Az utazó zongora: hogyan jutott Liszt hangszere az ablakon át a világba Képzelj el egy zongorát, amely nem csupán egy hangszer, hanem egy igazi kalandor, amely a művészet és a zene határait feszegeti. Liszt Ferenc, a zene virtuóza és forradalmárja, nem c
Ablakon jutott be a házba Liszt Ferenc zongorája. Régen történt, bő fél évszázaddal ezelőtt, 1973. április 25-én délután, hogy a jeles hangszer visszakerült Szekszárdra, az Augusz-házba, oda, ahol hajdan oly sokat játszott a zeneszerző géniusz.
A szekszárdi főutcán sétálók valódi különlegességnek lehettek tanúi azon az esős, késő délutáni órán. Egy daru emelt a magasba egy vízhatlan fóliába burkolt zongorát, amely a vastag drótkötélen lógva éppen a felújítás alatt álló épület második emeleti – erre a célra gondosan kibontott – ablakán keresztül érkezett meg a Liszt Ferenc Zeneiskolába, amely mostantól a zeneszerző nevét viseli.
A Liszt Ferenc zongora oldalán egy különleges aláírás rejtőzik.
A neves magyar hangszerkészítő, Beregszászy mester remekműve, amely valaha a világhírű művész, az Augusz család gyakori vendége által megszólaltatott csodás dallamok otthona volt, néhány évvel ezelőtt bukkant fel Sopronban egy Liszt-emlékünnep keretében. A hangszerre rábukkantak a zeneszerző saját kezű írásával, amely tanúsította, hogy Szekszárdon játszották. E kalandos utat bejárt hangszer végül visszakerült régi otthonába, ahol a Liszt múzeum ékköveként tündököl.
Évek múltán újra visszakerült Liszt zongorája, amelyet ezúttal is restauráltak. Az elképzelés az volt, hogy a vármegyeháza dísztermében kap majd végleges otthont, hiszen itt tartotta zeneszerzői koncertjeit. Azonban kiderült, hogy a faszerkezetű hangszer helyreállítása nem lehetséges olyan szintű reprodukálásra, amely méltó lenne Liszt remekműveihez. Végül a zongora a vármegyeháza földszintjén kapott helyet, ahol jelenleg a Wosinsky Mór Múzeum Liszt kiállításának középpontjában áll.
