Bodrogi Gyula szívhez szólóan idézi fel Törőcsik Mari iránti érzelmeit, melyek az évek során mély nyomot hagytak benne. A válásukról is őszintén megosztotta gondolatait, reflektálva a közösen átélt pillanatokra és a kapcsolatukra gyakorolt hatásokra.
A nagy szerelem után nem haraggal váltak el. Hosszabb csend sem volt közöttük.
Bodrogi Gyula Torontóban vehette át életműdíját a Törőcsik Mari nevét viselő filmfesztivál keretein belül. Ez az elismerés nem csupán meglepetésként érte, hanem különösen értékes számára, hiszen mély érzelmi kötődést jelent a múltjához.
Mari az életem szerves része volt. Fénylő, apró szemeivel hatalmas hatást gyakorolt mindenkire. Igazán különleges személyiség volt, nemcsak a színpadon, hanem lélekben is. Rajongással néztem a játékát, elbűvölt a hangja, és az, ahogyan táncolt... Egyszerűen elvarázsolt! Az éneklés terén is kiemelkedő volt; kicsiny, de annál varázslatosabb hangjával csodákat teremtett. Világsztárként ragyogott, ezt nem lehet elhallgatni – emlékezett vissza Bodrogi Gyula Törőcsik Marira a Storynak.
"Minden díj számomra igazi örömforrás. A komódomon sorakoznak, alig egy karnyújtásnyira tőlem, és úgy érzem magam mellettük, mint egy gyerek a kedvenc játékaival. Legszívesebben mindet az ágyamba vinném. Mint minden elismerés, ez is váratlanul ért. Előre nem szóltak róla, csak utólag értesítettek. A Nemzeti Színházban tartózkodtam, ahol az új évadról beszélgettünk az igazgató úrral. Hazatérve nem sokkal később telefonáltak, hogy vissza kell mennem fél háromra, mert megérkezett a díj Torontóból. Általában így találnak rám a kitüntetések: egyszer csak az ölembe hullik egy újabb meglepetés. De ennek a díjnak különösen örültem, mert ez is összeköt Marival." – osztotta meg gondolatait a színész a kitüntetés kapcsán.
