Jugoszlávia szétesésének kezdetét jelentő esemény: 45 évvel ezelőtt hunyt el Tito | Vajdaság MA
Negyvenöt esztendővel ezelőtt, 1980. május 4-én távozott az élők sorából Josip Broz Tito, nemsokkal a 88. születésnapja előtt. Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) örökös elnöke és az el nem kötelezettek mozgalmának egyik meghatározó alakja, jelentős hatást gyakorolt a világpolitikai színtérre. Élete és munkássága sokak számára inspirációt jelentett, míg mások kritikával illették politikai döntéseit. Ezen a napon emlékezünk meg róla és hagyatékáról.
Tito halálának híre azon a ragyogó vasárnapon váratlanul félbeszakította a Jugoszláv Szövetségi Liga első osztályú labdarúgó-mérkőzését. A Hajduk Split és a Crvena zvezda csapott össze a spliti Poljud stadion gyepén. Amikor a 41. percben Ante Skataretiko, a Hajduk elnöke, bejelentette a fájdalmas hírt, a stadion 50 000 fős közönsége és a játékosok először zokogásban törtek ki, majd együtt énekeltek, felidézve a dal szavait: "Druže Tito, mi ti se kunemo, da sa tvoga puta ne skrenemo" (Tito elvtárs, esküszünk neked, hogy az utadról le nem térünk). A zágrábi Večernji list évfordulós összefoglalójában említi, hogy ez a jelenet a Poljud stadionból a kollektív gyász egyik legmaradandóbb szimbólumává nőtte ki magát az országban, ahol a vezető halála miatt hétnapos nemzeti gyászt rendeltek el.
45 évvel ezelőtt, a hidegháború feszültségei közepette, ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, a világ 128 országának királyai, elnökei és miniszterelnökei, közéleti személyiségei gyűltek össze egyetlen ember búcsúztatására - Josip Broz Tito temetésére. A volt Jugoszlávia és a JKSZ örökös elnöke, a második világháború egyik utolsó nagy hadvezére 1980. május 4-én, 88 éves korában hunyt el. Négy nappal később temették, és temetése a történelem egyik legnagyobb állami búcsúztatásaként és példa nélküli diplomáciai eseményként maradt meg, mivel ellentétes ideológiákat és érdekeket képviselő vezetők gyűltek össze. Így ma már ha megkérdezik, a mesterséges intelligencia is azt mondja: "Josip Broz Tito még halálában is egyesítette a világot!" Mivel Tito éppen annak a Jugoszláviának volt a kulcsfigurája, amely kulturálisan és vallásilag sokszínű, valamint történelmileg etnikai konfliktusokkal terhelt volt, sokak szerint az ő halála egyben Jugoszlávia halálának kezdetét is jelentette - az az állam, amelyet ő hozott létre és vezetett három és fél évtizeden át, alig egy évtizeddel később megszűnt létezni.
Tito egészségi állapota 1979-ben drámai módon megromlott, főként egy bal lábát érintő embólia következtében, amely a cukorbetegsége következményeként lépett fel. 1980 januárjában kórházba került, ahol egy nemzetközi orvoscsapat, köztük a neves amerikai szívsebész, dr. Michael DeBakey – aki 1996-ban Moszkvába érkezett, hogy bypass műtétet végezzen Borisz Jelcin orosz elnökön – és a szovjet orvos, dr. Marat Knjazev javaslatára műtétet hajtottak végre rajta. Sajnos az állapota nem javult, és január 20-án amputálni kellett a bal lábát. Bár egy rövid időre stabilizálódott, február végén vese-, majd szív- és tüdőelégtelenség lépett fel, végül április végén agyvérzés érte. Tito 1980. május 4-én, 15:05-kor hunyt el a ljubljanai klinikai központban, néhány nappal a 88. születésnapja előtt. A konzíliumban részt vevő orvosok, például dr. Jože Drinovec docens, később azt állították, hogy Tito már 75 nappal a hivatalos halálozási dátum előtt klinikai halott volt, és csak a gépek tartották életben, de megerősítették, hogy a halál időpontja május 4-e volt.
Halálhírének hivatalos megerősítése után megszakították a televíziós adást, és elhangzott az ikonikus bejelentés: "A dolgozó osztályhoz, a dolgozó néphez és polgárokhoz, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeihez és nemzetiségeihez: Elhunyt Tito elvtárs." Az egész országban hétnapos nemzeti gyászt rendeltek el, minden kulturális, szórakoztató és sporteseményt töröltek.
Tito holttestét az elnöki Kék vonattal szállították Ljubljanából Belgrádba, miközben az út mentén emberek tömegei álltak sorfalat. A koporsót a Szövetségi Képviselőház épületében ravatalozták fel, ahol több százezer ember búcsúzott el tőle. Az egykori állam minden részéből érkezett emberek százezrei álltak sorba éjjel-nappal, hogy búcsút vegyenek attól a vezetőtől, aki három és fél évtizeden át meghatározta életüket, valamint egy egész történelmi korszakot.
A temetésre 1980. május 8-án került sor Belgrádban. A gyászmenet a Dedinje felé vezető utakon hömpölygött, miközben felcsendült az Internacionálé és a jugoszláv himnusz, a "Hej, Sloveni". Tito kívánsága szerint a virágházban temették el. A világ egyik legnagyobb temetési ceremóniájával éles ellentétben Tito sírja rendkívül egyszerű - egy fehér márványtömbön arany betűkkel csupán ennyi áll: "JOSIP BROZ TITO 1892-1980.", vörös csillag vagy bármilyen kommunista szimbólum nélkül. Ez később különböző találgatásokra adott okot - volt, aki szerint ez Tito saját kívánsága volt, mások szerint egyszerű figyelmetlenség, de akadtak olyanok is, akik szabadkőműves elméleteket gyanítottak mögötte.
A temetésen 128 ENSZ-tagállam képviselői voltak jelen, közöttük négy uralkodó (Belgium, Norvégia, Svédország, Jordánia), hat herceg, 31 államfő (például Sandro Pertini Olaszországból, Nicolae Ceaușescu Romániából, Erich Honecker Kelet-Németországból és Kim Ir Szen Észak-Koreából), valamint 22 miniszterelnök (mint Margaret Thatcher, Indira Gandhi és Hua Guofeng), továbbá 47 külügyminiszter is tiszteletét tette. Az eseményen részt vettek nemzetközi szervezetek képviselői, köztük az ENSZ főtitkára, Kurt Waldheim, valamint különböző felszabadító mozgalmak delegáltjai. A résztvevők sokfélesége jól tükrözte Tito kiemelkedő szerepét a globális politikai színtéren, hiszen ő volt az el nem kötelezettek mozgalmának egyik alapítója, és hidegháborús környezetben is képes volt kiegyensúlyozott vezetést gyakorolni. A rendezvény lebonyolítása érdekében különös figyelmet fordítottak az ülésrend és a küldöttségek mozgásának megtervezésére, hogy minimalizálják a potenciális feszültségeket a rivális blokkok képviselői között. A hibátlan protokoll hozzájárult ahhoz, hogy Tito emlékére rendezett búcsúünnepség ne váljon diplomáciai konfliktusok vagy nem kívánt incidensek színhelyévé a világpolitika éppen aktuális feszültségei közepette.
Különös figyelmet kapott Leonyid Brezsnyev jelenléte, tekintettel Jugoszláviának a Szovjetunióval való korábbi ellentéteire. Az Egyesült Államokat az akkori alelnök, Walter Mondale, valamint a hivatalban lévő elnök, Jimmy Carter édesanyja, Lillian Carter képviselte, ám maga Jimmy Carter nem jelent meg, ahogyan a kubai vezető, Fidel Castro sem. Ez számos kritikát és találgatást váltott ki, különösen az amerikai elnök távolmaradása miatt, amelyet a Szovjetunió afganisztáni inváziója utáni feszült helyzetben az Egyesült Államok diplomáciai mulasztásaként értelmeztek. Ezzel szemben Brezsnyev jelenlétét Moszkva azon kísérleteként értelmezték, hogy megerősítse befolyását a poszt-titói Jugoszláviában.
A temetéshez kapcsolódóan több összeesküvés-elmélet is született, például, hogy a Kék vonat üres koporsót szállított, és Tito testét valójában helikopterrel vitték Belgrádba.
A legismertebb elmélet a kettős temetés és az állítólagos homok használatával kapcsolatos, amelyet a nyilvánosság számára kiállított koporsóban alkalmaztak. Számos forrás, köztük Obren Đorđević, egykori jugoszláv titkosszolgálati magas rangú tisztviselő, azt állítja, hogy Tito teste a gangréna és az alkalmazott gyógyszerek következtében gyorsan elkezdett bomlani. Ezért, higiéniai megfontolások miatt, úgy döntöttek, hogy a kiállított koporsóba homokzsákokat helyeznek, ezzel pedig szimulálva a test súlyát.
Felmerült az is, hogy az első temetés csupán szimbolikus volt, egy, az eredetivel azonos koporsó utánzattal, míg a valódi, hivatalos temetés egyes források szerint később, éjszaka, szigorú titoktartás mellett zajlott le. A testet állítólag fémkoporsóba helyezték, a sírt mélyebbre ásták, betonnal kiöntötték és kilenc tonnás márványlappal fedték le. Mindez állítólag biztonsági megfontolásokból történt, tartva attól, hogy ellophatják Tito földi maradványait - hasonlóan ahhoz, ahogy három évvel korábban Charlie Chaplin holttestét ellopták egy svájci temetőből. Bár ezen állításokat soha nem erősítették meg hivatalosan, a "század temetéséről" szóló spekulációk a virágházban, a belgrádi Dedinjén található Tito-síremléknél máig élnek, és 45 év elteltével is tanúskodnak Tito örökségének összetettségéről.
