Az alpesi gazdák feladják a harcot, miközben a szarvasok a völgyekbe húzódnak, hogy elkerüljék a zord időjárást.

A svájci Ticinóban a farkasok száma drámai mértékben megnőtt, ami miatt a hegyi gazdák sorra mondanak le az állattartásról.

Matteo Ambrosini, a fiatal alpesi gazda, már nem vezeti fel kecskéit a hegyi legelőkre – a ragadozók folyamatos jelenléte olyan stresszt okozott, amely kiégéshez és egészségi problémákhoz vezetett. A helyzet mára nem csupán az állattartók életét alakította át, hanem a teljes hegyvidéki ökoszisztémára is mély hatást gyakorolt.

Bellinzona: A gazdák csendes ellenállása Bellinzona városában a gazdák egy különleges módszert választottak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket. A békés tiltakozás során a helyi termelők összegyűltek, hogy felhívják a figyelmet a mezőgazdasági kihívásokra, amelyekkel nap mint nap szembesülnek. A rendezvény célja nemcsak a problémák megfogalmazása volt, hanem a közösségi összefogás és a fenntartható gazdálkodás fontosságának hangsúlyozása is. A gazdák transzparensekkel és táblákkal vonultak fel, amelyek üzenetei a mezőgazdaság támogatását, valamint a helyi termékek vásárlásának előnyeit hirdették. Az esemény békés légkörben zajlott, és számos érdeklődő csatlakozott hozzájuk, így a megmozdulás valóban közösségi eseménnyé vált. A tiltakozás során a gazdák hangsúlyozták, hogy a mezőgazdaság nem csupán egy iparág, hanem a helyi kultúra és identitás szerves része. Az esemény végén közös jövőképet vázoltak fel, amelyben a fenntarthatóság és a helyi közösségek támogatása áll a középpontban. Bellinzona tehát nemcsak a gyönyörű tájairól híres, hanem a gazdák eltökéltségéről és összefogásáról is, ami reményt ad a jövő számára.

Október 18-án körülbelül ötszáz ember vonult fel Bellinzona utcáin, hogy hangsúlyozza a farkasokkal kapcsolatos kihívásokat. A rendezvényt a Ticino Gazdálkodók Szövetsége, a Polgári Önkormányzatok Szövetsége, a "Táj védelme a nagyragadozóktól" mozgalom, valamint az Alpesi Gazdálkodók Szövetsége szervezte.

A tüntetésen nemcsak mezőgazdasági szereplők vettek részt - sok civil is csatlakozott, jelezve, hogy a kérdés már messze túlmutat a szakmán. Matteo Ambrosini, a Maggia-völgyből érkezett fiatal gazda azt mondta:

Kezdetben nem voltam lelkes a rendezvény miatt, de utólag pozitívan értékelem. Megmutatta, mennyien szenvedünk a nagyragadozók nyomásától.

A felvonulás a gazdák körében szokatlan egységet teremtett: sokan évek óta először tapasztalták meg, hogy nincsenek egyedül a kihívásaikkal.

Az Alpok varázslatos hegyei egyre inkább az elhagyatottság felé tendálnak, ahogy a népesség fokozatosan csökken. Az egykor pezsgő falvak csendes utcái, amelyek tele voltak élettel és hagyományokkal, mostanra lassan elnéptelenednek. A gyönyörű táj, a zúgó patakok és a zöldellő legelők mellett, ahol korábban boldog családok éltek, most a csend uralkodik. A helyi közösségek küzdenek a megmaradásért, miközben a fiatalok elköltöznek a városokba, hogy a modern élet lehetőségeit keressék. Az elhagyott házak, amelyek egykor otthonok voltak, most a múlt emlékét őrzik, és a természet lassan visszaveszi, ami az övé. A hegyi falvakban fellelhető régi tradíciók és kultúrák, melyek évszázadok óta formálták az itt élők életét, egyre inkább veszélybe kerülnek. Az elnéptelenedő Alpok nemcsak egy földrajzi tér, hanem egy életforma és egy hagyomány eltűnését jelzi, amelyet meg kellene őrizni a jövő számára.

Ticinóban egyre több hegyi gazda hoz megdöbbentő döntést: felhagy a juhtartással.

- Gyerekkoromban több mint tíz alpesi legelőn tartottak juhokat a Maggia-völgyben. Tavaly nyáron alig harminc juh maradt - mondta Ambrosini.

A 27 éves gazda, aki három évvel ezelőtt még 20 tejelő tehén mellett 125 kecskét nevelt az Alpe Porcaresc gyönyörű legelőin, most nehéz döntés előtt állt. A farkastámadások és a félelem miatt kénytelen volt felhagyni a kecsketenyésztéssel, noha a helyi kecskesajt iránti kereslet az egekbe szökött. A szép táj és a gazdaság iránti szenvedélye azonban továbbra is él, és reméli, hogy egyszer visszatérhet ehhez a különleges mesterséghez.

Ticinóban jelenleg hivatalosan egy farkasfalka él, de a helyi gazdák úgy vélik, hogy a völgyekben valójában két-három másik is rejtőzködik. Az állandó bizonytalanság következtében a legelők egyre üresebbé válnak, míg a sűrű bozótot újra birtokba veszi a természet, lassan visszahódítva a hajdani legelőterületeket.

A kiégés és tehetetlenség egy olyan állapot, amely sokunk életét meghatározza, különösen a mai rohanó világban. A kiégés, vagyis a mentális és érzelmi kimerültség, gyakran a folyamatos stressz és a túlzott elvárások következményeként lép fel. Az emberek gyakran érzik, hogy nem képesek megbirkózni a feladataikkal, és ez a tehetetlenség érzését kelti bennük. Amikor a szenvedély, amely egykor hajtott minket, fokozatosan elhalványul, a motiváció is eltűnik. A tehetetlenség érzése pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen úgy érezzük, hogy nem tudunk változtatni a körülményeinken. Ez a két állapot szorosan összefonódik, és gyakran egy ördögi kört alkot, amelyből nehéz kilépni. Fontos azonban, hogy felismerjük ezeket a jeleket, és ne féljünk segítséget kérni. A tudatosság és a megfelelő önismeret segíthet abban, hogy újra rátaláljunk a belső erőnkre, és megtaláljuk a kiutat a kiégésből és a tehetetlenségből. Az életünk irányítása a kezünkben van, és mindig van lehetőség a változásra.

Matteo Ambrosini három éve pszichés kimerültség miatt betegedett meg.

- Ha tudod, hogy a farkas az éjszakai sötétségben a saját állataid körül leselkedik, az alvás lehetetlenné válik - mesélte. A folyamatos készenlét, a fáradtság és a hatóságok közömbössége végül a kiégés szélére sodort.

A kecskék eladása után valamelyest enyhült a helyzet, de a gazda most attól tart, hogy a farkasok a tejelő teheneket is veszélyeztethetik.

- Két fiatal állatunkon már láttunk karmolásnyomokat, de szerencsére komolyabb kár még nem történt - mondta. Szomszédainál viszont több borjút is elvesztettek a támadások miatt.

A farkasok hatása messze túlterjed a hegyek határain, és mély nyomot hagy a környező ökoszisztémákban.

A nagyragadozók megjelenése nem csupán a hegyi állattartásra gyakorol hatást, hanem a völgyek mezőgazdasági tevékenységeit is befolyásolja. Ambrosini megfigyelései szerint a farkasok nem egyszerűen csökkentik a vadállományt, hanem inkább újra struktúrálják azt:

- A szarvasok a farkasok elől a völgyekbe menekülnek, ahol tönkreteszik a zöldség- és gyümölcstermesztést, különösen a Magadino-síkságon.

A farkasok hatása tehát messze túlmutat a hegyvidéki területeken: a menekülő vadak pusztítják a szántóföldeket, és ezzel a mezőgazdasági közösségeket is sújtják. Miközben a hegyek egyre néptelenebbé válnak, a legelők elhanyagoltan bozóttá avanzsálnak, így a táj arculata is drámai módon átalakul.

A jövő kihívása: vajon képes-e egymás mellett élni az ember és a farkas?

A térség lakói egyre hangosabban fejezik ki aggodalmukat a farkasokkal való együttélés fenntarthatóságával kapcsolatban. A gazdák véleménye szerint a természetvédelem elengedhetetlen, azonban a jelenlegi helyzet már-már elviselhetetlenné vált: a ragadozók számának jelentős emelkedése súlyosan veszélyezteti az alpesi legelők évszázados hagyományait és kultúráját.

Ambrosini szerint a hatóságok és a politikusok csak akkor értik meg a helyzet súlyát, ha a hegyek végleg kiürülnek.

- Addig folytatjuk az együttélésről szóló diskurzust, amíg akad valaki, aki a hegyen él. De ha mindenki a völgybe húzódik, akkor már senki sem marad, akivel megoszthatnák a gondolataikat - hangsúlyozta.

A Ticinóban megjelenő farkasok visszatérése a természet diadalának tűnhet, ám sokak számára már a vidéki életforma végét jelzi. Az alpesi gazdák fáradtsága egyre inkább nyilvánvalóvá válik, míg a vadak a völgyekbe húzódnak, és a hegyek fokozatosan elnéptelenednek. Az igazán lényeges kérdés nem csupán az, hogy miként védhetjük meg a farkasokat, hanem az, hogy vajon marad-e valaki, aki a hegyekben gazdálkodni tud.

Bauernzeitung.ch

Természetesen, itt van egy egyedi verzió: "Indexképként: Pexels" Ha szeretnél valami specifikusabbat, kérlek, írd meg, és szívesen segítek!