Így mutatkozik meg az ateizmus gyengesége a halál árnyékában.

Az ateizmus terjedésével sokan elveszítik a lelki kapaszkodót, amit a hit adhat a gyász idején. A pusztán racionális, tényszerű szemlélet nem nyújt vigaszt a veszteség óráiban, ezért egyre többen fordulnak a valláshoz, amely mély értelmet és megnyugvást kínál.

Temetkezési hagyományaink jelentős változásokon mentek keresztül az évek során, és a keresztény szertartások előfordulása is csökkent. De vajon mi marad, amikor a vallás háttérbe szorul? Milyen támogatást nyújthat az ateista világkép azok számára, akik egy koporsó vagy urna mellett búcsúznak szerettüktől? Az ateizmus új perspektívát kínálhat a gyász kezelésében, hiszen ahelyett, hogy transzcendens reményekre támaszkodnánk, a közvetlen emberi kapcsolatokra és az emlékek megőrzésére helyezhetnénk a hangsúlyt. Az élet ünneplése, a közös élmények felidézése és a szeretteink hatásának megértése segíthet abban, hogy a gyász ne csupán fájdalom legyen, hanem lehetőség is a belső növekedésre és a közösség megerősítésére.

Amíg hívők az elhunyt lelkéért imádkoznak, addig az ateisták néma csendben állnak a sír körül. Nincsenek temetési énekek, szavak és rítusok. Habár a fájdalmuk őszinte, az üresség mégis bénító marad. A Die Welt beszámolója szerint talán éppen ezért fordulnak ismét egyre többen a hit felé.

A halál és a temetkezés témája gyakran tabuként lebeg a társadalomban. Az emberek többsége annyira retteg ettől a végső állapottól, hogy a haldoklókat kórházak falai közé zárják, míg az idősebbeket otthonokba helyezik, csupán azért, hogy elkerüljék a szembesülést az elmúlással. Egy német lap beszámolója szerint azonban...

A vallásoknak kidolgozott búcsúzási hagyományaik vannak, és némelyik egy évig vagy tovább is eltarthat. A hívők ezzel akaratlanul is megélik a gyász azon részeit, amelyet bármelyik pszichológus tanácsolna egy krízisben lévő embernek. Az ateizmussal viszont eltűnnek azok a szertartások, amelyek a feldolgozást segítenék.

A vallások gyászrítusai évezredek alatt formálódtak, van bennük logika, pszichológia, és közösség. A gyász aktív folyamatként zajlik, imákkal és megemlékezésekkel, amelyek megtanítják, miként kell feldolgozni a fájdalmat.

Az ateizmusnak viszont nincsenek ilyen eszközei, a halál pillanatában magára hagyja az embert, ahogy a gyászolókat is. Amíg a lelkész és a pap a mennyországról, feltámadásról és megbékélésről beszél, addig az ateista búcsúztatón csak a "nincs többé" gondolat marad.

A hit és a vallás sok fronton visszaszorult. Az ateizmus gyakran ér el sikereket olyan területeken, mint az eutanázia vagy az abortuszjog, míg a halál kérdésében rendre alulmarad.

Ahhoz, hogy az ateizmus valóban hiteles alternatívát nyújtson, több szükséges, mint csupán a vallási hiedelmek elutasítása. Az ateista közösségek képviselői büszkén emelik ki, hogy Németországban csökkent az egyháztagok száma. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a megállapítás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emberek automatikusan ateista nézeteket alakítanak ki.

Hiába csökken a templomba járás és a hagyományos vallásosság, az igény a túlvilági, értelmet adó dimenzióra továbbra is megmaradt. A könyvesboltok tele vannak ezoterikus irodalommal, vallási útmutatókkal, ugyanis

A spirituális igény továbbra is jelentős, amit a temetkezési szokások változása is jól mutat. Manapság egyre népszerűbbek a kegyeleti emlékerdők, ahol az elhunyt hamvait fák gyökerei alá helyezik. Ezáltal az elhunyt a természet körforgásának szerves részévé válik, és a gyász új értelmet nyer: a visszatérés és az újjászületés szimbolikájával gazdagodik.

Az ateizmusban nem található meg az a szimbolikus mélység, amely gyakran a gyász rítusainak alapját képezi. Ebből a szempontból talán érthető, hogy sokan miért keresnek vissza a vallás és a hit világába, hiszen ezek képesek választ adni arra a megérzésre, hogy valami hiányzik az életükből. A rituálék és a szimbolika ugyanis nem csupán a veszteségek feldolgozásában nyújtanak segítséget, hanem az élet mélyebb értelmének keresésében is.

Franciaországot, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat is elérik azok a hírek, amelyek szerint az X és Z generáció fiataljai egyre inkább visszatérnek a templomokhoz, keresztelkednek, és új közösségeket alakítanak a római katolikus egyház keretein belül. Számos konzervatív influenszer is arra buzdítja őket, hogy a rend, a közösségi élet és a hit nyújthat valódi értelmet és tartalmat az életüknek. Azonban ez a jelenség nem csupán egy vallási újjászületés, sokkal inkább a lelki vágyakozás kifejeződése. Egy olyan generáció, amelynek tagjai keveset tapasztaltak a vallás mélységeiből, kezdik felismerni, hogy a puszta racionális gondolkodás nem elegendő ahhoz, hogy valódi boldogságot találjanak az életükben.