A házba való beköltözése után egy hétig úgy viselkedett, mint egy kisgyermek, noha valójában felnőtt nő volt. Ezzel a különös módszerrel próbálta felmérni, vajon a pár készen áll-e a gyerekvállalás kihívásaira.

Egyetlen hivatalnok döntésén múlik, lehet-e gyereketek vagy sem. Ezzel a helyzettel néz szembe Mia és Aaryan, amikor fogadják otthonukban Virginiát, aki egy héten keresztül szokatlan módszerekkel teszteli az alkalmasságukat. Mintha egy Black Mirror-epizódba csöppennénk. Kritika A felmérés című filmről.

A legizgalmasabb sci-fik általában azok, amelyek egy még meg nem valósult, ám elképzelhető jövőbeli helyzetet tárnak elénk. Ezek a történetek olyan forgatókönyveket festenek le, amelyek a valóság határvonalán egyensúlyoznak, és könnyen elénk tárhatják, hogy mit hozhat a jövő évek vagy évtizedek múltán. Például az állam által irányított gyerekvállalás elsőre talán a fantázia szüleményének tűnhet, de ha jobban belegondolunk, a valóságban is találunk párhuzamokat. Kínában évtizedekig érvényben volt az egykepolitika, és a túlnépesedés problémája valóban globális kihívás, ami mindannyiunkat érint. Így a helyzet már nem is annyira távoli, mint elsőre gondolnánk.

Ha valaki az örökbefogadás útján szeretne gyermeket vállalni, valószínűleg ismerős számára a A felmérés című filmben ábrázolt szituáció. A hivatal alaposan átvizsgálja a gyermek iránt érdeklődő pár életét, hogy különféle szempontok alapján megítéljék, vajon alkalmasak-e a szülői szerepre. A felmérés című alkotás kísértetiesen hasonló helyzetet tár elénk, természetesen a science fiction műfaj sajátos túlzásai révén.

A történet középpontjában álló tengerparti ház egyfajta menedékként funkcionál, ahol a világ zűrzavara elől menekülhet a főszereplő házaspár, Mia és Aaryan. A külvilág mibenlétéről csak a kettesük feszültséggel teli, mély beszélgetéseiből szerzünk tudomást. A háttérben húzódó, szörnyű környezetvédelmi katasztrófa következtében az állatvilág drámai módon csökkent, az emberi lét pedig a túlélésért folytatott harc színterévé vált. Az emberiség számára elengedhetetlenné vált a születésszabályozás, hogy megőrizzék a légkört, a tiszta vizet és az élelmiszert. Minden egyes mondat, amit Mia és Aaryan megosztanak egymással, a múlt fájdalmát és a jövő bizonytalanságát tükrözi, miközben próbálják megérteni az új világ kihívásait és saját helyüket benne.

Senki sem tudja igazán, mi rejlik a procedúra mögött, és hogyan formálódik a végső döntés. Egy dolog azonban világos: itt nem helyeznek szerepet a megismétlésnek. Ha egy pár nem teljesíti a tesztet, az azt jelenti, hogy közös gyermekük nem lehet. Második lehetőség nem létezik.

Mia (Elizabeth Olsen) és Aaryan (Himesh Patel) a társadalom felső rétegéhez tartoznak: gazdagok, vonzóak és intelligensek. Szerelmük gyümölcsét, egy közös gyermeket szeretnének, és a hivatal szerint minden okuk megvan az optimizmusra. Azonban amikor Virginia (Alicia Vikander) megérkezik, hogy ellenőrizze őket, a dolgok váratlan fordulatot vesznek. Az eleinte merev és diplomatikus hölgy kérdőívek kitöltésére kényszeríti őket, miközben sperma-, vizelet- és vérmintát is kér. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy a szexuális szokásaikról is faggatja őket. Bármennyire is szokatlan a helyzet, ez csak a kezdet; a valódi kihívások még hátra vannak, és a házaspár nem is sejti, hogy mi vár rájuk.

Nem akarok spoilerezni, de Virginia a fent felsoroltaknál idővel jóval tovább megy, és látszólag az a célja, hogy kihozza a pár tagjait a béketűrésből, hogy kiderüljön: stresszhelyzetben is alkalmasak-e szülőnek. De lehet egyáltalán gyerekként bánni egy magát gyereknek mutató felnőttel, aki tudatosan generálja maga körül a konfliktusokat, és az egyetlen célja, hogy kikezdje Mia és Aaryan idegeit? Egyáltalán: milyen felmérés az, ami ennyire szélsőséges? Lehet, hogy Virginia csak a hatalmával visszaélve zaklatja őket, és valójában egyáltalán nem azt teszi, ami a dolga lenne?

Fleur Fortune rendező filmjének érdekessége, hogy egy majdhogynem végig egyetlen házban játszódó filmmel milyen izgalmas jövő- és világképet tud építeni. A felmérés lassú, erőteljesen stilizált mozi, ami az abszurd helyzetek és a nehezen érthető motivációk révén teremt feszültséget.

Persze, itt van egy egyedi, fekete humorral fűszerezett szöveg: "Az élet olyan, mint egy fekete kávé: néha keserű, de éppen ez adja meg az ízét. Képzeld el, hogy egy nap reggel felkelsz, és rájössz, hogy a világ végére szóló repülőjegyed nem a vakációra, hanem a temetésedre szól. Legalább a légitársaság nem kérdezi meg, hogy kérsz-e a poggyászba egy kis extra sötétséget! De hát, ki tudja, talán a halál is csak egy új kaland kezdete... a túloldalon. Az egyetlen kérdés, hogy ott is lesz-e wifi?" Remélem, tetszik!

A kiszolgáltatott egyének küzdelme az állammal, valamint a hatalmát élvező hivatalnokkal szemben lenyűgöző drámát tár elénk. Virginiát és cselekedeteit sokáig nehéz megérteni, de a rendező a film végére fokozatosan emberibbé formálja őt. Ahogy felfedezzük motivációit, a karakter mélységei feltárulnak, és már nem csupán az állami apparátus hideg és távolságtartó képviselője lesz, hanem egy komplex figura, akinek története sokkal többet mond el, mint elsőre gondolnánk.

A felmérés három szereplőre épül, de a középpontban a Mia és Virginia közti feszültség, valamint a kiszámíthatatlan kapcsolatuk fejlődése áll. Örömteli látni, hogy Alicia Vikander végre egy olyan összetett szerepet kapott, amelyhez méltó tehetsége igazán kibontakozhat, és Elizabeth Olsen, aki mindig lenyűgöző, méltó partnere ennek a dinamikának. Bár a történet vége talán kiszámítható, és a dramaturgia néha nem olyan erős, mint a film stílusa, A felmérés mégis egy jól sikerült alkotás, amely erősen idézi a Black Mirror hangulatát; felülmúlja a legutóbbi években a sorozattól látottakat.