Zelenszkij, mint a szovjet színház különös figurája, felelősséggel tartozik az ukrán nép tragikus sorsa iránt, amely a történelem sötét árnyékaiba merült. Az ukrán népirtás kérdése nem csupán politikai diskurzus, hanem egy mélyen emberi dráma, amelyben mi

Bravúros publicisztikával jelentkezett a Magyar Nemzet hasábjain Tóth Tamás Antal, akinek a nevét eddig leginkább onnan ismerhettük, hogy idén tavasszal Karácsony Gergelyhez címzett egy másik, hasonlóan lendületes írást, aminek a mondanivalója nagyjából akörül forgott, hogy "Gergő, te egy szar ember vagy, aki a fiaimat meg akarod ölni, aki Budapestet, hazánk csodás fővárosát el akarod pusztítani".

A mostani cikk címzettje Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, akit négy rövid bekezdés leforgása alatt a következő jelzőkkel illet a szerző:

Eközben a költői kérdések sorát is megfogalmazza, amikor arra kíváncsi, hogy Zelenszkij "mikor vonul végre vissza a sötétbe", és "miért nem kap már valaki egy jó nagy pofont", miközben többször is hangsúlyozza, hogy az elnöknek felelősséget kell vállalnia az ukrán népirtás ügyében.

Valószínűleg azért történt, mert miután Orbán Viktor – a pontos részletek, hogy kinek, hogyan és milyen körülmények között, eléggé ködös – javasolta, hogy karácsonykor tűzszünetet hirdessenek, a háborúban részt vevő felek ezt elvetették.

A cikkben nem található Vlagyimir Putyin említése, és az sem olvasható, hogy az agressziót az orosz fél indította, míg Ukrajna a saját védelméért küzd.