A természet varázslatos időszámítása (DCXLIV.)

Áprily Lajosnál a rejtélyes titokzatosság köde szőtte e Nagyenyeden keletkezett sorokat.

Novemberi eső csepegése szinte meghitté tette a légkört a vásárhelyi iskolában. Ekkoriban, a Bolyai fizikumának falai között, az őszi mérkőzések előtti izgalom lebegése érezhető volt. Én is ott ültem a bal hátsó ablaknál, ahol a kinti iskolapálya jól belátható volt, és az internátusosok szelleme közé vegyülve vártam a pillanatot, amikor a játék elkezdődik. Az időjárás és a feszültség együtt formálta a légkört, mintha mindenki egy közös titkot őrizne.

November 20-án, két napja emlékeztünk meg Bolyai Farkas halálának 168. évfordulójáról. Tentamen, azaz szerény kísérlet ez néhány természet-tudós emlékéről az idő zúzmaráját leolvasztani az emlékezés leheletével.

Ez a vers valóban különös. Még meglepőbb, hogy egy XIX. századi költői stílusban készült alkotás, amelyet Ady Endre, a magyar líra egyik kiemelkedő alakja, jegyzett.

Én nem fogadom el Ady tanácsát. Inkább továbbra is őrzöm az emlékeket.

Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1981. november 21-én távozott az élők sorából Sir Hans Adolf Krebs, a német származású fiziológus és biokémikus. 1926 és 1930 között a berlini Kaiser-Wilhelm-Institut biológiai részlegén végezte kutatásait, majd a freiburgi egyetem belgyógyász magántanáraként folytatta pályafutását. Ám 1933-ban, zsidó származása miatt, elveszítette állását, és Angliába emigrált. Krebs tudományos munkásságának középpontjában a sejteken belüli anyagcsere folyamatainak megértése állt. Legfontosabb teljesítménye a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcsere köztes termékeinek aerob lebomlását leíró reakciólánc részletes bemutatása volt. Kutatásai során Szent-Györgyi Albert szerves savakkal kapcsolatos munkájára támaszkodott, így a felfedezett citrátkör, vagy más néven citromsavciklus elnevezése is Szent-Györgyi - Krebs körfolyamat néven vált ismertté. 1953-ban a felfedezéséért, Fritz Albert Lipmann-nal közösen, Nobel-díjat érdemelt ki.

Majdnem fél évezreddel a múltba kalandozva, álljunk meg egy pillanatra Vicenzában! Itt, 1553-ban látta meg a napvilágot Alpini Prospero, a neves botanikus, aki 1616. november 23-án, ugyanazon a napon távozott az élők sorából. Ő volt az, aki Európába hozta a kávét és a banánt, ezzel gazdagítva kontinensünk növényi világát. Velence konzuljának orvosaként Kairóban eltöltött évei alatt (1580-83) alaposan tanulmányozta az egyiptomi növényeket. Neki sikerült először mesterségesen megtermékenyítenie a datolyapálmákat. A Padovai Egyetem botanikaprofesszoraként számos keleti növényt honosított meg az egyetem neves botanikus kertjében, amely azóta is híres kutatási központ.

Hozzánk közelebb az időben, 1983. november 23-án lépett át az öröklétbe Kováts Ferenc tüdőgyógyász. Nagyszebenben született 1888-ban. 1910-ben a kolozsvári egyetemen szerzett orvosi oklevelet. Ő is az egyetemmel együtt került Szegedre, ahol 1927-től a tüdőgümőkór kór- és gyógytanának tanára, 1942-től a szegedi tüdőklinika igazgatója. A tbc kórtanában, a tbc elleni küzdelemben jelentős eredményeket ért el. Ő írta le a paprikafeldolgozó munkások tüdőbetegségét, aminek a foglalkozási ártalmak felismerésében volt nagy jelentősége.

Balogh Ernő, aki 1890-ben látta meg a napvilágot Nagyszalontán, orvosi hivatását a Szegedre menekült Ferenc József Tudományegyetemen bontogatta. Földi pályafutása 1964. november 24-én zárult le. Noha orvosi diplomáját 1913-ban Budapesten szerezte meg, 1925-től már Szegeden a kórbonctan tudományának oktatásában vett részt. 1934-től pedig a budapesti kísérleti rákkutató intézet vezetésével bízták meg, és nemzetközi hírnévre tett szert a rákkutatás területén végzett kiemelkedő munkájával.

November 25. Katalin napja. Szent Katalin története mélyen beleivódott a legendák világába, amelyet az Érsekújvári-kódex verses formában, míg az Érdy-kódex prózában örökített meg. Alexandriában élt egy pogány király, Costus, akinek hiányzott a gyermekáldás. Minden próbálkozása, hogy a bálványisteneknek áldozva elnyerje ezt a kegyelmet, hiábavalónak bizonyult. Ekkor Alforabius, egy bölcs görög, azt javasolta neki, hogy egy Isten arcmását öntesse aranyból, és ennek előtt mutasson be áldozatot. A szobor csodálatos módon feszületté változott, amit a pogány templomba vittek, ahol a bálványok mind leomlottak. Costus a kereszt előtt áldozatot mutatott be, és a királyné csodás módon teherbe esett, majd megszületett a leányuk, akit Katalinnak neveztek el. Már tizenhárom éves korában kiemelkedett rendkívüli intelligenciájával, amelynek híre messze földre eljutott – írja Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban.

E napon, 1783-ban látta meg a napvilágot Besztercebányán Zipser Keresztély András, a neves természettudós. 1817-ben Sopronban jelent meg fő műve, amely a magyar ásványföldtan első szakaszának egyik meghatározó dokumentuma, és részletesen bemutatja Magyarország ásványi lelőhelyeit. Zipser Keresztély András 1847-ben kezdeményezte a Magyarhoni Földtani Társulat megalapítását, amely hazánk első természettudományos egyesületeként azóta is aktívan működik.

November 25-én látta meg a napvilágot Lövétén Andrássy István, aki 1851-től a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár és csillagvizsgáló irányítójaként és csillagász kanonokjaként tevékenykedett. Ő volt az, aki a szabadságharc alatt elszenvedett károk ellenére helyreállította és gyarapította a csillagvizsgálót, ezzel hozzájárulva a tudományos élet fellendítéséhez.

1986. október 5-én távozott e földi létből Sebestyén Olga, a Nagyenyeden született kiemelkedő limnológus és hidrozoológus. 1915-ben a budapesti Állami Erzsébet Nőiskolában szerezte meg polgári iskolai tanári oklevelét matematika és természettudományok szakon. Hazatérve, 1917 és 1921 között a nagyenyedi Tanítóképző Intézetben tanított, ahol diákja, Kiss Margit tanítónő dédnagynéném élete végéig levelezett vele, ami jól tükrözi Olga szerénységét és elhivatottságát. 1930-ban lehetőséget kapott, hogy a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársa legyen, ahol egészen nyugdíjazásáig, 1971-ig dolgozott. Kutatási területe az egysejtűek, protisták, különböző férgcsoportok és édesvízi szivacsok volt. Olga a tavi ökoszisztémák jelenségeinek világszerte elismert szakértője lett, hozzájárulva ezzel a limnológia tudományához.

November 25-én, 1802-ben gróf Széchényi Ferenc megalapította a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat, amely kezdetben Bibliotheca Regnicolaris néven futott. Ez a név azt a célt tükrözte, hogy a Szent Korona országaiban – azaz Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben – élő emberek nemzeti könyvtára legyen. A gróf rendkívül bölcsen választotta meg az elnevezést, hiszen ezzel egy olyan kulturális örökséget teremtett, amely a nemzeti identitás fontos részévé vált. Elgondolkodtató, hogy ha a Magyar Királyság nem lett volna a XVI. század elején a nagyhatalmi politikai játszmák áldozata, és Hunyadi Mátyás országa meg tudta volna őrizni függetlenségét, talán a Bibliotheca Corviniana szolgálhatott volna a magyar nemzeti könyvtár alapjául.

Babits Mihály, aki 1883. november 26-án látta meg a napvilágot, már súlyos betegen, gégerákban szenvedve alkotta meg e sorokat A gonosz hortenziákról. E különös írása a festői Maggiore-tó partján, a Villa Leoncavallo szanatóriumának falai között született.

Itt, Közép-Európa szívében a nappalok már jóval hűvösebbek, mint az Alpok déli lejtőin. A hőmérő mutatója alig-merészkedik a fagypont fölé, a 0 ºC környékén táncolva.

Ha már a Celsius-fokról van szó, érdemes megemlékezni a névadójáról is. 1701. november 27-én született Uppsalában Anders Celsius, a svéd természettudós és csillagász. Tanulmányait az uppsalai egyetemen végezte, ahol apja és nagyapja is professzorként tevékenykedett. 1730 és 1744 között az egyetem csillagászati tanszékét vezette, és 1740-ben megalapította az uppsalai obszervatóriumot. Celsius nagyban támogatta a Gergely-naptár bevezetését, mivel az már régóta felváltotta a pontatlan Julianus-naptárat. Kutatásai során a Nap és a Föld közötti távolság meghatározásával foglalkozott, és felvetette, hogy a svéd partvidék geológiai süllyedésének hátterében a jégkorszak alatt felhalmozódott jégtakaró állhatott. Emellett megalkotta a 300 csillagot tartalmazó csillagászati katalógust, és 1737-ben tervezte meg a ma is alkalmazott, 100-as beosztású hőmérsékleti skálát.

És ugyancsak november 27-én, 1982-ben költözött az örök égi obszervatóriumába ifj. Xántus János, az erdélyi magyar tudományos élet és szellemiség kimagasló egyénisége, a Természet kalendáriuma sorozatom névadója...

Áprily Lajos „Dal az iskoláról” című versének utolsó sorai előtt tisztelegve, talán így fogalmazhatnánk meg a gondolatainkat: Az iskolának falai között, ahol a tudás magvait vetjük, minden egyes szó, minden pillanat, életünk szövetét szövi össze. Ahogy a gyermeki álmok szárnyra kapnak, úgy él tovább Lajos szelleme, a tanulás örök tüzében, mely világítja utunkat a jövő felé. E szavakkal emlékezünk rá, hiszen az iskolában mindenki tanul, de a legfontosabb, hogy együtt formáljuk azt a világot, amelyben élni szeretnénk.