Látlelet: Emlőrák Az emlőrák egy komplex, multifaktoriális betegség, amely a nők körében a leggyakoribb daganatos megbetegedés. A betegség kialakulásának hátterében genetikai, hormonális és környezeti tényezők egyaránt állhatnak. A korai felismerés kulcs

Rövid, egyértelmű és drasztikus tényállás.... Isten óvja ettől a magyar nőket (is), ennek ellenére szinte havi szinten szembesülök ezekkel a szomorú tényekkel. De nem csüggedek, buzdítok, bátorítok, felvilágosítok... Éveken át az állami Onkológiai Intézet alkalmazottja voltam. A napokban egy csodás élményben volt részem: atya, most jöttem az onkológiáról, köszönöm az imákat - kigyógyultam. Ez egy pap számára is megható intim élmény, amikor én tudom meg az elsők között, az is hogy mellrákot diagnosztizáltak - no meg azt is, hogy az érintett kigyógyult. Történetesen az első ilyen hölgyet is Mónikának hívják, ő az, akihez irányítom az újabb és újabb "klienseket", akik kételkednek a gyógyítás sikerében.
Augusztus 27-én Szent Mónikát ünnepli a katolikus egyház. Ő nem csak az édesanyák védőszentje, hanem a mellrákban szenvedőké is. Őt csak úgy ismerik, mint aki húsz éven át sírt, imádkozott, hogy fia jó útra térjen. Ágoston, a fiú laza erkölcsű, ugyancsak kicsapongó fiatalságot tudott maga után, amikor pappá, majd püspökké szentelték - anyja imáinak(is) köszönhetően.
Fiam mára a 36 hivatalosan elismert egyháztanító közé tartozik. Ezt a megjegyzést azért teszem, mert a jelenlegi Pápánk is az ő örökségét viszi tovább, hiszen Ágoston-rendi szerzetesből emelkedett a pápai trónra. Ennek kapcsán mélyebben is belemerültem Szent Ágoston életébe és műveibe. Az utazásomat Szent Mónika, az édesanya életével kezdtem, és egyelőre itt is időzöm. Most erről a különleges asszonyról szeretnék írni. Hozzájutottam egy rendkívül részletes életrajzhoz, amelyet még 1894-ben írt Bougaud Emil, Lavali püspök. Ez a közel 400 oldalas tanulmány tele van olyan fogalmakkal, mint szenvedély, kéjvágy, vonzalom és szerelem. Merem állítani, hogy azóta magyar nyelven nem jelent meg ilyen aktuális életrajz Mónikáról. Érdekes megjegyezni, hogy bár az ő élete a IV. századra tehető (Kr.u. 332-387), a mondanivalóját csak több mint ezer évvel később kezdték igazán értékelni. Csak a XVI. században került be a szentek naptárába, és tisztelete fokozatosan terjedt el a katolikus világban. Mónika története ma is releváns, és élete tanulságai sokak számára inspirálóak lehetnek.
Manapság, amikor annyi félreértés övezi az "anyai szeretet" fogalmát, Mónika figurája különösen időszerűvé válik. A mai világban sok édesanya nehezen tudja elengedni gyermekét, mintha a "köldökzsinór" sosem lenne vágva, és ez a ragaszkodás gyakran egyfajta szenvedélybetegségbe torkollik. Az anyai, majd később anyós szerepükből fakadó szeretetük néha túlságosan is erőteljes, ami bonyolult helyzeteket teremt a családi dinamikában.
Mindezekkel együtt azt is tudatosítottam, hogy tudtommal eddig Szent Agáta volt az, aki mertem ajánlani az emlő/ mellrákkal küszködő nők számára. Róla tudja az egyháztörténelem, hogy üldözői olyan messzire elmentek, hogy képesek voltak megcsonkítani (melleit levágni), csakhogy megtagadja keresztény hitét. Kitartott a végsőkig, így lett a hasonló sorsú nők védőszentje.
Most, miközben Szent Mónika életét tanulmányoztam, figyelmemet felkeltette egy megjegyzés, amely szerint egykor az egyház tiszteletben tartotta Mónikát. Említésre került, hogy egy mellrákban szenvedő nő gyógyulása az ő közbenjárásának tulajdonítható – mindez a XIX. században történt (lásd E. Bougaud, 378. oldal). Az alkalmat megragadva, beszereztem néhány reprint példányt, miközben tudatosult bennem, hogy Szlovákiában az onkológiai statisztikák sajnos egyre szomorúbb képet festenek.
Ma, Mónikák névnapján, és az elkövetkező napokban minden Köbölkút felé tartó Mónikát örömmel megajándékozok egy különleges díszpéldánnyal - amíg a készlet tart. Ha én, mint pap, annyi új dolgot tanulhattam Mónikától, akkor biztos vagyok benne, hogy a gyermekükért aggódó édesanyák is megtalálják a vigaszt és inspirációt ezen könyv-csemege lapjain.