Magyar Péter prezentálta a programját: íme, a Tisza Párt által tett ígéretek.

A Tisza Párt a következő hónapok kihívásainak egy békés és felelősségteljes rendszerváltás jegyében vág neki – jelentette ki Magyar Péter pártelnök a párt országos kongresszusán, amely szombaton zajlott Nagykanizsán.

A "Működő Ország" című eseményen a politikus hangsúlyozta, hogy most van itt az ideje a közös fellépésnek. "Fel kell készülnünk arra, hogy a választási siker után azonnal érezzük és éreztessük, hogy az elmúlt két évtized zsákutcás tévútjától eltérő irányt veszünk" - mondta.

Kiemeljük, hogy mindazt, ami értékes, megőrizzük, és ami a közérdeket szolgálja, azt továbbra is megóvjuk és javítjuk - hangsúlyozta.

"Másfél évvel ezelőtt az életem egy jelentős szakasza darabokra hullott. Olyan ajtókat zártam be magam után, amelyek csak illúziókat kínáltak a biztonságról" - osztotta meg a pártelnök.

"Régebben én is egyfajta buborékban léteztem, egy véleménybuborék fogságában, illúziók tengerében, sajátos értelmezésem szerint egy különös valóságban. De nem voltam ezzel egyedül. A változás kulcsfontosságú pillanataként a tavaly februári Partizán-interjút emeltem ki: 'Amikor tavaly februárban beléptem a Partizán stúdiójába, megpróbáltam átlépni ezt a falat.'"

Az elmúlt másfél év során szerzett élményeiről így nyilatkozott: "Több tízezer emberrel találkoztam személyesen. Néhányan kezet nyújtottak, mások öleléssel fogadtak, mosolyogtak, és voltak, akik egy-egy mondatra megálltak velem." Ezek az interakciók mély hatással voltak rá: "Amikor sokan, egymástól függetlenül, különböző megyékből és korosztályokból érkező nők és férfiak ugyanazokat a gondolatokat osztják meg, az már nem csupán egy panasz, hanem a valóság tükre."

Természetesen, íme a szöveg egyedi átfogalmazása: "Számos konkrét esetet említett: 'Egy idős úr, miközben az egymillió lépését tette a Tápióság környékén, azt firtatta, hogy komolyan hiszem-e, hogy a 46 éves munkám után nyugdíjnak nevezhetem azt az összeget, amit havonta kapok. Szerinte ez csupán alamizsna.' Emellett egy békés megyei tanárnő véleményét is megosztotta:"

"10 éve még azt javasoltuk a gyermekeknek, hogy tanuljatok, hogy ne kelljen külföldre költöznetek. Most már azt mondják, hogy tanuljatok, hogy legalább külföldön boldoguljatok."

Magyar Péter a lakhatás problémáját emelte ki, mint az egyik legnagyobb kihívást. "Ma Magyarországon a lakhatás sokszor a véletlen műve. A fiatalok többsége elhagyja a vidéket, mert nincs, ahová visszatérhessen" – mondta. Hozzátette: "Lakás híján nincs biztonság, és ez a méltóságot is aláássa."

Ezért bejelentette: "Megkezdjük a rendszerváltás óta a legnagyobb bérlakás- és otthonteremtési programot." A kezdeményezés két fő pillérre épül: egyrészt "széleskörű, országos szintű szociális bérlakásépítést indítunk a legnagyobb hátrányos helyzetű csoportok számára", másrészt pedig "a magánszektort ösztönözni fogjuk, hogy egy megfizethető, magánfinanszírozású bérlakásrendszer jöjjön létre."

"Nem új lakótelepeket akarunk, hanem új lehetőségeket" - hangsúlyozta Magyar Péter. "Ha nincs otthon, nincs létbiztonság, ha nincs létbiztonság, nem születnek a vágyott gyerekek."

A közlekedési infrastruktúra helyzetét illetően Magyar Péter éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi állapotokkal kapcsolatban. Nagykanizsát, mint egykori jelentős vasúti központot említve, így nyilatkozott: "Nagykanizsa, ahogy korábban említettem, a kiegyezés idején valódi vasúti csomópont volt. Manapság azonban Budapestről inkább csak egyfajta szerencsejáték elérni ezt a várost."

A történelmi párhuzamok izgalmas fényt vetnek a múlt és a jelen kapcsolataira. Két jelentős figura emelkedik ki: Baross Gábor, a vasminiszter, és Lázár János. Két eltérő korszakot képviselnek, mindketten saját világképükkel és életfilozófiájukkal formálták a körülöttük lévő társadalmat. Baross Gáborra emlékezve hangsúlyozta: „Az ember értéke abban mérhető, hogy mennyit tesz a közjóért.” Hat év leforgása alatt ő volt az, aki megteremtette a modern magyar vasút alapjait, ezzel örökre beírva nevét a történelem könyvébe.

Lázár Jánosról érdemes megemlíteni: "Aki azt hangoztatta, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér. Míg Baross a köz javára vasutat teremtett, Lázár inkább egy impozáns kastélyt emelt saját magának."

A jelenlegi helyzetet így írta le: "Olyan vonatok, amelyek 10 km/h sebességgel araszolnak, késlekedő, sőt, lángra kapó járművek, lassújelek mindenütt, olyan települések, ahol már nem lehet naponta eljutni a megyeszékhelyekre." Hangsúlyozta: "Ez nem csupán technikai probléma, hanem politikai kudarccal állunk szemben."

A megoldás kulcsa nem a látványos beruházásokban rejlik, hanem a mindennapjaink alapjaiban való rendbetételében. Először is, szükség van olyan vonatokra, amelyekre öröm felszállni, és olyan szerelvényekre, amelyek kényelmes utazást biztosítanak. Emellett elengedhetetlenek azok az állomások is, amelyek méltó környezetet biztosítanak, így nemcsak mi, hanem a látogatók is büszkén használhatják őket.

Magyar Péter bejelentette a harmadik pillérként egy átfogó országos energetikai korszerűsítési program elindítását. "Sokan, nagyon sok honfitársunk kénytelen hideg és egészségtelen környezetben élni, és sajnos 2025-re ez a helyzet több százezer magyar gyermekre is kihatással lesz" - hangsúlyozta.

A program részleteit bemutatva kifejtette: "A hazánkba érkező uniós támogatások egy jelentős részét erre a területre fogjuk irányítani. Nem csupán egyetlen megoldást kínálunk, hanem egyfajta étlapot, ahol mindenki a saját élethelyzetének megfelelően választhat: legyen szó vályogházak szigeteléséről, a Kádár-kockák külső hőszigeteléséről vagy éppen napelemek telepítéséről."

Az ambiciózus célkitűzés: "Tíz év múlva a magyar otthonok legalább egynegyedében a rezsiköltségek a nullához közelítsenek, ezzel lehetővé téve az energiafüggetlen háztartások kialakulását."

A negyedik pillérként az oktatás modernizálását tűzte ki célul. "A jövő nem betonban, lombkoronasétányok magányában vagy a lopott pénzből fenntartott helikoptereken kezdődik, hanem az iskolákban" - hangsúlyozta.

Kritikusan megjegyezte: "Ma egy magyar tanárnál nyolcszor többet keres átlagosan egy NB I-es focista. A külföldi, ha magyar." Megoldásként "hazahívjuk a magyar tehetségeket ösztöndíjakkal és startup alapok segítségével."

A beszéd során egy figyelemre méltó példát is említett: "Hegedűs főorvos úr több üzenetet osztott meg velem a délelőtti kerekasztal-beszélgetés után. A találkozón svéd és brit orvosok, valamint kutatók jelezték, hogy szívesen hazatérnének Magyarországra, örömmel hozva magukkal családjaikat."

Magyar Péter külön fejezetet szentelt a devizahitelesek sorsának. Kijelentette: "Létezik egy olyan társadalmi csoport Magyarországon, amely az utóbbi két évtized során szinte mindent elveszített. Ez nem csupán a véletlen műve, hanem egy átfogó rendszerbeli probléma következménye."

Kritikusan értékelte a múltat: "Ezek a devizahitelesek sok százezer magyar család hallgattak a politikára, a bankokra, a reklámokra. És cserébe mit kaptak? Elveszítették az otthonukat, a jövőjüket, sokszor a családjukat és a méltóságukat."

Ötpontos programot jelentett be:

„Ez nem csupán egy könyöradomány, hanem egyfajta erkölcsi helyreállítás” - emelte ki.

A beszéd egyik legmeghatározóbb pillanata a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal megalapítása volt. Magyar Péter hangsúlyozta, hogy "tizenöt év alatt kifosztották hazánkat, elvették tőlünk a szeretett országunkat."

"Legalább 20 ezer milliárd forint került magánzsebekbe, alapítványokhoz és offshore számlákra, anélkül, hogy a költségvetés, a közjó vagy a magyar emberek bármilyen előnyét élvezhették volna" - mondta.

A hivatal vizsgálná többek között "a vérlázító koncessziós szerződéseket", "az MCC-nek juttatott 400 milliárdos részvénycsomag átadását", "a COVID időszak alatti közbeszerzéseket" és "a világ valaha volt legnagyobb bankrablását, a Magyar Nemzeti Bank, a magyar emberek pénzének az ellopását."

Külön figyelmeztetést fogalmazott meg a jelenlegi kormány számára: "Minden egyes külföldi hitelfelvételért és pénzügyi tranzakcióért, amelyet a kormány a mai naptól kezdve végrehajt, ők viselik a felelősséget, és az ő vagyonuk szolgál majd garanciaként."

Magyar Péter több társadalmi csoportra is kitért beszédében. Az akadálymentesítésről így fogalmazott: "Ha megnézünk egy kisvárosi buszmegállót, egy rendelőt, egy hivatalt, vagy egy postát, térdre kell ereszkednünk, hogy megértsük a mindennapjait az időseknek, a mozgáskorlátozottaknak."

"Az akadálymentesítés Magyarországon jelenleg nem általános gyakorlat, hanem inkább kivételes helyzet" – hangsúlyozta, majd bejelentette: "A Tisza-kormány azonnali hatállyal elindít egy országos akadálymentesítési programot."

A munkavállalás témájában így fogalmazott: "Fontos megvizsgálni, hogy érdemes-e ma magyar állampolgárként dolgozni hazánkban." Javaslata szerint a "célzott adókedvezmények bevezetésével" lehetne vonzóbbá tenni a magyar munkaerőpiacot.

Kiemelt figyelmet fordított a vízügyi kérdésekre, hangsúlyozva: "A víz már nem csupán romantikus fogalom, hanem egy stratégiai, sőt, nemzetstratégiai fontossággal bíró téma." Úgy véli, hogy a magyar identitás szerves részét képezi: "A magyar nép vízi nemzetként él, hiszen a Tisza, a Duna, a Mura, a Rába, a Balaton és számtalan más tó és folyó mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz mélyen gyökerezik kultúránkban, a hévizeink és gyógyfürdőink pedig tovább erősítik ezt a kapcsolatot."

"A világ minden emberének teste kétharmadnyi részből víz. De nekünk, magyaroknak a víz a kódunk" - fogalmazott.

Magyar Péter egy átfogó nyolcpontos javaslatot dolgozott ki a programok finanszírozásának optimalizálására. Az elképzelései szerint a magyar költségvetés évente akár 300-1200 milliárd forintos megtakarítást is elérhet.

"Sem messiások, sem tökéletesek nem vagyunk. Nem kínálunk könnyű utat, de egy dolgot biztosan ígérhetünk: jó szívvel és elkötelezetten fogunk együtt dolgozni veletek."

„Tevékenységünket nem kényszer szülte, nem a megélhetés szükséglete hajt, és nem is egy újabb parlamenti mandátum elnyerésének vágyában végezzük” – fogalmazott, majd hangsúlyozta: „Bár új szereplők vagyunk a politikai színtéren, ez ne legyen ijesztő, hanem inkább reménysugár a jövő számára.”

A mondandóját azzal zárta le: