Kínai űrszonda vágott neki az űr végtelenjének, hogy felfedezzen két apró égitestet, amelyek titokzatos világokat rejtenek.

Útnak indult a kínai Tienven-2 űrszonda Földünk egyik kváziholdjához, ami nem egy klasszikus kisbolygó, de a szonda egy leszálló kapszulában anyagmintát fog küldeni a Földre. Ezután tovább folytatja útját egy főövi kisbolygóhoz, ami az üstökösökére emlékeztető aktivitást mutat. Ez utóbbihoz tíz év múlva ér majd.

A Tianwen (Tienven) kifejezés kínai nyelven "égi kérdések", "kérdések az égbolt felé" vagy "égi titkok felfedezése" jelentéssel bír. Az űrszonda program keretében a Tienven-1 egy jelentős Mars-missziót valósított meg, amely 2021. május 14-én sikeres landolást végzett a Marson, az Utopia Planitia síkságán.

A Tienven-2 űrszonda indítása egy izgalmas mérföldkő a kínai űrkutatás történetében. Ez a misszió nem csupán a Mars felfedezésére irányul, hanem a bolygó geológiai és légkörbeli sajátosságainak mélyebb megértésére is. Az űrszonda egy sor korszerű műszerrel van felszerelve, amelyek lehetővé teszik a Mars felszínének részletes térképezését, valamint a potenciális élet nyomai után kutatást. Az indítás pillanata tele volt feszültséggel és izgalommal, ahogy a rakéta a levegőbe emelkedett, hogy megkezdje hosszú és kalandos útját a vörös bolygó felé. A Tienven-2 nem csupán egy technológiai teljesítmény, hanem a tudományos kíváncsiság és az emberi kreativitás szimbóluma is.

Most május 28-án, 17:31 világidő szerint, kezdetét vette a Tienwen-2 szonda hosszú bolygóközi küldetése, amely a kínai Xichang űrközpont LC-2 indítóállásáról emelkedett a magasba egy Hosszú Menetelés (Long March) 3B/E típusú, nagy teljesítményű hordozórakéta segítségével.

Az alábbi videó bemutatja a Tienven-2 űrszonda izgalmas indítását.

A Tienven-2 szonda két igen érdekes égitestet fog meglátogatni. Az első a (469219) Kamoʻoalewa nevű földközeli kisbolygó, ami egyébként a Föld kváziholdja, aminek a felszínéről anyagmintát fog venni, és egy kapszulában a Földre fogja leküldeni. A másik célpontja a kisbolygók főövében a 311P/PANSTARRS üstökösre emlékeztető, de a kialakulása óta a kisbolygóövben keringő aszteroida.

Azok az aszteroidák, amelyek koorbitális pályán mozognak és időnként a Föld közelébe érkeznek, gyakran úgy tűnnek, mintha a Föld körül keringenének. Valójában azonban a Nap körüli pályájukat követik, csupán a Föld mozgásához viszonyítva késlekednek, majd idővel megelőzik bolygónkat. Keringésük során a középmozgásuk a Földével majdnem azonos. Ezt a jelenséget librációs mozgásnak nevezzük, és emiatt ezek az égitestek a Föld holdjaként jelennek meg, noha valójában a Nap körül keringenek. Az ilyen pályán mozgó kisbolygók kváziholdaknak, vagyis "holdszerű" égitesteknek, illetve kváziszatellitáknak, azaz "szatellitaszerű" égitesteknek is nevezhetők. Ezért egy nagybolygó holdja tágabb értelemben olyan kis égitest is lehet, amelynek középmozgása szorosan összefonódik a Nap körüli pályájával.

Jelenleg a Földnek 11 kváziholdját ismerjük, közülük az elsőt, a (3753) Cruithne nevű földközeli aszteroidát 1986-ban fedezték fel. Eddig csupán egy kvázihold, a (469219) Kamo'oalewa (2016 HO3) kapott végleges elnevezést. Ezt a különleges kisbolygót 2016-ban a hawaii Haleakala Obszervatóriumban zajló Pan-STARRS égboltfelmérő program keretein belül azonosították. A Kamo'oalewa név a hawaii nyelvben "nagyobb test darabját" jelenti, ami utal a földközeli kisbolygók többségének keletkezési folyamataira és eredetére.

A Tienven-2 küldetés elsőként fogja felfedezni a Föld kváziholdját, és erről egy rövid videóban nyújtunk betekintést.

A Kamo'oalewa (469219) pályájának és megjelenésének jellemzői különböznek a tipikus kisbolygókétól, ám színképét tekintve meglepően hasonlít a Hold felszínének anyagához. Érdekes módon, ezt a kisbolygót csupán évente áprilisban lehet megfigyelni a Földről, és viszonylag kicsi mérete miatt csak a legnagyobb földi távcsövekkel tudjuk nyomon követni. Egy arizonai kutatócsoport a Mount Grahamen található Nagy Binokuláris Teleszkóppal (LBT) végezte el a megfigyeléseket, és felfedezte, hogy a Kamo'oalewa által visszavert fény színképe megegyezik a NASA Apollo-missziók során hozott holdi kőzetmintákéval. Ez a megállapítás arra utal, hogy a kisbolygó valószínűleg a Hold egy darabja, amely kiszakadt a bolygóközi térbe, és így a Föld kváziholdjaként kering.

A nagy teleszkópokkal végzett fotometriai megfigyelések alapján a (469219) Kamo'oalewa mérete valahol 40 és 100 méter között mozog. Felszíni fényvisszaverő képessége 0,20, míg a tengelye körüli forgásának periódusa körülbelül 28 perc.

A holdi becsapódási kráterek tanulmányozása során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a (469219) Kamo'oalewa valószínűleg a Giordano Bruno-krátert létrehozó becsapódásakor a világűrbe kirepült törmelékdarab. A mintegy 22 km átmérőjű kráter kialakulásakor kb. 10 millió tonna anyag dobódott ki, amelynek egy része a felszínre hullott vissza, és fényes sugársávokat hozott létre, a másik része megszökve kikerült a bolygóközi térbe. A 22 km átmérőjű krátert egy kb. 2 km-es aszteroida vagy üstökösmag becsapódása hozhatta létre. A Giordano Bruno-kráter a Hold geológiai (szelenológiai) korszakai közül a legfiatalabb, Copernicus-korszakában keletkezhetett, vagyis 1,1 milliárd évvel ezelőttől a máig terjedő korszakban, a vizsgálatok szerint mintegy 4 millió évvel ezelőtti becsapódáskor kialakult fiatal becsapódási kráter.

A Tienven-2 űrszonda 2026. június 7-én megérkezik a (469219) Kamo'oalewa aszteroida közelébe, ahol 2027. április 24-én hagyja el ezt a kis égitestet. A küldetés során a tervek szerint több mint 100 grammnyi anyagot gyűjtenek be a Kamo'oalewa felszínéről. A szonda visszatér a Föld közelébe, és az összegyűjtött minták egy kapszulában érkeznek majd vissza bolygónkra.

A 311P/PANSTARRS főövi aktív kisbolygó felfedezésének izgalmas lehetősége kapcsán tervezett látogatásunk során új dimenziók nyílnak meg a csillagászat világában. E különleges égitest vizsgálata nem csupán tudományos szempontból érdekes, hanem a mélyűr felfedezésének egyik izgalmas állomása is. Az 311P/PANSTARRS különlegessége abban rejlik, hogy aktív, és így lehetőség nyílik a kisbolygók viselkedésének és összetételének alaposabb megértésére. A tervezett expedíció célja, hogy részletes adatokat gyűjtsünk, amelyek segíthetnek a kisbolygók fejlődésének és kölcsönhatásainak megértésében.

A szonda hamarosan folytatja izgalmas útját a főövbe, ahol a 311P/PANSTARRS néven ismert üstökösszerű csóvájú kisbolygót fogja felfedezni. A várakozások szerint 2035. január 24-én érkezik meg, ami közel egy évtizeddel az elindulása után történik. A tervek szerint a szonda a körülbelül 480 méter átmérőjű aktív kis égitest, amely valójában egy főövi üstökösmag, körül fog keringeni, miután speciális pályamanővereket hajtott végre. Műszerei segítségével részletes megfigyeléseket és méréseket fog végezni, hogy még többet megtudhassunk erről a titokzatos égitestől.

A 311P/PANSTARSS kis égitest túl gyorsan forog, ezért a felszínéről poros-jeges anyagot dob le, így por- és gázcsóva alakul ki, és a jegekből sok illó anyag szublimál, amelyek színképelemzéssel kimutathatók. Fotometriai megfigyelések alapján, de még nem bizonyított, hogy egy mintegy 200 méter átmérőjű holdja is lehet. Majd a Tienven-2 közeli megfigyelései eldöntik ezt, és még sok érdekességet fedezhetnek fel ennél a főövi aszteroidánál-üstökösnél.

A GINOP-2.3.2-15-2016-00003 számú projekt, amely a "Kozmikus hatások és kockázatok" témakörére összpontosít, izgalmas lehetőségeket kínál a tudományos kutatás és a technológiai fejlődés terén. A projekt célja, hogy mélyebben megértsük a kozmoszból érkező hatásokat és azok potenciális kockázatait, amelyek a Földre és az emberi életre gyakorolhatnak hatást. A kutatás során a szakértők különböző módszerekkel és eszközökkel vizsgálják a kozmikus események, mint például a napviharok vagy meteorok, hatását a bolygónkra. Ezen ismeretek bővítése nemcsak a tudományos közösség számára jelentős, hanem hozzájárulhat a társadalom biztonságának és felkészültségének növeléséhez is.