A századforduló Németországában igazán stílusos élmény volt bort nyitni, különösen, ha csizmás lábakkal tettük ezt.
A vicces eszközök ma akár 200 ezer forintnyi euróért, vagy dollárért is gazdát cserélnek.
Az életünket megkönnyítő eszközök és azok humoros átiratai már évszázadok óta a mindennapjaink elengedhetetlen részei. Sokuk fényes karriert fut be, csak hogy néhány év elteltével elfeledve, egy elhagyatott fiók sötét zugában vagy a történelem mélyén veszendőbe menjen.
Vannak persze olyan, első gazdáik által még fillérekért megvásárolt mütyűrök, izék, és hogyhívjákok, amiknek egy idő után újra reneszánsza lesz, a műtárgy- és régiségpiacon pedig hirtelen elképesztő árakon kezdenek gazdát cserélni.
A két csizmás lábformájával megáldott bornyitó igazi különlegesség, amely az 1880-as évek végén, Németországban látott napvilágot, és hamarosan a széles közönség kedvencévé vált. Az 1894-ben a Steinfield und Reimer által szabadalmaztatott eszköz nem más, mint a faék egyszerűségének megtestesülése, ám mégis rendkívül szórakoztató: a különféle mintázatú nadrágokat viselő, állandóan csizmás lábak egyre magasabbra emelkednek, miközben az ember mélyebbre merül a borral teli palackban, amelyet a levegőtől elzáró parafadugó tart vissza.
Az 1920-as évekig rendkívül népszerű tárgy, amelyet számos néven ismertek - sokan csak balett- vagy kánkán-dugóhúzónak hívták -, azonban kevesen gondoltak arra, hogy a XIX. század második felének egyik legjelentősebb szintetikus kompozitanyaga, az 1870-es években hirtelen széles körben elérhetővé vált celluloidnyéllel készült apróságok egy évszázaddal később akár 150-200 ezer forintnak megfelelő dollárért vagy euróért is gazdát cserélhetnek.
