Kíváncsiak voltunk, valóban ötkor ülnek-e le teázni az angolok.

Talán sokan azt hiszik, hogyha minden alkalommal kapnának egy fontot, amikor az angolok teáznak, akkor gyorsan meggazdagodnának. Ebben lehet némi igazság, ugyanis a britek valóban gyakran teáznak - vagy folyamatosan: reggeltől estig. Ám, hogy szertartásosan pontban ötkor hódolnak-e eme szokásuknak, vagy ez csak a külföldiek agyában rögzült sztereotípia, azt tőlük kérdeztük meg - és a válaszokon mi is meglepődtünk.

Az is fontos szempont, hogy hol él az adott személy: Anglia északának vidékein vagy London környékén, mivel az ország két különböző területén jelentős eltérések lehetnek a szokások és a mindennapi életstílus tekintetében. Emellett a családi hagyományok is jelentős szerepet játszanak a helyi kultúrák kialakulásában.

Angolul a "teatime" bár szó szerint fordítva teaidőt jelent, Manchester és Liverpool környékén ez egy főétkezés, mégpedig a vacsora, este hat óra magasságában, a "dinner", amiről pedig mi magyarok úgy tudjuk, vacsorát jelent, azt az ebéd megnevezésére használják. Ember legyen a talpán, aki ebbe nem zavarodik bele.

Tehát Johnson, a negyvenes éveiben járó IT-szakember, aki Anglia északi részén él, azt mondja, náluk "breakast, dinner, and tea" (magyarul reggeli, vacsora, tea) a három főétkezés, és a "tea", vagyis ebben az esetben a vacsora a legfontosabb. "Ilyenkor jobbára húst eszünk krumplival, zöldségekkel, és meglocsoljuk valamilyen szósszal. A gyermekeim iskola utáni különórái és a mi munkaidőnk miatt általában fél hét és hét között ülünk asztalhoz, vagyis az ötórai tea, amikor ténylegesen teát innánk és harapnánk mellé valamit, az kimarad" - magyarázza türelmesen a férfi.

Lorna, a harmincas éveiben járó szabadúszó újságíró, hasonló élményeket oszt meg. „Középosztálybeli háttérből jövök, a szüleim mindig dolgoztak, és a vacsoránk este öt óra körül kezdődött. A tízórai, amit mi 'elevenses'-nek, vagyis tizenegyórainak hívtunk, valamint a délutáni tea a tehetősebb családok körében volt elterjedt.” Ezek a köztes étkezések különleges pillanatokat jelentettek, teával és valami finomsággal kísérve. Mivel ezekkel elűztük az éhséget, a vacsora időpontja is későbbre csúszott.

Becky már nyugdíjas, és London egy csendes kertvárosi negyedében nőtt fel. Emlékei között élénken élnek a gyerekkori teázások: "Hétköznaponként sosem jutott idő ilyesmire, hiszen a szüleim dolgoztak, de szombaton és vasárnap mindig együtt ültünk le egy csésze tea mellett, és elmaradhatatlan volt a sütemény is. Most pedig, bár én is, a gyerekeim és az unokáim is rendkívül elfoglaltak vagyunk, és sajnos a békés együttlétek elmaradnak. Persze, tény, hogy mindig van tea és édesség a házban, de hogy pontosan ötkor leüljünk az asztalhoz, az már szinte lehetetlen."

Mindhárom megszólalónk egyetértett abban, hogy a hétköznapok során a klasszikus ötórai tea szokása szinte eltűnt. Johnson viszont határozottabban fogalmazott: "Ez a régi hagyomány, a délután kettő és öt óra közötti teázás mára már csupán egy üzleti trükk az éttermek és szállodák részéről, hogy még több pénzt csikarjanak ki a vendégekből egy uborkás szendvicsért és egy apró süteményért."

Igaza lehet: egy-két hotel honlapja kiemelt helyen hirdeti a délutáni teát, akár önmagában, akár más rendezvények - esküvők, évfordulók - részeként. Árak tekintetében határ a csillagos ég.

Bár a tea, mint népszerű ital, már a 17. században is jelen volt Angliában, az ötórai tea hagyományát Anna, Bedford hercegnője honosította meg 1840-ben. Mivel a vacsora általában későn, nyolc óra tájban került az asztalra, a hercegnő gyakran megéhezett a két étkezés között. Így hát délutánonként teát, friss kenyeret, vajat és ínycsiklandó süteményeket rendelt, ezzel teremtve meg a teaidő elegáns és kellemes szertartását.

Később ez az étkezés valódi társasági eseménnyé vált, amikor a hercegnő barátait, köztük Viktória királynőt is, meghívta, hogy csatlakozzanak hozzá.

A "felső tízezer" hölgyek elegáns, díszes öltözékbe bújtak, kalapjaikat és kesztyűiket felvéve, hogy a délután négy és öt óra között felszolgált "uzsonnát" igazán ünnepélyes keretek között élvezhessék.

A világunk a 19. század közepe óta drámai átalakuláson ment keresztül, így nem meglepő, hogy a délutáni teázás szokása fokozatosan eltűnt a mindennapjainkból. Manapság csak különleges alkalmak során adódik lehetőség az embereknek – ha egyáltalán igénylik – hogy felidézzék ezt a régi hagyományt. Amikor mégis megtörténik, az már jóval egyszerűbb formában valósul meg: a teát általában filteres változatból készítik el, és a gazdag sütemények helyett csupán bolti kekszek kerülnek az asztalra. Igen, így múlik el a világ, és ezzel együtt az ötórai tea egykori fényűzése is.