Kína alakíthatja az új globális rend alapelveit.

Kínáról, az ázsiai nagyhatalomról szót ejtve a világsajtó hajlamos kizárólag a végletekben gondolkodni. Egyszer a hiányosságokat, egyszer pedig a versenyelőnyöket emelik ki. Ha az Egyesült Államok nem veszi komolyan riválisát, könnyen lehet, hogy legközelebb már Kína írja a következő világrend játékszabályait

Kína jövője körül egyre inkább látszik, hogy a szakértők is hajlamosak a túlzásokra, amikor nyilatkoznak. Hosszú ideig a világ második legnagyobb népességű országaként az Egyesült Államok kihívójaként emlegették, azonban az utóbbi időszakban a médiában egyre inkább olyan hírek látnak napvilágot, amelyek szerint Kína komoly nehézségekkel küzd. Demográfiai válságok, gyengélkedő gazdaság, ingatlanpiaci összeomlás – a helyzet valóban aggasztó. Kína tehát egy paradox ország, ahol a beszélgetések gyakran a szélsőségek körül forognak, és úgy tűnik, hogy a valóság árnyaltabb képe helyett mindannyian inkább a drámai narratívákra összpontosítanak.

Az amerikai közvélemény és a szakmai körök Kínáról alkotott percepciója az elmúlt évtizedekben drámai módon átalakult. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy Kína megállíthatatlanul tör előre a világgazdasági és geopolitikai dominancia felé. Az ország lenyűgöző gazdasági növekedése, a globális kereskedelemben betöltött egyre fontosabb szerepe, valamint ambiciózus külpolitikai törekvései sokakat arra ösztönöztek, hogy azt feltételezzék, idővel kiszoríthatja az Egyesült Államokat, amely a belső feszültségeivel és bizonytalanságaival küzd. A 2008-as pénzügyi válság, valamint a koronavírus-járvány csúcspontja különösen felerősítette ezt a narratívát – állapította meg Kurt M. Campbell, a Biden-adminisztráció külügyi miniszterhelyettese, és Rush Doshi, a Georgetown University oktatója a Foreign Affairs lapjain.

A lendület azonban megtört. Kína a szigorú járványkezelési politikák feloldását követően sem tudta visszanyerni korábbi gazdasági dinamizmusát. Az ország előtt egyre komolyabb strukturális nehézségek tornyosulnak: elöregedő népesség, történelmi léptékű ifjúsági munkanélküliség és elhúzódó gazdasági pangás. Eközben az Egyesült Államok újra megerősítette globális pozícióját. Szövetségi rendszere stabilabbá vált, technológiai téren - különösen a mesterséges intelligencia és más innovatív szektorok terén - látványos előrelépéseket ért el, miközben gazdasági mutatói is kedvezően alakultak.

A történelem során számos alkalommal tanúi lehettünk annak, hogy kisebb államok képesek voltak új technológiák bevezetésével vagy a nagyhatalmak figyelmének elterelésével jelentős geopolitikai befolyásra szert tenni. Az ipari forradalom hajnalán az Egyesült Királyság úttörő szerepe lehetővé tette, hogy a világ színpadán domináló pozícióra tegyen szert, ám e kezdeti előny nem bizonyult tartósnak. A 19. század végére az Egyesült Államok és Németország gazdasági teljesítménye - a brit ipari modell adaptálásának és saját belső erőforrásaik kihasználásának következtében - drámaian megnőtt, így új erőközpontokká váltak a globális porondon.

A brit gazdaság globális részesedése fokozatosan csökkent, miközben a versenytársak egyre inkább kihasználták a növekvő belső piacokat, valamint a bőséges természeti és humánerőforrásaikat, így kiszorítva az Egyesült Királyságot a kulcsfontosságú iparágakból. Ez a gazdasági helyzet nemcsak pénzügyi előnyöket teremtett számukra, hanem katonai és technológiai területeken is fölényhez juttatta őket, hozzájárulva ezzel a brit ipari bázis fokozatos leépüléséhez és geopolitikai befolyásának csökkenéséhez. Bár a brit stratégák időben észlelték a felmerülő veszélyt, és támogatták a birodalmi integráció mélyebb megvalósítását, az ezekhez kapcsolódó intézkedések késlekedtek, és következetlenségük miatt végül nem hozták meg a várt eredményeket.

Az első világháború idején az Egyesült Királyság szerencséjére már egy olyan szövetségesre támaszkodhatott, amely rendelkezett a döntő fontosságú ipari és stratégiai kapacitásokkal. A korszak vezetői - ideértve a tengelyhatalmakat is - tisztában voltak az amerikai termelési fölény jelentőségével. Napjainkban ez a strukturális erőfölény egyre inkább Kína kezében összpontosul. Az Egyesült Államok számára ezért kulcsfontosságú, hogy időben felismerje ezen dinamika hosszú távú következményeit, és képes legyen szövetségi hálózatát olyan formában felhasználni, amely versenyképes alternatívát jelenthet a változó világrendben.

Az Egyesült Államok és Kína viszonya az utóbbi évtizedekben drámai átalakuláson ment keresztül. Az egykor megállíthatatlanul fejlődő Kína - amely gyors gazdasági növekedéssel, külkereskedelmi fölénnyel és ambiciózus geopolitikai tervekkel büszkélkedett - sokáig azt a benyomást keltette, hogy hamarosan kiszoríthatja az instabilnak tűnő Amerikát a világhatalmi trónról. A 2008-as globális pénzügyi válság és a Covid-járvány idején ezek a várakozások csak tovább fokozódtak. Azonban néhány év elteltével Kína lendülete megtorpant: gazdasága stagnálni kezdett, demográfiai helyzete romlott, és a fiatalok körében a munkanélküliség drámai méreteket öltött. Ezzel szemben az Egyesült Államok erősítette szövetségi kapcsolatait, technológiai újításokat hozott létre, különösen a mesterséges intelligencia terén, míg gazdasági mutatói kedvezően alakultak, alacsony munkanélküliséggel és virágzó tőzsdékkel - állítja Fedor Butochnikow a Medium platformon megjelent "A Nyugat alulbecsüli Kínát" című írásában.

Szakértők most arra figyelmeztetnek, hogy a globális vállalatvezetők több iparágban is halogatják a kínai termékek integrálását saját piacaikra, mivel nem bíznak eléggé Kína képességeiben. A vámok, a geopolitikai helyzet és Kína globális terjeszkedésének folyamatosan változó stratégiái azonban azt jelzik, hogy azok a vállalatok, amelyek a "kivárás" taktikáját választják, gyakran késlekednek a lehetőségek felismerésével. Mire végre beemelik ezeket a termékeket a saját piacaikra, sok esetben már mások világszerte sikerrel járnak. A BYD tökéletes példa erre: míg a legtöbb amerikai még soha nem hallott a cégről, addig a BYD már több globális piacon a legkeresettebb elektromos járműgyártóvá vált.

Campbell és Doshi figyelmeztetése szerint, ha az Egyesült Államok nem törekszik arra, hogy arányos és együttműködő kapcsolatokat építsen ki más nemzetekkel, vagy ha visszavonul a nyugati féltekére, miközben megszünteti szövetségi kötelékeit, akkor a következő évszázad geopolitikai versenyét Kína dominálhatja. Ilyen körülmények között egy többpólusú világ jöhet létre, amelyben Kína a legmeghatározóbb szereplővé válik, akár más nagyhatalmakat is túlszárnyalva különböző területeken. Ennek következményeként Kína alakíthatja a nemzetközi játékszabályokat.