Új megvilágításba került a munkavégzés kérdése: megdöbbentő felfedezések láttak napvilágot a magyar munkaerő helyzetéről - Pénzcentrum.

A munkafüggőség, vagy munkaalkoholizmus egy olyan kényszeres munkavégzési forma, amely jelentős egészségügyi és társadalmi károkat okoz. Magyarországon a foglalkoztatottak 5-6%-át érinti ez a probléma, ami nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít - derül ki az Oeconomous Intézet elemzéséből.

A munkaalkoholizmus egy olyan állapot, amikor az egyén mértéktelenül és kontrollálatlanul fordítja idejét és energiáját a munkára, gyakran saját egészsége és személyes életének rovására. A "workaholic" kifejezés használatát Wayne Oates amerikai pszichológus indította el 1971-ben, amikor is felhívta a figyelmet erre a jelenségre. Az ilyen típusú elköteleződés szoros kapcsolatban áll a stressz, a depresszió és a szorongás megjelenésével, emellett különböző fizikai problémákhoz, alvászavarokhoz és a kiégés tüneteihez is vezethet.

Fontos megkülönböztetni a szorgalmas munkavégzőket a munkafüggőktől. Míg az előbbiek tisztában vannak a határokkal, a munkafüggők gyakran menekülnek a feladatok világába, és képtelenek pihenni. A munkamánia mögött legtöbbször pszichológiai és érzelmi okok húzódnak meg: gyermekkori traumák, a túlzott megfelelési vágy, a perfekcionizmus, vagy éppen az alacsony önértékelés.

A külső környezet kulcsszerepet játszik a függőségek kialakulásában. Olyan versengő munkahelyi atmoszféra, amelyben folyamatosan jelen van a teljesítménynyomás, valamint a kimaradástól való félelem (FOMO) könnyen hozzájárulhat a munkafüggőség kialakulásához. Társadalmi szinten az individualista kultúrákban, ahol a siker és a társadalmi státusz szorosan összefonódik a kemény munkával, a munkafüggőség még inkább elterjedt jelenséggé válik.

A kedvezőtlen munkahelyi kultúra jelentős szerepet játszhat a munkamániában, mint elősegítő és fenntartó tényező. Egy 2022-es japán kutatás rávilágított, hogy a versenyszellem uralta munkahelyi légkör fokozza a munkafüggőséget, ami pedig közvetlen hatással van a dolgozók egészségi állapotának romlására.

A nemzetközi színtéren a magyar munkavállalók körében a túlórázás kevésbé elterjedt jelenség. Az Eurostat legfrissebb statisztikái alapján 2024-ben a 15-64 éves korosztályból csupán 2,4% vállalta el a jelentős túlórát Magyarországon, ezzel az ötödik legalacsonyabb arányt képviselve az Európai Unió országai között. Emellett a hétvégi munkavégzés is ritkább hazánkban, mindössze 7%-os arányt mutatva.

A munkafüggőség egyéni szinten súlyos egészségügyi problémákhoz, érzelmi distresszhez és pszichés nehézségekhez vezethet, valamint magánéleti zűrzavart eredményezhet. A társadalmi dimenzióban pedig aláássa a családi és közösségi kötelékeket, rombolja a munkahelyi légkört, és gyengíti a csapatmunkában rejlő potenciált.

Gazdasági szempontból a munkafüggőség hosszú távon jelentős károkat okoz. Bár rövid távon magas teljesítményt produkálhat, hosszabb távon a kiégés és egészségromlás miatt csökken a termelékenység, nő a hiányzások száma és az egészségügyi költségek. A WHO becslései szerint a depresszió és szorongás éves szinten 1 milliárd dollárnyi teljesítménykiesést okoz.

A munkamániások gyakran a mennyiségre összpontosítanak, miközben a munka valódi minősége háttérbe szorul. Számos nemzetközi tanulmány is megerősítette, hogy a hosszú munkaidő nem mindig vezet gazdasági fejlődéshez vagy fokozott teljesítményhez; sőt, sok esetben éppen ellenkezőleg, káros hatással van a GDP-re.

Egy 2023-as globális kutatás eredményei szerint a vizsgált országok átlagában a munkamániás dolgozók aránya 14,1%-ra tehető. Magyarország esetében a reprezentatív felmérések 5-6% körüli adatokat szolgáltatnak, ami azt jelenti, hogy körülbelül 230-280 ezer ember lehet érintett. Ez az arány nemzetközi viszonylatban viszonylag alacsonynak számít.

A munkafüggőség jelensége különösen elterjedt a felsőfokú végzettséggel bírók körében, akik szellemi tevékenységet végeznek, mint például a vezetői pozíciókban dolgozók. Kiemelkedő arányban fordul elő olyan szektorokban is, mint a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, illetve a pénzügyi szolgáltatások. A magas munkafüggőségi szintet mutató országok között találjuk Japánt (25,4%), Dél-Koreát (23,2%) és az Egyesült Államokat (19,2%), ahol a versenyképességre és az egyéni teljesítményre helyezett hangsúly különösen erős.