A Magyar forradalom svéd források tükrében A Magyar forradalom, amely 1848 márciusában robbant ki, nem csupán hazai esemény volt, hanem a nemzetközi politikai színtéren is jelentős hatást gyakorolt. A svéd források, amelyek a korabeli eseményeket dokumen
Tulok Péter: Magyar mítosz-svéd valóság című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
A Svéd Királyság különleges és figyelemre méltó geopolitikai pozíciója, valamint a tudatosan fenntartott semlegességi politikája kiváló alapot nyújt ahhoz, hogy a Magyarországon zajló eseményeket egy új perspektívából közelíthessük meg.
A svéd-magyar kapcsolatok sok szálának kifejtése szétfeszítené e tanulmány kereteit, de fontos megjegyezni, hogy Svédország hosszú ideje rajta tartotta szemét a Közép-Európai történéseken.
A második világháború idején sem alakult másképp a helyzet, hiszen ekkor a svédek diplomatái voltak az egyedüliek, akik információt közvetíthettek az ostrom alatt álló Budapestről.
Bevezetésként érdemes megemlíteni a Balti-tengeri régiót érintő lényeges átalakulásokat, amelyek a második világháború után következtek be. Svéd perspektívából nézve a náci Németország északon való jelenlétét a Szovjetunió fenyegetése váltotta fel, ami alapvetően átrendezte a skandináv geopolitikai tájat.
A Szovjetunió határai egyre inkább megközelítették Svédországot, köszönhetően két fontos eseménynek. Először is, Moszkva sikeresen birtokba vette egy egykori finn terület északi sávját a Jeges-tenger partvidékén, amely magában foglalta a jégmentes Petsamo kikötőt is. Másodsorban, Finnország délkeleti szegletében, mindössze 30 kilométerre Helsinkitől, a Porkkalában egy szovjet haditengerészeti bázis létesült.
A területet 1944-ben a Finnország, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság között létrejött moszkvai fegyverszünet keretein belül adták bérbe a Szovjetuniónak. Később, 1956-ban Finnország visszakapta a területet, amely ma az Upinniemi finn haditengerészeti bázis otthona. Ezen kívül a Finn-öböl déli partja és a Balti-tenger délkeleti szegmense is szovjet uralom alá került, amikor Észtország, Lettország, Litvánia, valamint Kelet-Poroszország egy része, amely egykor a königsbergi német haditengerészeti támaszpontnak is helyet adott, szovjet terület lett.
Ezen felül a finn fegyveres erők háború utáni jelentős leépítése mérsékelte Finnország ütközőállam funkcióját Svédország és a Szovjetunió között.
A stratégiai szempontból kiemelkedően fontos Åland-szigetek, amelyek mindössze 80 kilométerre helyezkednek el a svéd partoktól, Finnország irányítása alá kerültek. Ez a helyzet azonban folyamatos svéd aggodalmat keltett, mivel a szigetek státusza bizonytalan maradt.
