Furcsa eseménynek titulálták, ám a helyzet végül tömeges pánikot váltott ki, miután egy család tagjai hirtelen rosszul lettek.

Édes szagok, bénulás, hányinger, különböző rosszullétek. Egy egész város azt feltételezte, hogy valaki gázzal támadja meg a családokat, a tömeghisztéria miatt még a katonaságot is kirendelték

1944. augusztus 31-én reggel az illinois-i Mattoon városában élő Urban Raef különös szagra ébredt otthonában. Gyengeség fogta el, és hányingere volt, ami aggasztóan eltért a megszokott reggeli rutintól. Eleinte gázszivárgásra gyanakodott, hiszen a levegőben valami szokatlan érzés terjengett. Amikor azonban a feleségéhez fordult, hogy megossza vele a félelmét, döbbenten tapasztalta, hogy a nő testének egy része részlegesen lebénult.

Rövid időn belül mások is hasonló problémákról számoltak be. Másnap hajnalban egy közeli család is hasonló panaszokkal ébredt. Ekkor Aline Kearney nevű nő arról beszélt, hogy egy erőteljes, édes illat terjengett a levegőben, amely fokozatosan egyre intenzívebbé vált. Ahogy ez a szag egyre erősebb lett, úgy ő egyre inkább elvesztette a lábai érzékelését.

Amikor férje, Burt aznap este hazaért, egy sötét ruhát és sapkát viselő, gyanús alakot látott ólálkodni a hálószoba ablaka előtt. Megpróbálta üldözőbe venni az idegent, de szem elől tévesztette. A feltételezett gáztámadás híre gyorsan elterjedt a városban, és az elkövetőről azt gondolták, hogy gázt juttat az otthonaikba.

Szeptember 5-én, csupán néhány nappal az első esetek után, Beulah Cordes, egy helybéli nő, rábukkant egy kis rongydarabra a tornácon. Amikor észlelte, hogy az anyag még mindig nedves, kíváncsian felvette és beleszagolt. Az illat annyira intenzív volt, hogy azonnal megtántorodott, és egy ijedt sikoltás hagyta el a száját. Az élményét később egy elektromos sokkhoz hasonlította, annyira megrázta. Az elkövetkező két órában hányingere volt, ám amikor a rongydarabot laboratóriumi vizsgálatnak vetették alá, meglepő módon nem találtak rajta semmiféle kémiai anyagot.

Közben Edna James, a helyi jósnő, furcsa illatra figyelt fel az általa üzemeltetett panzióban. Később beszámolt arról, hogy találkozott egy "majomszerű férfival", akinek hosszú karjai voltak, és a kezében egy permetezőpisztolyot tartott. Edna elmondása szerint a rejtélyes figura három adagot fújt rá, aminek következtében karjai és lábai teljesen elzsibbadtak.

Ahogy Mattoon városában a feszültség egyre fokozódott, a hadsereg vegyifegyver-szakértői érkeztek a helyszínre, hogy kivizsgálják a helyzetet. A legvalószínűbb elméletük az volt, hogy a támadók kloropikrint alkalmazhattak – ez a gáz édeskés szagú, és rágcsálók irtására is használják. Ám a helyszínen nem találtak semmilyen nyomot, és a jelentkező tünetek sem feleltek meg a várakozásaiknak.

Közben fegyveres önkéntesek vonultak az utcákra, hogy tetten érjék a bűnöst. A nyomozók egy lehetséges elkövetői listát állítottak össze, amelyen szerepelt egy frusztrált középiskolai kémiatanár, egy szökött náci, valamint egy japán hadifogoly. Még a helyi milliomos is a gyanúsítottak között volt, akiről köztudott, hogy titkos laboratóriumot üzemeltet az alagsorában. A rendőrség emellett több elmegyógyintézetet is felkeresett, hogy kiderítsék, nem szabadultak-e nemrég olyan páciensek, akik megszállottan kísérleteztek mérgező gázokkal.

1944. szeptember 12-én a helyi újság beszámolt arról, hogy az elmúlt tizenkét nap során harminchárom ember tapasztalt egy különös, rejtélyes gázszagot. Ugyanezen a napon Mattoon rendőrfőnöke felfedte a nyomozásuk eredményeit, megállapítva, hogy nem történt gázos támadás; vagyis nem volt olyan elkövető, aki titokban a házakhoz osonva mérgezte volna a családokat.

A hatóságok megállapítása szerint az éjszakai széllökések voltak felelősek a rejtélyes szag terjedéséért, amely a közeli hadiüzemből szivárgott be a nyitott ablakokon keresztül. A rendőrség emellett arra is figyelmeztetett, hogy legalább néhány eset mögött tömeghisztéria állhatott. A város lakói annyira megijedtek, hogy minden szokatlan szagot vagy tünetet potenciális fenyegetésnek tekintettek.

Ami pedig az udvarokból menekülő idegent illeti, a rendőrség szerint valószínűleg egy kíváncsiskodó helyi lakos volt, aki az otthonokból hallatszó pánikhangokra reagálva próbált utánajárni a történteknek.