, hogyan lehet igazán jelen lenni az élet eseményeiben, amit nagyban köszönhet természetgyógyász párjának. Élete jelentős fordulópontját egy baleset és egy színdarab hozta el számára. A Múzeumok Éjszakája idei nagykövetével, Gubás Gabival folytattunk beszélgetést.

Több mint huszonöt éve éled az életed a nyilvánosság reflektorfényében. Érdekes megfigyelni, hogy sosem voltál az a figura, akinek a neve mindenhol ott van, de olyan időszakod sem volt, amikor teljesen elhomályosultál volna. Nem voltál soha túlságosan jelen, de a hiányod sem volt érezhető. Ez tudatos stratégia a karrieredben, vagy inkább a sors különös játéka?

Régebben is így volt, de mióta megismertem a férjemet ez hatványozottan igaz: szeretek az arany középúton maradni. Tehát ez tudatos a részemről, ugyanakkor az ösztöneim is ebbe az irányba visznek. Semmiben sem szeretem a végleteket, igyekszem kerülni őket. Olyan vagyok, mint egy mérleg: ugyan néha kilengek, de utána mindig visszaállok középre. Egy-egy leterhelőbb időszak után ezért szoktam sokszor nemeket is mondani az ajánlatokra.

Fontos számomra, hogy időt szenteljek a családomra, és magamra is, hiszen a gyermekeimmel eltöltött pillanatok felbecsülhetetlenek. A fiam már 18, a lányom pedig 14 éves, és mindennél jobban élvezem az együtt töltött időt, mielőtt felnőtté válnak és elindulnak a saját útjukra. Saját magamra is szeretnék figyelni, mert a jelen pillanatait csak tudatosan lehet igazán megélni. Ez sok munkát igényel, és folyamatos gyakorlást, hogy ne a múltban éljek, vagy a jövő miatt aggódjak, hanem teljes szívvel a mostani élményekre összpontosítsak. Minden egyes perc, amit velük tölthetek, egy kincs, amit szeretnék megőrizni.

Volt olyan időszak a karriered során, amikor úgy érezted, hogy mindez már túlterhelő? Esetleg tapasztaltál valaha létszorongást amiatt, hogy a feladataid száma drasztikusan csökkent?

Egy olyan emlék él bennem, ami után világossá vált, hogy sürgősen változtatnom kell az életem irányán. Éreztem, hogy az életem alapjai meginognak, mint egy régi építmény, amelynek falai repedeznek; emiatt újra kellett kezdenem mindent az alapoktól. Az a bizonyos baleset, amely a színpadon történt, vált a fordulóponttá. Azelőtt, ami a magánéletemben zajlott, azt már-már egy ősi időszámítás előtti korszaknak tekintek, míg azóta, ami következett, egy új időszámítás kezdete számomra.

A karrierem egyik legmeghatározóbb pillanata Anatolij Vasziljev rendezőhöz kötődik. Az általa dirigált Naphosszat a fákon című darabban Törőcsik Marival közös munkánk egy igazi szívsorozatot alkotott, amely örökre bevésődött az emlékeim közé. A próbafolyamat, amely két-három hónapig tartott, rendkívüli mélységeket és tanulságokat hozott számomra. Mari, aki szinte a klinikai halál peremén egyensúlyozott, a színpadra lépve újra megtalálta az élet örömét. Vasziljev, mint hű barát, tudta, hogy ez a szerep nem csupán kihívás, hanem a legjobb terápia számára, lehetőséget adva arra, hogy ne a betegségével küzdjön, hanem a művészet erejével szembesüljön.

Velem is hasonló dolog történt a balesetem során. Csúnyán hátraestem, és a kollégáim hitetlenkedve figyeltek, nem tudták, hogy folytassam-e az előadást, vagy inkább le kellene húzni a függönyt. Én mégis folytattam, mert az adrenalin olyan erővel ragadott magával, hogy nem tudtam megállni.

Marit is vitte előre az adrenalin és a színészi lendület, és ezt Vasziljev is látta. Kivirágzott a szereptől, és a premieren már fel tudta emelni a kezét, amit előtte még megmozdítani is alig tudott.

Olyan mély tisztelettel és csodálattal beszélsz Törőcsik Mariról, hogy az emberben felmerül a kérdés: vajon te is azon a végtelennek tűnő úton szeretnél haladni, amely a színpad varázsához vezet, egészen addig, amíg a tested engedi?

Nem merném határozottan kijelenteni, de az biztos, hogy ameddig örömömet lelem benne, addig folytatom. Azért osztottam meg veled ezt az élményt, mert számomra egy fontos szakmai fordulópont volt, egyfajta új korszak kezdete. Egy adott pillanatban minden a helyére került bennem. Az ott megszerzett tudás arra ösztönzött, hogy még elkötelezettebben játsszam ezt a játékot, amit életnek nevezünk. Ezt a tudást sehol nem tanítják, mindezt saját tapasztalatainkból kell felfedeznünk.

Ha jól játszol, néha nyersz, nyerés alatt pedig azt értem, hogy egyre boldogabb leszel, és egyre inkább tudsz örülni azoknak a dolgoknak, amik felett korábban átsiklottál. Rájöttem, hogy nem arról kell szólnia az életemnek, hogy úton-útfélen felismerjenek, egyszerűen csak teszem a dolgomat, és abba beleteszem szívem-lelkem.

Kérlek, javíts ki, ha tévedek, de számomra úgy tűnik, hogy elégedett vagy az életeddel. Mit gondolsz, a fiatal Gubás Gabi, aki éppen csak belépett a pályára, boldog lenne, ha látná, hová jutottál a karrieredben és az életedben?

Anyukám mindig mesélte, hogy amikor ötéves lettem, és megkérdezték tőlem, mi szeretnék lenni, először azt mondtam, hogy pénztáros. Később aztán tanárnőre vágytam, végül pedig színésznő lett az álom, mert abban a korban úgy éreztem, hogy bármi lehetek. A vágyam az volt, hogy az életet minél különbözőbb szempontokból tapasztalhassam meg, és ezek az élmények segítsenek visszatalálni önmagamhoz, valamint mélyebb önismeretre jutni minden új szerep által. Minden egyes új karakterrel szélesítem a határaimat, és számomra ez nem csupán szórakozás, hanem egyfajta terápia is.

Amikor a legmélyebb érzéseinket nem tudjuk magunkban feldolgozni, könnyen a betegség sötét árnyékaiba kerülhetünk. Számomra ez az oka annak, hogy a munkám során lehetőségem van kifejezni és felszabadítani ezeket az érzelmeket. Ha a gyűlölet, düh és harag hosszú ideig tartózkodik bennünk, az nemcsak a lelkünket, hanem a testünket is megbetegítheti. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy újra rátaláljunk a lelki egyensúlyunkra. Párom, aki természetgyógyász, jelentős hatással volt rám; az ő útmutatása révén már ösztönösen is érzékelem a dolgok közötti ok-okozati összefüggéseket. Ő segített nekem megnyitni a szemem, és új perspektívát adott, amely egy boldogabb és teljesebb élet felé vezetett.

A Múzeumok Éjszakája idei nagyköveteként rengeteg izgalmas élmény és inspiráció vár rám. Ez a szerep nem csupán a múzeumok népszerűsítéséről szól, hanem arról is, hogy a kultúra és a művészet iránti szenvedélyemet megosszam másokkal. Ezek az események lehetőséget adnak arra, hogy új emberekkel találkozzak, érdekes beszélgetéseket folytassak, és felfedezzem a helyi kulturális kincseket. A munka során tapasztalt élmények feltöltenek, hiszen a kreativitás és a közösség iránti elköteleződés valódi energiát ad. A múzeumok varázsa és a történetek, amelyeket megosztunk, nemcsak engem inspirálnak, hanem másokat is arra ösztönöznek, hogy felfedezzék a művészetek világát. Minden egyes esemény új felfedezéseket hoz, és ezáltal egyre gazdagabbá válik az életem.

Mindig is nagy rajongója voltam ennek a programsorozatnak, így különösen boldog voltam, amikor meghívtak. Az, hogy bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé, igazán különleges élménnyé teszi a múzeumok világát, és közelebb hozza az emberekhez. Ez a megközelítés sokkal emberközelibbé és könnyebben befogadhatóvá varázsolja a kulturális élményeket. Számomra ez a programsorozat remek lehetőség arra, hogy gyermekeim számára a kultúra és a művészetek világát még vonzóbbá tegyem. Ha egy olyan társadalmat szeretnénk, amely értékeli a művészeteket és a kreativitást, akkor ezt mindenképpen a gyerekekkel kell kezdeni. Ha megtanítjuk őket arra, hogy a művészeteket önkifejezésre használják, az valóban csodálatos élmény, még ha csak hobbiként is marad meg az életükben.

Nekem Tégláson gyerekként nem volt például lehetőségem hangszereken játszani, és angolul sem tudtam tanulni. Kevés lehetőséget kaptam, ezért is érzem fontosnak a férjemmel, hogy a gyerekeink jóval több lehetőségből válogathassanak. A fiam például gitározik, és autodidakta módon zongorázik mellette, miközben emelt szintű fizikát és matematikát tanul, úgyhogy valószínűleg nem a zenélésből fog megélni, de ettől még rengeteget kaphat tőle. A lányom pedig fest, varr, főz és nagyon nyitottan használja ezeket az önkifejezési módszereket. Nemrég azt kérte tőlem, hogyha bekerül az álomsulijába, hadd legyen egy varrógépe.

Nagykövetként már a rendezvény előtt izgalommal népszerűsíted az eseményt, de vajon a nagy napon milyen feladatok várnak rád?

Egy izgalmas kalandra készülök, egy nagy csapattal vágunk neki az útnak! A karszalagok már a kezünkben vannak, de előbb még érdemes egyeztetni a többiekkel az úticélokat. A barátnőmmel most éppen a gyerekeink véleményét gyűjtjük, hogy megtudjuk, mi érdekli őket. Így együtt fedezhetjük fel azokat a helyeket, amelyek igazán szórakoztatóak számukra!

Idén, a Jókai emlékév alkalmából a Múzeumok Éjszakáján különösen nagy figyelmet kap az író életműve. Az esemény keretében számos izgalmas program várja az érdeklődőket. Különösen ajánlom a Jókai-dramatizált felolvasóestet, ahol a látogatók nemcsak a műveit ismerhetik meg, hanem a korabeli hangulatot is átélhetik. A rendezvény során színészek keltenek életre ikonikus karaktereket és jeleneteket, így igazán felejthetetlen élményben lehet része mindenkinek.

A Fiumei úti sírkert varázslatos helyszínén egy különleges rendezvény vár ránk, ahol felfedezhetjük Jókai Mór és kortársai végső nyughelyeit. A sírok között barangolva nem csupán a híres írók emlékét idézhetjük fel, hanem életük apróbb titkait is megismerhetjük. Ezen kívül, egy másik program keretében a XIX. századi gasztronómia világába is betekintést nyerhetünk, ahol a Jókai bableves lesz a főszereplő. A választék pedig lenyűgöző, és én magam is folyamatosan felfedezem azokat a különlegességeket, amelyek egyedivé teszik ezt az élményt.

Nagyköveti szereped során felfedeztél valami különlegeset a múzeumok világában?

Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum falai között számos felejthetetlen pillanatot kaptam el, és az élmény teljesen magával ragadott. Egészen lenyűgöző felfedezni a környék titkos kincseit, amelyeket a múlt rejtett el. Az igazi varázslat azonban akkor következett be, amikor a műalkotások világában merültem el, ahol a festmények utánozhatatlan aurájában egy különleges érzés fogott el. Csontváry Öreg halász című festménye például mélyen megérintett: az öregember tekintete, mintha a lelkemig hatolt volna, teljesen lebénított. Hosszú percekig csak álltam, és bámultam, hiszen a digitális képekhez képest, amiket korábban láttam, a valóságban állva valami egészen más élményt nyújtott. Ott és akkor az öregember életre kelt előttem, a fájdalmaival és a bölcsességével együtt: láttam a küzdelmeit, és éreztem a tapasztalatokat, amelyeket a szemében hordozott.

Érkezik egy vadonatúj sorozat az RTL képernyőjére, a BigBakShow! Ez a friss produkció izgalmas kalandokat és szórakoztató pillanatokat ígér. A nézők betekintést nyerhetnek a show egyedi világába, ahol a szereplők különböző kihívásokkal néznek szembe. A részletekről egyelőre csak annyit tudni, hogy a műsor szórakoztató tartalommal és váratlan fordulatokkal lesz tele. Érdemes figyelni az RTL műsorait, mert a BigBakShow hamarosan megérkezik, és garantáltan nem fog csalódást okozni!

A sorozat rendezője Végh Zsolti, aki nemcsak a Marsra magyar szériát alkotta meg, hanem számos más izgalmas projektet is a háta mögött tudhat. Nagyon kedvelem őt, hiszen fantasztikus humorérzékkel megáldott alkotó, és a csapata is rendkívül tehetséges. Hamarosan bemutatkozik egy hatrészes sorozat az RTL-en, mely szombaton debütál. A történet helyszíne Bak, ahol én a helyi polgármester feleségét életre keltő szerepet játszom. Csodás kollégák vesznek részt a produkcióban, mint például Pogány Judit, Szacsvay László, Stefanovics Angéla, Szervét Tibor, Katona Péter, Oszvald Marika, Badár Sándor és Thuróczy Szabolcs, valamint olyan kiváló stand-up komikusok, mint Hajdú Balázs. Amikor Végh Zsolt felhívott ezzel a lehetőséggel, hatalmas örömmel töltött el. Igazi élmény volt a szereplés, és nagyon bízom benne, hogy a nézők is szeretni fogják, és talán lesz folytatása is a sorozatnak.