Ember, most léptem ki az adóhivatal ajtaján, és még mindig az ott hallottak hatása alatt vagyok...

Egy címen osztozunk a testvéremmel, papíron már több mint 40 éve. Hogy fizikailag mennyire élünk itt jelenleg, vagy hogy a múltban miként osztoztunk ezen a helyen, az a történet szempontjából lényegtelen. A lényeg, hogy mindketten be vagyunk jelentve ide a születésünk óta, miközben, ha összeadnánk a valóságos távolmaradásainkat, majdnem harminc évre rúgna a nem-itt-lakásaink összesített hossza. Minden közüzemi és egyéb számlánk, valamint hivatalos dokumentumaink mind ezt a címet tüntetik fel.

Tehát itt élünk, és ennek így kell lennie, senki sem tudná megcáfolni ezt az állítást (bár nem valószínű, hogy bárkiben ilyesmi felmerülne). A tulajdonunkkal kapcsolatos viszonyok teljesen tiszták: minden (Szabadka község területén található) ingatlan "vagyonunk" fele-fele arányban oszlik meg közöttünk. Nincs jogi vagy magánjellegű vitánk ezzel kapcsolatban, sem egymással, sem mással.

Az utóbbi 1-2 hétben megkaptuk az ingatlanadó-végzéseket, amelyek mindkettőnkre vonatkoznak. Ezek konkrétan az 2021-2025 közötti időszakra terjednek ki. Ezt még talán meg is tudjuk érteni, hiszen 2021-ben veszítettük el az édesanyánkat, akinek minden ingatlan az ő nevére volt írva. Mi pedig örököltük tőle a vagyont, és úgy tűnik, hogy a bürokrácia malmai lassan őrölnek: eltelt néhány év, mire észrevették, hogy az adókat ezentúl a mi nevünk alatt kell küldeniük.

Az elmúlt években folyamatosan érkezett egy adópapír a '96-ban elhunyt nagymamánk nevére, amely az ingatlanunkat érintette. Mi pedig mindig is gondosan kifizettük ezeket az összegeket, azt feltételezve, hogy ez így rendben van, hiszen bár nagymamánk már nem él, a nagyapánk örökölte a részét, majd később anyánk az egészet. Az volt a sejtelem, hogy idővel ez a helyzet változni fog. Amikor végül mi ketten örököltük az ingatlant, azt hallottuk, hogy a hivatalok között az akták automatikusan cserélődnek, így joggal bízhattunk benne, hogy nem kell külön ügyintézéssel bajlódnunk. Ezt a közjegyző is megerősítette a hagyatéki tárgyaláson, és a tapasztalataink alapján, végülis, nagyrészt így is alakultak a dolgok.

Mint ma kiderült, kár volt a "mamáét" évekig befizetnünk, de most már mindegy, szerencsére nem volt túl beteg összeg (a pörgő infláció miatt mostanra amúgy se érne sokat), és reálisan több időbe meg idegbe kerülne azt a pénzt visszaszerezni (illetve jóváíratni a mi nevünkre), mint amennyit a szaladgálással eltöltött idő alatt meg lehet keresni - stressz nélkül. Hál'istennek a mama nevére jövő jelentéktelen részt könnyen lehet töröltetni (60 dinárt kell csak valami számlaszámra befizetni és a befizetőcsekkel ezt igazolni, szóval olajozottan fog menni).

A házunk hivatalos címe mindig is Kuća 123x volt (természetesen a cikk kedvéért átalakítottam). Minden hivatalos iratunk, legyen az végzés, adóbevallás, szerződés vagy hagyatéki dokumentum, erre a címre vonatkozik. Azonban a falu VMSZ-es vezetői úgy döntöttek, hogy 8-10 évvel ezelőtt megváltoztatják a címkialakítást, mivel szerintük nem lehet a falu harmadának Kuća utcán elhelyezkednie (vajon miért ne lehetne? A postások, akik jól ismerik a környéket, mindig tudták, hova kell vinniük a leveleket a házszámok alapján – hiszen ők írástudó emberek, nem pedig a gumicsizmás politikai elit, akik talán nem látják a logikát: politikussá bárki válhat, de postássá nem könnyű). Így hát a különböző utcanevekre osztották a falu ezen részét, és a mi utcánknak a neve Magyar Munkásmozgalmi Író (Jugoszlávia hőse) lett, míg az új házszámunk 45-re változott (természetesen ezt is a cikk kedvéért írtam át).

Szeretném hangsúlyozni: ezzel kapcsolatban SOHA NEM KAPTUNK hivatalos vagy akár csak informális értesítést!

Továbbra is minden papírunk Kuća 123x címre szólt, erre a címre érkezett minden számla, levél, végzés, bírósági idézés (a gyorshajtás miatt, sajnos) stb., és erre a címre állították ki tavaly az új útlevelemet, tavalyelőtt az új igazolványomat, hajtásimat is.

Most, körülbelül 8-10 évvel az utcanév- és házszámváltoztatás után a szabadkai Polgár Jenő hivatal munkatársai is észrevették, hogy bizony nem a megfelelő címek találhatóak az adópapírokon. Kiderült, hogy testvéremmel együtt a Magyar Munkásmozgalmi Író 45 szám alatt lévő ingatlanunk után egy árva dinárt sem fizettünk adóként, mióta örököltük azt.

Ez tényleg így van, hiszen a nevünkre eddig még sosem érkezett adóvégzés az adott ingatlannal kapcsolatban. Nem éppen a leglogikusabb dolog, hogy az ember csak úgy bemelegedjen az adóhivatalba, és megkérdezze: „Hé, fiúk, van esetleg egy elfelejtett adóhátralékom, amit még nem számláztatok ki?” Ha van is valami, amit elfelejtettek, azt úgyis el fogják küldeni – késve, de biztosan. Ez olyan biztos, mint a napfelkelte.

Természetesen állunk elébe, hogy kifizessük a (nem a mi hibánkból keletkezett!) adóhátralékunkat: előbb-utóbb úgyis bevasalnák rajtunk, akár holtunkban is. Ahogy apámon is, pontosabban rajtam bevasalták a kanizsaiak az apám halála után(!) 15 évig nem fizetett (de továbbra is a nevére érkező!) levegőadót, miután megörököltem az anyám nevén levő horgosi házrésszel együtt apám adósságát is - amiről természetesen csak utólag szereztem tudomást, és erre hivatkozva kértem, hogy legalább a kamatot engedjék el (ott is egy akkori havi fizetésnyi összeget követeltek rajtam a semmiért!), de szerintem el tudjátok képzelni a végeredményt, ha annyit mondok: nem véletlenül utálják a született horgosiak a kanizsai, igazi magyar, utolsó bőrt is lehúzó közigazgatást, mint a sz**t. Lényeg, hogy az ingatlanadó alól nem lehet kibújni, és nem is akarunk. Olyan ez, mint a verés: ha nincs semmi esélyed a győzelemre, inkább hagyd magad, akkor hamarabb szabadulsz.

Nos, alaposan utánaszámoltak az ingatlanadónknak, és az öt évre visszamenőleg összegezték a tartozásunkat, amit kettőnk között egyenlő arányban osztottak el. (Gyaníthatjátok, hogy nem éppen csekély összeggel van dolgunk, ha már úgy döntöttem, hogy megosztom ezt a hírt veletek.)

Mivel az "új" (a semmiből előtűnő) címre, a Magyar Munkásmozgalmi Író 45-re, egyikünk sincs bejelentkezve, sajnos az ingatlanadóra vonatkozó 50%-os kedvezményt sem tudták érvényesíteni. Ez a kedvezmény kizárólag arra az ingatlanra vonatkozik, ahol a tulajdonos ténylegesen lakik. Mi azonban a Kuća 123x alatt élünk, így a Magyar Munkásmozgalmi Író 45 már "plusz" ingatlannak számít. Mint vagyonos polgárok (ingatlanmágnások, haha!), a társadalmi szolidaritás és a vagyonarányos köztehereviselés elve miatt, arra az ingatlanra, amelyet nem lakunk, csupán birtokolunk, nem jár semmiféle adókedvezmény. Így jött ki az öt évre fejenként több mint 300 eurónyi adóterhelés.

Teljesen megdöbbentem, amikor megtudtam az árat. A majd' 200 eurós négyzetméterár alapján, amit a házunk értékének meghatározásához használtak, a testvéremmel csak egymásra néztünk, és hangosan nevettünk. Ha valaki tényleg kifizetne 45.000 eurót ezért a házért, amely a falu szélén áll, akkor az illető máris tekintheti lezártnak az adásvételt. A lakórészünk valójában 90-100 négyzetméter, a többi rész pedig garázs, műhely és egyéb helyiségek; ráadásul se városi víz, se csatorna, se szemétszállítás nincs. Nem állítom, hogy egy düledező viskóról van szó – hála Istennek, sikerült karbantartanunk –, de hogy kapnánk érte valaha is ennyit?! Ha hitelt szeretnék felvenni a bankban, és ezt a házat használnám fedezetként, az ingatlanadó-érték alapján, még a biztonsági őr is megütközve nevetne rajtam...

Azt szerettem volna a legnagyobb tisztelettel közölni az adóhivatalban, hogy a magam ékes szerb nyelvén szeretném világossá tenni: mi valójában ugyanazon a címen élünk, ahová ez az adóvégzés is érkezett. A két cím azonos helyet jelöl, így minden rendben van.

A szemöldökét felhúzva nézett rám a (magyarul nem beszélő, de rendkívül kedves és segítőkész!) ügyintéző hölgy, ahogy az asztalra pakoltam az iratok kuszaságát, amit csak "trágyadombnak" neveztem. Ott sorakozott minden: az Ádám és Éva idejétől kezdődően a hagyatéki végzéseken át egészen a legfrissebb adásvételi szerződésekig, valamint az összes élő és elhunyt rokon születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonata – mindez az ingatlan tulajdonviszonyainak 2000 éves alakulását tükrözve, becsülettel és gondosan rendszerezve! Annak ellenére, hogy a látvány kissé zűrzavaros volt, ő türelmesen végighallgatott, és minden egyes kérdésre figyelmesen válaszolt.

Végül azt mondta, hogy abszolút érti a helyzetet (és fogadjam őszinte részvétét). Megoldható a probléma, de ahhoz, hogy az épület adójára (mint a tulajdonosai által lakott ingatlanéra) adjon 50 százalék kedvezményt, igazolnunk kell, hogy ott lakunk.

Ehhez szükség van az új címre vonatkozó személyi igazolványokra.

Ebben az esetben már csak annyit fűznék hozzá – saját kezdeményezésből –, hogy a járművezetői engedélyeket is cserélni szükséges (vagy legalábbis érdemes az adatokat frissíteni), és az útleveleket is át kellene írni, hogy az új cím tükröződjön rajtuk.

Az új személyi igazolványok segítségével végre hitelesen bizonyíthatjuk, hogy tényleg ott élünk, ahol eddig is laktunk. Sajnos a VMSZ-esek zűrös döntései miatt a lakcímünk megváltozott, ami igencsak bonyolítja a helyzetünket. Kérjük, hogy a fejenkénti több mint 300 euróból engedjenek el körülbelül 150-150 eurót számunkra.

Az igazolványcsere kérelmezése a belügyi titkárságon egy külön történet, amely talán még izgalmasabb, mint maguk a hivatalos ügyintézések. Ugyanis, mint már említettem, arról, hogy a lakcímünk megváltozott, soha nem érkezett hivatalos értesítés, és papíralapú bizonyítékunk sincs! Pedig valójában nem is költöztünk el egy centit sem, de nem szeretném ennél mélyebbre ásni a témát, hiszen a cikk keretein belül maradva, ez már egy másik fejezet. Az adóhivatalban dolgozó ügyintéző hölgy rendkívül segítőkész volt, és igazán hálás vagyok a felkészítő munkájáért. Remélem, hogy a folyamat végül simán lezajlik!

Mindez nem történhetett volna meg, ha egy tátott szájú, nagymagyar mentalitású illetőnek nem támad az az ötlete, hogy a csökkenő lélekszámú magyar falunak feltétlenül magyar utcanevek szükségesek! Pedig a Kuća/Ház elnevezés hallatán keveseknek ugranak be a nagyszerb álmok... (Az utca valódi neve is ugyanolyan semleges, mint az itt emlegetett álképzett név.) Csak azt nem értem, hogy a fejsimin kívül mit nyert vele az a figura...

És ha belegondolok, hogy ez az egész cirkusz nekem mekkora teher (anyagi, mentális, időpazarlási értelemben egyaránt), akkor mi van azokkal, akik még ennyire sem látják át a papírokat, a hivatali útvesztőket, mint én, és a kérdésüket sem tudják megfelelően, a megfelelő helyen feltenni, a választ pedig nem is értik (magyarul sem)? Azokat egyszerűen bedarálja a gép? Vagy kiköpi őket? Sodródnak az eseményekkel értetlenül, csodálkozva, hogy mit akar tőlük már megint ez a rabló állam?

Egyébként jó ideje komolyan hiszen, hogy mi, magyar kisebbségként, jobban járnánk, ha nem lenne nemzeti képviseletünk. Ahogy nem volt a kommunizmusban sem, és jobban is jártunk. Amióta ezek a barmok (ne feledjük: a magyar kormány kinyújtott kezeként, gyakorlatilag külföldi beavatkozásként!) eljárnak az "érdekünkben", azóta minden egyre rosszabb (gyakorlatilag mind a négy olyan területen, ami a Magyar Nemzeti Tanács hatásköre!) - ami logikus is, mert korábban semmiféle nemzetbiztonsági veszélyt nem jelentettünk, ezért a jogaink csorbításához sem fűződött különösebb érdeke senkinek.

Esküszöm, nem tudom felfogni, mi motiválja ezeket az embereket (azon kívül, hogy a saját családjukat próbálják minél fényesebbé tenni)...

______________________________________________________

Fedezd fel az év legjobb ajánlatát: te pihenj, mi pedig még kiválóbbá válunk!

A beérkezett visszajelzések szerint három fő tényező okoz frusztrációt a weboldalon:

A hirtelen megjelenő hirdetések,

Nem tudod befejezni az előfizetőknek szánt cikket,

A mellégépelések.

A mi kihívásunk abban rejlik, hogy nem vagyunk képesek további saját anyagokat előállítani, mivel körülbelül húsz önkormányzat egy árva dinárt sem hagyott jóvá a benyújtott pályázatainkra. Ráadásul a Magyar Nemzeti Tanács, a pártházból érkező, kifogásolt indokokra hivatkozva, évek óta nem támogatja a kezdeményezéseinket.

Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!

U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!