L. Simon László a közösségi médiában szólalt meg, hogy tisztázza a helyzetet és megvédje magát, miközben egyúttal éles kritikát fogalmazott meg Demeter Szilárd irányába, aki a fideszes politikai közegben is feszültségeket keltett.

A csütörtök reggel megjelent cikkünkben említettük, hogy Demeter Szilárd, aki a Közgyűjteményi Központ élén áll, saját pártján belül is egyre inkább elszigetelődik. A vezetése alatt álló öt múzeum mellett a Széchényi Könyvtár irányítása is a feladatai közé tartozik. E jelenség mindenképpen figyelemre méltó, és a kulturális színtér jövőjére nézve fontos kérdéseket vet fel.
Demeter a cikkünk publikálása után közzétett egy Facebook-bejegyzést, amelyben lényegében arra hívja fel a figyelmet, hogy az általa irányított intézmények válságos helyzete alapvetően az őt megelőző időszak "kritikán aluli" állapotainak tudható be.
Erre a színpadra lépett L. Simon László, a Nemzeti Múzeum korábbi vezetője, aki részletesen kifejtette, milyen kiváló állapotban működött az intézmény, mielőtt a Demeter által létrehozott, láthatóan működésképtelen Közgyűjteményi Központba integrálták. Ezt követően e szavakkal zárta le a Demeter állításait megkérdőjelező írását:
A fideszes sebeket felkaparó cikkünk arról szólt, hogy az egyre frusztráltabb Demeter egy vezetői értekezleten egy összeveszés után kiabálva felfüggesztette Rózsa Dávidot, az OSZK főigazgatóját, aki eredetileg amúgy az ő politikai kinevezettje volt. Csakhogy Rózsa szóba merte hozni az OSZK pótolhatatlan gyűjteményét pusztító penészt és csótányokat. Arról is írtunk, hogy Demeterrel még a pártkatona Hankó Balázs kultuszminiszter is konfliktusba került, ő már abban utazik, hogy blokkolja egyes döntéseit azáltal, hogy nem járul hozzá azokhoz.
Demeter posztja, amely látszólag összefüggéstelen, valójában az írónak indult kultúrpolitikus jelenlegi szétesésének visszfénye. A "Szolgálati közlemény az OSZK-ügyről" című írása elején határozottan kijelenti – összhangban az ügyet bemutató cikkünkkel –, hogy Rózsa Dávid az ő emberének számít, akivel eddig mindig jó viszonyt ápolt. Ezt követően megemlíti, hogy Rózsa átlépett egy „ökölszabályt”, nevezetesen azt, hogy az önérdek soha nem helyezhető a közérdek fölé.
Ezen a ponton, anélkül, hogy bármit írna arról, hogy Rózsa milyen önérdeket próbált érvényesíteni, a szerző megfeledkezik az OSZK vezetőjéről, hirtelen vált a szöveg, és már arról szól, hogy Demeter milyen "kritikán aluli állapotban" vette át az országos közgyűjteményeket, és mennyi strukturális problémával találkozott. Majd azt kezdi bizonygatni, hogy igenis van terve a helyzet megoldására. Keményen fogadkozik, hogy "Fáj, akinek fáj, és bárhány érdeket is sértek, vagy bármilyen bizniszekbe is nyúlok bele - rendet fogok tenni." Mivel a tízdanos Orbán Viktor után ő a második legmenőbb magyar szájkaratés és kanapéutcai harcos, ehhez még hozzáteszi: "Az elmúlt években kiderült: nem félek a konfliktusoktól, és ha kell, ütéstávon belülre merek lépni."
A szöveg vége felé egyre inkább zavaros irányba terelődik, mintha Trump híres zagyvaságait idézné. Az alábbi rész talán arra utal, hogy kíméletlenül megbosszulja magát azon, aki a 444-nek kiszivárogtatta Rózsa ügyét. Lehetséges, hogy az is benne van, hogy elintézi azt, aki Hankó miniszternél mószerolta őt. De talán mindez csak egy ködös spekuláció, és valójában egyik lehetőség sem állja meg a helyét.
A végén három sorban a független sajtó kritikáját éri a gúnyolódás, miközben a Rózsa-konfliktusról szóló írásunkban említett érdemi állításokat egyáltalán nem vitatja.