A Lemaradásunk Története: Miért nem tudtunk felzárkózni két évtizednyi EU-tagság alatt? Két évtized telt el azóta, hogy az Európai Unió tagjaivá váltunk, de a felzárkózás helyett sokszor úgy érezzük, hogy lemaradtunk. Mi áll ennek a hátterében? Hogyan al

A kérdés, hogy Magyarország felzárkózása mennyire volt sikeres az EU-tagságunk első két évtizedében, izgalmas és összetett téma, amelyre három kutató péntek délután a Tárki által rendezett társadalomtudományos panelbeszélgetés keretein belül kereste a választ. Az esemény különlegessége, hogy a Társadalmi Riport című tanulmánykötet 18. kiadásának bemutatójára is sor került, ahol a tudományos közösség szakértői osztották meg kutatási eredményeiket. A felzárkózás mértéke és módja kétségtelenül fontos kérdések, amelyek számos aspektust érintenek, és a panelbeszélgetés célja, hogy mélyebb betekintést nyújtson ebbe a folyamatba.

Az első hozzászóló Gulácsi Gábor volt, aki egy tanulmány keretein belül vizsgálta, hogy a 2004-es EU-csatlakozást követően milyen makrogazdasági trendek figyelhetők meg a volt szocialista országok körében. Gulácsi megállapította, hogy az adatok világosan tükrözik: Magyarország a többi kelet-közép-európai államhoz képest viszonylag lassabban zárkózott fel. Az országcsoportban, amely korábban a harmadik legfejlettebbnek számított GDP alapján, mára a hetedik, míg jövedelmek tekintetében már a tizenegyedik helyre csúszott vissza.

Gulácsi szerint a lemaradásunk történetét három szakaszra érdemes osztani. 2004 és 2010 között "kormányzati útvesztés" jellemezte Magyarországot, amelynek részeként a magyar állam és a lakosság is adósságcsapdába került. Ez a 2008-as válság idején vált fenntarthatatlanná, és olyan rossz helyzetbe kerültünk, amely fél évtizedre visszavetette a magyar felzárkózást.

Úgy véli, hogy 2010 után a kormányzati gazdaságpolitikai döntéshozók elszámoltathatósága jelentősen csökkent, és a baráti kapcsolatokra épülő kapitalizmus, valamint a nepotizmus váltak meghatározóvá a magyar gazdaságban. Ezen felül a kormány a magas hozzáadott értékű szektorok helyett inkább az alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket részesítette előnyben. E két tényező együttes hatása pedig nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtunk olyan ütemben fejlődni, mint más régiós országok.

Gulácsi és kollégája véleménye szerint 2022-től egy újabb időszak vette kezdetét, amelyben kulcsszerepet játszik, hogy a jogállamisági eljárás következtében leállították a Magyarország számára kijáró EU-s támogatások egy részét. Ez a helyzet nyilvánvalóan hátráltatja a felzárkózási folyamatokat.

A panelen másodikként Kiss János Péter, az ELTE oktatója lépett a mikrofonhoz, hogy bemutassa az EU-n belüli és a hazai egyenlőtlenségekkel kapcsolatos kutatásainak eredményeit. Az általa bemutatott adatok alapján az EU területén 2000 óta tapasztalható jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése, amely főként a kelet-közép-európai országok gyors felzárkózása révén következett be. Magyarország esetében az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért gazdasági teljesítmény évente átlagosan 3%-kal emelkedett, ezzel szemben Nyugat-Európában csupán egy kicsivel több mint 1%-os növekedést figyelhetünk meg.

Kiss János Péter rámutatott, hogy a kelet-közép-európai régióban tapasztalható különbségek jelentősen csökkentek az utóbbi években. A korábban fejlettebb országok, mint Magyarország, Szlovénia és Csehország, nem produkálták azt a növekedést, amit a régió hátrányosabb helyzetű tagjai, például Románia és Bulgária, elértek. Péter véleménye szerint a régió felzárkózása elsősorban piaci mechanizmusok eredménye, melyek közül kiemelkedik a multinacionális vállalatok termelésének áthelyezése, amely jelentős hatással volt a gazdasági dinamika alakulására.

Kiss János Péter véleménye szerint 2018-ig Magyarországon a területi egyenlőtlenségek csökkenő tendenciát mutattak, főként a fejletlenebb régiókban tapasztalt foglalkoztatottság növekedése révén. Azonban 2018 óta fordulat következett be, és azóta a különbségek újra felerősödtek. A szakértő úgy látja, hogy a legfrissebb adatok szerint a budapesti agglomeráció és az észak-dunántúli térség mutat kiugró fejlődést, míg az ország többi része egyre inkább periférikus helyzetbe kerül, csupán néhány város emelkedik ki szigetszerűen a stagnálásból.

Harmadikként Csathó Ábel lépett színpadra, hogy bemutassa kutatását, amely az elmúlt két évtized társadalmi konvergenciáját elemezte az Európai Unió 2004-ben és 2007-ben csatlakozott új tagállamai, valamint a régi tagállamok viszonylatában. Eredményei szerint a balti államok minden fontosabb mutató alapján jelentős fejlődést mutattak a skandináv országok felé, míg Románia és Bulgária inkább a jövedelmi viszonyok és a szegénység csökkentésének területén közelítettek meg a dél-európai országokat.

Csathó Ábel kutatása szerint Magyarország az elmúlt húsz évben kevésbé konvergált a nyugat-közép-európai országokhoz, mint a többi régiós ország. Itt nőtt legkevésbé az egy főre jutó jövedelem és a várható élettartam is, sőt, ez utóbbi mostanában már nem is közeledett a refereniaállamokhoz. Van viszont olyan adat, ami nagyon pozitívan alakult, az aktivitási ráta Magyarországon nagyon erőteljesen nőtt, és utol is érte a német szintet.