Ezért növekszik a katonai bázisok száma az Északi-sarkvidéken.
"A tüdőmet műtötték meg, holott visszérgondom van!" - Megszólalt a Blikknek a szegedi klinikán elcserélt beteg
Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója új dimenziót nyitott az arktiszi geopolitikai tájban. A konfliktus időszakában Oroszország töltötte be az Arktiszi Tanács elnöki posztját, amely az Arktisz államainak, őslakos népeinek és más érintett közösségek együttműködését hivatott elősegíteni, ám katonai kérdések nem képezik a tanács fókuszát. Az invázió következtében azonban a tanács hét tagállama (Oroszországot kivéve) bojkottálta a találkozókat, és csak 2023-ban ült össze újra, hogy átadja az elnökséget Norvégiának. Ez a fejlemény komoly kihívások elé állította a tanács nemzetközi legitimitását, különösen Oroszország hiányában, amely az Arktisz partvonalának jelentős részét ellenőrzi.
Oroszország katonai jelenléte az Arktiszban figyelemre méltó. A régióban a szovjet korszakból származó létesítményeit modernizálja, miközben az északi-tengeri útvonal (NSR) feletti ellenőrzését gazdasági és stratégiai eszközként kihasználja. A brit Chatham House elemzése szerint Moszkva katonai lépései elsősorban védekező jellegűek, és nem a konfliktus szítása a céljuk. Ezzel szemben az Egyesült Államok Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja rámutat, hogy Oroszország gazdasági érdekeinek érvényesítése mellett - nukleáris fegyverei révén - hatalmát is kiterjeszti az Arktisz kulcsterületeire, mint például a Bering-tenger és az Észak-Atlanti-óceán.
Az Arctic Institute hangsúlyozza, hogy Moszkva számára az északi-tengeri útvonal ellenőrzése lehetőséget teremt regionális befolyásának fokozására, különösen az Északi Flotta megerősített jelenlétének tükrében. Ugyanakkor az Egyesült Államok 2024-es arktiszi stratégiája figyelmeztet arra, hogy Oroszország tengeri infrastruktúrája "túlzó és illegális követelések" alapját képezheti a Nord Sea Route (NSR) mentén. A dokumentum emellett hangsúlyozza Kína fokozódó érdeklődését is, amely révén Oroszországgal együttműködve próbálnak befolyásuk növelésére törekedni a régióban.
A NATO tevékenysége az arktiszi térségben jelentős mértékben megnövekedett, különösen Svédország és Finnország csatlakozása után. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma aktívan fejleszti a régió felderítési és figyelmeztető rendszereit, hogy elkerülje az Arktisz stratégiai fontosságának alábecsülését. Norvégia 13 katonai bázissal rendelkezik, köztük a brit tengerészgyalogosok számára fenntartott Camp Vikinggel, míg az Egyesült Államok kilenc bázist üzemeltet Alaszkában, továbbá továbbiakat Grönlandon és Izlandon. Habár Washington nem tervez jelentős bővítést Grönlandon, a térségben tapasztalható feszültségek és a fegyverkezési verseny valószínűsíti, hogy a katonai jelenlét növekedésére is sor kerülhet – állítja a Statista.
