Eljön még az idő, amikor a béke szárnyai átölelik a világot…

Akit érdekel az élet, nemcsak a sajátja, hanem másoké is, azonfelül másokéval kívánja összehasonlítani saját sorsát, valamint érdekli a világ, annak kell szociográfiai műveket olvasni! Ívet rajzolnak a múltból a mi korunkban is igaz emberi sorsokkal a jövő felé. Erre vállalkozott több szerző a Do You Speak Magyar? projekt keretében, a Kárpát-medence felfedezése sorozatban a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. A Béke és háború - Kárpátalja / Tiszabökény kötet a MediaCom Kiadó gondozásában a 2025-ös Ünnepi Könyvhétre jelent meg.

A sorozat koncepciója Horváth Júlia Borbála, a projekt vezetője fejében formálódott meg, aki mélyen érzékelte azt a fájdalmat, hogy bár számos szociográfia születik, amelyek különböző társadalmi csoportok, rétegek és tájegységek életmódját, valamint változásait elemzik, a határainkon túl élő magyarság helyzete - úgy tűnik, mintha elfeledték volna - senkit sem foglalkoztat igazán átfogó és részletes módon. Az igényes kutatás és a figyelem hiánya arra késztette, hogy egy olyan sorozatot indítson, amely mélyebben feltárja a diaszpóra sorsát és megmaradásának kérdéseit.

Nem kisebb tehát a feladat, mint a trianoni határokat körülvevő héthatár magyarságának szemrevétele egy-egy jellemző község mélyreható tanulmányozásával. Igaz, ez csak egy szelet magyar élet és magyar lélek, amelyből következtethetünk az egészre, az adott ország és a minket körülvevő hét ország magyarságának mindennapjaira.

A feltárt információk, mesék és az általuk megjelenített emberi sorsok nem csupán egy száraz adathalmazon, statisztikai mutatók tengerében, vagy a szociológia által alkalmazott elemzések keretein belül kerülnek bemutatásra a kötetekben. Ehelyett dinamikus gyorsriportokkal, szinte mélylélektani interjúkkal, családi kutatások révén, naplószerű élménybeszámolókkal, alapos esszék által, valamint gazdasági, politikai és egyéb tanulmányokkal, továbbá a próza és líra gazdag eszköztárának segítségével tárják elénk az emberi létezés komplexitását.

A "Béke és háború - Kárpátalja / Tiszabökény" című kötet a 2022 februárjától kezdődő, szívszorító erőszak és pusztítás hátterében különösen fájdalmas jelentőséggel bír. Ez nem csupán a háború kifejezés száraz említése, hanem egy olyan értelmetlen és sokszor megmagyarázhatatlan öldöklés és rombolás, amely mély sebeket hagy az emberek lelkében és a közösségek életében. Az események során felmerülő kérdések és fájdalmak új dimenziókat adnak a kötet mondanivalójának, amely a béke keresésére és a háború borzalmainak megértésére hívja fel a figyelmet.

Minden egyes reakciónk a megdöbbenés és a csodálkozás szövevényes hálója lenne, miközben olvassuk és hallgatjuk a híreket, felfedezzük a világ eseményeit, és új kifejezésekre bukkanunk: hibrid hadviselés, proxyháború (amikor egy állam más ország katonáit mozgósítja a saját érdekeiért), gazdasági szankciós csomag, humanitárius segély, dróntámadás, kazettás bomba, Wagner-csoport (titokzatos harcosok, akiknek vezetője már nem él), Azov zászlóalj (az Azovsztal acélműben bujkáló ukrán katonák), kényszersorozás, és még sorolhatnánk. Ezek a kifejezések mögött azonban mindig ott rejlik az emberi sorsok bonyolult szövevénye, a fájdalom és a remény, a veszteség és a túlélés.

Horváth Júlia Borbára a bevezetőben így fejezi ki gondolatait:

A határ túlpartján élő világról és az ottani emberekről az alkotók nem a bulvársajtó eszközeivel, szenzációt keresve számolnak be, de nem is hideg számadatokkal, mivel azok egyikében sincs benne a szociográfia lénye, az ember.

Vári Fábián László világít rá arra, miért éppen Kárpátalja került háborús helyzetbe, és mit is takar valójában ez a terület. A Nagy Trianon palota neve, amely körülbelül egy évszázada még ismeretlen volt a Kárpát-medence népei számára, mára már fogalommá vált. E palota mellett született meg az a békediktátum, amely nem csupán történelmi esemény, hanem mélyen beleivódott a köztudatba is. Szinte furcsa bevallani, de a szülőföldem nevét is ennek a diktátumnak köszönheti. Az egykor Észak-Keleti Felvidék néven ismert, négy vármegyét magába foglaló terület a magyar közbeszédben a cseh Podkarpatszka fordítása révén Kárpátalja néven vált ismertté.

Doncsev Toso, kiváló bolgár - állampolgárságára nézve magyar - írónk a keleti szláv testvérnépek (polgár)háborújáról ír, szlávos, őszinte érzelemmel, nagy lelki fájdalommal.

Dupka György az írástudók, írók és értelmiségiek felelősségéről írt esszét Az írástudók összeszerveződése Kárpátalján címmel.

Zékány Krisztina, aki nemrégiben egy kiemelkedő magyar állami kitüntetést vehetett át, a magyar nyelvű oktatás helyzetét és jövőbeli lehetőségeit elemezve kijelenti: "óvónőt aranyért sem lehet kapni". Ez azt jelenti, hogy még ha lenne is kereslet és anyagi forrás az anyanyelvi oktatásra, az óvodapedagógusok (és tanítók) hiánya komoly problémát jelent. A fiatalok számára ez a szakma nem tűnik vonzó lehetőségnek.

Bogár László "Világok háborúja, háborúk világa" című esszéje mélyen belemerít azokat a gondolatmeneteket, amelyek a háborúk mögött meghúzódó akaratokat és motivációkat tárják fel. Az írás egyfajta szellemi utazásra hívja az olvasót, felfedve a háborút akarók rejtett logikáját és azokat a pszichológiai mélységeket, amelyek a konfliktusok kirobbanásához vezetnek.

Hogy hol tart most Ukrajna, az Európai Unió, meg a világunk? Na, erre válaszoljon az, aki mer!

Lőrincz P. Gabriella Kikelet című versében írja: "Új tavasz indul, / Borzalom, rettenet. / Az évelők a fejüket / A Nap felé tolják. / Véres ébredésről ad hírt / A hajnali szirénaszó, / Ha elhallgat, bemondja a tévé, a rádió, ne félj, /A légtér biztonságos, megszűnt a légiveszély!"

A "Napló Magyarországról" című fejezetben Horváth Júlia Borbála, a projektvezető és szerkesztő, részletesen bemutatja az első napok történéseit a magyar határ vonalán. Az események leírása egy különleges perspektívát kínál, amely a helyi valóságra és az ott élők tapasztalataira fókuszál.

2022. február 24-én, a háború első napján, 16:00-kor Nyíregyházán találkoztam egy fiatal és egy idősebb házaspárral, akikkel mély beszélgetést folytattunk.

Fellinger Károly gyönyörű versei következnek, amelyek Kárpátalja tájait és lelkét örökítik meg. Ezt követően a Napló Kárpátaljáról fejezetben Füzesi Magda emlékezetes költeménye, a Zárszámadás című vers vár ránk, amely így indul: "Egy útitársam egyszer megkérdezte, / Hol tanultam meg magyarul Ukrajnában."

A "Vendégmunkások Kárpátaljáról egykor és most" című műben Lengyel János a terület elhagyatottságát és kiszolgáltatottságát mutatja be, élénk képekkel érzékeltetve a külső erők általi kihasználás fájdalmát. Kopriva Nikolett "Nemzetiségi sorsok és a nők helyzete" című dolgozatában pedig saját tapasztalatait osztja meg, mélyen belemerülve családja nőtagjainak életébe és a közösség más tagjaiba, színes és érzelmekkel teli leírásokkal. Füssy Angéla "Tényleg nem marad magyar Kárpátalján?" című írása pedig egy helyszíni tudósításon alapul, amely a brutális kényszersorozások és az elnyomás valóságát tárja fel, rávilágítva a jelenlegi állapotokra és a jövőbeli kilátásokra.

Füzesi Magda "Ukáz" című verse egyedi módon reflektál a társadalmi és egyéni kihívásokra. A költemény mélyen átgondolt képekkel és szimbólumokkal dolgozik, melyek segítségével a költőnő érzékletesen mutatja be a belső feszültségeket és a külső elvárásokat. Az ukáz, mint egyfajta parancs, nem csupán a társadalmi normákra, hanem az egyéni identitás keresésére is utal, kiemelve a személyes és kollektív küzdelmek összefonódását. A vers nyelvezete erőteljes és provokatív, lehetőséget adva a mélyebb gondolkodásra és az érzelmi azonosulásra. Füzesi Magda munkája tehát nem csupán lírai élmény, hanem egy fontos társadalmi kommentár is, amely arra ösztönöz, hogy kérdéseket tegyünk fel magunkkal és környezetünkkel kapcsolatban.

A "Napló Tiszabökényből" című fejezetben a tábor hangulata és az ott megélt élmények elevenednek meg. Horváth Júlia Borbála, Sarnyai Benedek és Dupka György szívből jövő kiáltása: "Csak egy napot háború nélkül!" egy közös vágyat tükröz, amely a béke iránti sóvárgást fejezi ki. E szavak mögött a gyermeki ártatlanság és a felnőtt világ súlya áll, amelyben a táborozás öröme és a háború borzalma éles kontrasztban áll egymással. Ez a látomás nem csupán a pillanat varázsát rögzíti, hanem egyben egy reményt is hordoz, amely a jövő felé mutat.

A kötetben fellelhető Tari István délvidéki szerző „Tanulságok a délszláv háborúból” című műve, amely egy érzelmekkel teli, személyes hangvételű novella.

Vári Fábián László verse zárja a kötetet: "Majd béke lesz. A hősök majd mesélnek, / de szirénák szaggatják még az éjszakát. / Nevezd meg, Uram, a szelet ki vetette, / és jelöld meg érinthetetlen homlokát."

Kibővült a Magyar7 hetilap kínálata a legújabb, 2025/33. szám megjelenésével.