"Ez a film mélyen megérinti a lelket" - Interjú Rujder Viviennel

A "Véletlenül írtam egy könyvet" című film igazi hiánypótlónak számít a magyar mozgóképkultúrában, hiszen visszahozza a már-már feledésbe merült ifjúsági film műfaját, amely egykoron olyan népszerű volt. Ez a több nemzetközi díjat elnyert családi film érzékenyen és hitelesen dolgozza fel azokat a fontos témákat, amelyekről érdemes beszélni: a mozaikcsaládok dinamikája, a gyász feldolgozása, a szülő-gyerek kapcsolatok bonyolultsága és az első szerelem izgalmai. A film egyik főszereplőjével, Rujder Viviennel folytattunk beszélgetést, hogy jobban megismerjük a szerepét és a film üzenetét.

A JUNO11 Distribution és az Emberi Jogi és Kulturális Alapítvány forgalmazásában mozikba kerülő Véletlenül írtam egy könyvet sajtóvetítése közben a nevetés éppúgy jelen volt, mint a könnycseppek. A Mátray László, Demeter Villő, Rujder Vivien, Zsurzs Kati, Tenki Réka és Lovas Rozi főszereplésével készült film a tizenkét éves, írónak készülő Nina szárnypróbálgatásait kíséri végig, legyen szó írásról, szerelemről, iskoláról, vagy a legfontosabbról, édesanyja elvesztésének feldolgozásáról. Nina életét ráadásul egy "betolakodó" is megkeseríti, apja új barátnője, akit Rujder Vivien alakít.

A vetítést követő beszélgetés során megosztottad, hogy már másodszor élvezted a filmet.

Örömmel mondhatom, hogy részt vehettem a premier eseményén az Urániában. Sajnos a szerelmem, Béres Bence, aki színészként dolgozik, nem tudott velem tartani akkor, mivel éppen egy előadása zajlott. Most viszont együtt néztük meg a filmet, és igazán különleges élmény volt megosztani vele ezt a pillanatot.

Régebben egyáltalán nem bírtad visszanézni magad. Ezek szerint ez mára megváltozott?

Természetesen, íme egy egyedi változat: Igen, ebben terén tényleg történt egy kis változás. Az embernek elengedhetetlen, hogy önmagát tükrözze, hogy tanuljon, fejlődjön és felfedezze, mit tudna másképp csinálni a jövőben. A legcsodálatosabb élmény, amikor rájössz, hogy már nem te vagy a középpontban, mert a karakter saját életre kelt. A filmben Zsurzs Kati által megformált író, Lídia is erről beszél: hogyan bontakozik ki egy karakter a regény lapjain, és ez a vásznon is éppen így történik. Amikor visszanéztem magamra, néha az az érzésem támadt, hogy nem is Rujder Vivient látom. Ez is egy folyamatos tanulási folyamat, amely sosem ér véget, és minden szerep alakítása során segítséget nyújt.

El is érzékenyültél egy kicsit az alkotókkal közös beszélgetésen, és ebből úgy tűnt, hogy "mezei nézőként" is tudod nézni a filmet.

Ez valóban így van. Bence az egyik oldalamon ült, míg Tenki Réka a másikon, és hárman együttes erővel könnyektől áztatva néztük a filmet. Kicsit nehéz volt visszatérni a valóságba azután, amit láttunk. A történet annyi különböző élethelyzetet és karaktert mutat be, hogy mindenki talál benne valamit, amivel azonosulhat. Legyen szó arról, hogy félsz attól, hogy hasonló élményeket kell átélned, vagy éppen ellenkezőleg, már túléltél valami hasonlót, vagy csak tanúja voltál egy ilyen eseménynek. Ezért olyan könnyen sodor magával a film: valóban megragadja az ember szívét és lelkét.

Az én emlékeim sorra törnek felszínre, pedig már másfél év eltelt a forgatás óta.

Amikor megkaptam a lehetőséget, hogy részt vegyek ebben a filmben, őszintén bevallom, kicsit megijedtem attól, hogy esetleg nem fogok imponálni a fiatal színészeknek.

Mitől ered ez a nyomasztó szorongás?

Gyerekkoromban gyakran bébiszitterkedtem, szomszédok apróságaira vigyáztam, és szinte mindig értettem a kicsik szívének és lelkének titkos nyelvét. Ez az időszak csodálatos élményekkel gazdagított. Ám később jött egy időszak, amikor távol maradtam a gyerekektől, és mikor újra találkoztam velük, egy furcsa távolságot éreztem. Valahogy már nem tudtam úgy kapcsolódni hozzájuk, ahogy korábban.

Meglepetten tapasztaltam, hogy talán eltévedtem az úton, és már nem vagyok az a "gyerekbarát" ember, akinek hittem magam.

Semmi komoly nem történt, de mégis mélyen megérintett. Például, amikor gyerekvigyázás közben nem tudtam megoldani egy apró problémát, vagy nem találtam meg azt a módot, amivel igazán leköthettem volna a kis lurkót. Volt, hogy nem tudtam megvigasztalni, így a végén már én is könnyek között ültem mellette. Ezek a pillanatok alaposan megrázták az önbizalmamat, ami korábban hatalmas volt, amikor a gyerekekhez fordultam. Emlékszem, hogy régen valóban közkedvelt bébiszitternek számítottam; volt olyan kisgyerek, aki éppen nálam mondta ki először a szavakat.

Azt gondoltam, hogy egy ilyen családi film elkészítése könnyed játék lesz számodra, de úgy tűnik, hogy akadtak kihívások, amikkel meg kellett birkóznod.

Nagyban hozzájárult a forgatás előtti élmények gazdagsága, hogy lehetőségem nyílt a gyerekekkel való kapcsolatok kialakítására. Lakos Nóra rendező ügyesen összehozott a két fiatal szereplővel, Demeter Villővel és Hárs Boncával. Együtt töltöttünk időt például bringóhintózással és fagyizással, és mire elérkeztünk a kamera előtti közös munkához, addigra már egy igazán különleges, bizalmas kötelék alakult ki közöttünk. Ők segítettek abban, hogy újra felfedezzem magamban azt az érzést, hogy szerethető figura vagyok a gyerekek szemében.

A gyerekekkel való munka valóban más megközelítést igényel, mint a felnőttekkel való forgatás. A gyerekek általában spontánabbak és játékosabbak, így fontos, hogy teret adjunk nekik a kreativitásuk kifejezésére. A felnőttek esetében a technikai részletek és a karakterek mélyebb megértése kulcsfontosságú lehet. Színészként a gyerekekkel való együttműködés során különös figyelmet kell fordítanod a kommunikációra és a bizalom kiépítésére. A gyerekek érzékenyebbek a környezetükre és a felnőttek reakcióira, ezért a támogató és bátorító légkör megteremtése elengedhetetlen. Az irányítás helyett inkább a közös játékra és felfedezésre kell összpontosítani, hogy a gyerekek szabadon kifejezhessék magukat. Ezen kívül a színészi technikák alkalmazása is eltérő lehet: míg a felnőttek esetében a finom érzelmi árnyalatok kiemelése fontos, a gyerekeknél inkább a tiszta, egyértelmű megnyilvánulások és a szórakoztató elemek kerülnek előtérbe. Összességében tehát mindkét csoporttal való munka izgalmas kihívás, amely más-más készségeket és megközelítést igényel.

Nem igazán. Ilyen ügyes gyerekekkel könnyű volt együtt dolgozni. Villő olyan elképesztően szorgalmas és felkészült volt, hogy időnként azt vettem észre, hogy miatta kapom jobban össze magam. (Nevet.) Látszik, hogy van valami jó, belső filmes ösztöne. Például magától ment oda a scriptes kollégához, hogy "Az előbb nem ott tettem le a tollat? Csak hogy a vágás utáni következő jelenetnél ugyanott legyen". És visszarakta a tollat a jó helyre. Ez vérrel jön, ezt nem tanulod. Egyébként én is ilyen "logisztika-manci" vagyok a forgatáson. Annyira szeretek figyelni az apróságokra, hogy ha valami nem úgy áll, ahogy kéne, akkor visszarendezem. Utána meg le vagyok szidva, hogy elvégzem a kellékes munkáját, pedig ő is megcsinálta volna. (Nevet.) Számomra ezek izgalmas részletek, és imádom látni, ahogy aztán az egész összeáll, miután megvágták, befényelték, és így tovább. Szerintem ez csoda.

Sok színész szeme felcsillan más irányú kihívások láttán, sokan inkább a rendezői székbe ülnének, vagy a jelmezek és díszletek világában szeretnék kipróbálni magukat.

Engem a gyártási folyamat izgalma és kihívásai vonzanak.

A "tedd egyedivé a szövegedet" kifejezés arra utal, hogy a meglévő szöveget egyedi stílusban, hangvételben vagy tartalommal kell átdolgozni, hogy az ne hasonlítson mások írásaira. Ez magában foglalhatja a szavak, kifejezések, szintaxis, valamint a szöveg struktúrájának megváltoztatását, hogy az eredeti és különleges legyen. Ezzel a megközelítéssel a szöveg személyesebb, kreatívabb és az író egyéni hangját tükrözheti.

Hát, ez az! Én sem tudom pontosan, de figyelem a folyamatot, ahogy a gyártásvezetők összeállítják a forgatási napokat. Eckert Ágival, az első asszisztenssel, régóta jó barátok vagyunk, hiszen már az Apatigris forgatásán is együtt dolgoztunk. Mindig kíváncsian lesem, hogyan csinálja: felnyitja a laptopját, és ott egy elképesztően részletes Excel-táblázat vár. Minden egyes szereplő, a rendező, a producer, az operatőr különböző színekkel van jelölve, jelezve, hogy ki mikor ér rá. Ez alapján pedig ügyesen össze kell fésülni a forgatási napokat.

Valóban ezt szeretnéd választani?

Én mindig is szerettem szervezkedni! A színművészetin is én voltam az osztály bizalmi. Én feleltem az osztály ügyeiért, tartottam a kapcsolatot a tanárokkal, leszerveztem a kirándulásainkat. Szóval fura, de ha választani kéne, hogy mit csinálnék a filmezésben a színészkedésen kívül, akkor nem a művészeti részére koncentrálnék, hanem valami egészen másra. Az alapokra, ahonnan az egész indul. Az, hogy a színész odaér forgatni, az már a meggy a hab tetején, de alatta még ott a pohár, sőt, az asztal.

Lakos Nóra rendkívüli érzékenységgel közelítette meg a Véletlenül írtam egy könyvet forgatásának előkészítését és lebonyolítását. Milyen tapasztalatokkal gazdagodhatunk, ha női rendezőkkel dolgozunk együtt? Valóban indokolt-e megkülönböztetni a férfi és női rendezők munkáját, vagy inkább az alkotói stílus és a kreatív vízió a lényeg?

Nincsen. Ugyanis az emberek különbözőek. Például Madarász Isti is képes olyan érzékeny pillanatokra, mint Lakos Nóri. Én inkább saját magamon figyelem meg, hogy...

Egy nő előtt mindig bátrabban kifejezem a véleményem, függetlenül attól, miről van szó.

Jelenleg, amikor veled kommunikálok, nem tudom megállni, hogy ne beszéljek folyamatosan, de ha egy férfi ülne velem szemben, valószínűleg egy kicsit visszafogottabb lennék a szavaimmal. Nem igazán értem, miért van ez így, hiszen a magánéletemben sokkal több fiú barátom van, mint női.

A forgatáson különös hangsúlyt fektettek a környezetvédelemre és a fenntarthatóságra. Részt venni egy valódi zöldprodukcióban felejthetetlen élmény volt. A stáb minden tagja elkötelezetten dolgozott azon, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyjuk magunk után. A helyszínek kiválasztása során figyelembe vették a természetvédelmi szempontokat, és a használt anyagok is környezetbarát megoldásokból álltak. A forgatás során például újrahasználható anyagokat használtunk, és minimalizáltuk a műanyag felhasználását. A szünetekben helyi, bioélelmiszereket fogyasztottunk, így támogattuk a környék gazdaságát is. Igazán inspiráló volt látni, hogy a csapat mennyire összetartóan és kreatívan közelítette meg a fenntarthatóság kérdését, és hogy mindenki egy közös célért dolgozott. Egy ilyen projekt nemcsak a környezetvédelmi elvek érvényesítéséről szólt, hanem arról is, hogy a filmkészítés hogyan válhat felelősségteljes és tudatos folyamattá. A tapasztalatok pedig megerősítettek abban, hogy a művészet és a természet szeretete kéz a kézben járhat.

Nagyon boldog voltam, hogy részt vehettem ebben, mert már régóta figyelek arra, hogy környezettudatos döntéseket hozzak. Például sosem vásárolok műanyag csomagolású ételeket, és mindig szelektíven gyűjtöm a hulladékot. A forgatás során mindannyiunknak jutott egy saját kulacs, amit a központi vízadagolóból tudtunk feltölteni. Azóta is hű társaim lett, és egyszerűen imádom! Minden nap friss vegetáriánus ételek közül választhattunk, ami hatalmas segítség volt, hogy elkerüljem a kajakómát. Kiderült, hogy ha fontos feladat vár rám ebéd után, akkor a vegán étkezés a legjobb választás, mert így nem esik vissza az energiaszintem.

Nemrégiben osztottál meg az Instagramon egy különleges gyűjteményt olyan pillanatokról, ahol a forgatások alatt elnyomod az álmot. Van valamilyen egyedi módszered a power nappinghez?

Nekem ehhez nem szükséges különösebb technika. Ha eljön az a pillanat, amikor kezdek fáradni, akkor gyakorlatilag bárhol képes vagyok elaludni. Ha például azt hallom, hogy most fél óra szünetem van, akkor azonnal lecsapok egy jó negyedórás szundira. Ezzel hosszú távon csak nyerek, hiszen utána sokkal hatékonyabban tudok dolgozni, különösen, ha aznap hajnali háromig tart a munka.

A film egyik központi gondolata az írás ereje a lelki folyamataink feldolgozásában, legyen szó naplóról vagy akár regényről. A te életedben jelen van az írás?

Emlékszem, hogy általános iskolában mindig nagyon megdicsérték a fogalmazásaimat, ügyesen tudtam sztorizni, és azt mondták, jó a humorom. De ez menet közben valahogy elkopott. Próbálkozgatok naplóírással, illetve időnként felírom a naptáramba, hogy aznap éppen hogy éreztem magam, néha csak kulcsszavakat firkantok le. Talán egyszer majd összefűzöm.