A fáradt házaspár, akiket a mindennapi élet terhei teljesen kimerítettek, végül rábízza csemetéit a magában félelmekkel küzdő bébiszitterre.

Schwechtje Mihály második nagyjátékfilmje, a Sünvadászat úgy villant fel húsbavágó, olykor szó szerint halálosan komoly konfliktushelyzeteket, hogy közben egészen apró, hétköznapi jelenetekből építkezik: egy kétgyermekes család egyetlen hektikus napját mutatja be a szorongó bébiszitterük szemszögéből. Kritika.

Mit csinál az ember, ha felmerül az esélye, hogy a gondjaira bízott gyermek életveszélyben van? Erre a kérdésre nagyjából egy jó válasz van: mentőt hív, aztán szól a szülőknek, lehetőleg ebben a sorrendben és minél gyorsabban. Jó-jó, de mi van, ha az ő felelőtlensége miatt történt a dolog, ráadásul nem is biztos, hogy olyan nagy a baj? Végülis, ha egy gyerek lenyel valamit, amit nem kéne, annak lehet egy egészen ártatlan kimenetele is: hogy a másik végén kijön, és kész. Ezzel a dilemmával szembesül Schwechtje Mihály második nagyjátékfilmjének, a Sünvadászatnak főhőse, Bogi (Mari Dorottya), aki bébiszitterként csöppen az őskáoszba, ami egy válófélben lévő, kisgyerekes, karrierista házaspár mindennapjainak a valósága.

Bogi történetében nem az a meglepő, hogy a sokk miatt csendben marad - ezzel életveszélybe sodorva az elmúlt évek magyar mozijának legtündéribb kisgyerekét -, hanem, hogy nézőként végig pontosan értjük, miért teszi. Mert mindenki maradt már csöndben olyankor, amikor nem kellett volna.

Bogi meglehetősen gátlásos lány, a nyírségből jött Pestre, hogy a Zeneakadémián tanuljon. A film első jelenetéből mindjárt kiviláglik, hogy rém tehetséges énekes, de körülbelül annyi karizmája van, mint egy elhanyagolt szobanövénynek. Amikor épp nem éneklést tanul, akkor kínosan feszeng az osztálytársai vagy a családja körében, esetleg tehetetlenül szemléli, ahogy valaki a buszon hagyja a töltőjét. Szorongásai végtelenül ismerősek, még ha ebben a dózisban túlzásnak hatnak is.

A legtöbb idejét unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba) gyermekeivel tölti, hiszen ő a bébiszitterük. Csak egyetlen pillanatra láthatjuk igazán felszabadultnak a film során, amikor Gryllus Vilmos dalait énekli a játszó gyerekekkel. Azonban Bogi bébiszitteri munkája távolról sem ennyire könnyed: a napi rutinja tele van kapkodással és zűrzavarral. A helyzetét nem könnyíti meg, hogy Tamás és felesége, Zita (Jakab Juli) a gyereknevelés mellett mindketten próbálnak helytállni a karrierjükben - Tamás rendezőként, Zita pedig galériavezetőként dolgozik -, miközben házasságuk egyre inkább szétesik, így egyre inkább Bogira hárul a felelősség.

A huszonéves lány így amellett, hogy igyekszik helytállni a saját életében, megfelelni tanárai és vaskalapos nagyapja magas elvárásainak, egy személyben bébiszittere, házvezetőnője és bizalmasa mindkét szülőnek. Nem csoda, hogy ebbe lassan beleroppan.