Mert elérkezett a határ.

Markó Attila, az RMDSZ szórvány-képviselőjelöltje a Déván megszervezett 14. szórványkonferencia alkalmával nem csupán a tanácskozásokon vett részt, de három napot töltött a megyében, felkeresve a helyi magyar közösségeket. Zsil völgye felé tartó útján beszélgettünk a Hunyad megyében szerzett tapasztalatokról, a szórványképviselői jelöltségről, feladatokról és nem utolsósorban saját igazságügyi meghurcoltatásáról, aminek keserű tapasztalatait új mandátuma idején orvosolná.

Nem először járok Hunyad megyében, hiszen a Winkler Gyulával kialakított régi harcostársi kapcsolat révén már korábban is felfedeztem ezt a vidéket. Bár nem ismerem minden zegzugát, tapasztalataim szerint itt egy olyan közösségi erő bontakozik ki, amely független a számoktól. Ennek egyik kulcsa az RMDSZ vezetőinek erős csapata, valamint a közösség több szintű összetartása. A civil szféra területén aktív közösségszervezési munka zajlik, és a turizmus is ígéretes irányt vesz a megyében. Az egyházak szerepe is figyelemre méltó; papjaink nem csupán liturgikus vezetők, hanem aktívan részt vesznek a közösségépítésben, így egyfajta szoros együttműködés alakul ki a közösségi szervezés terén. Csernakeresztúron tett látogatásom során részt vettem a szórványnapi esemény teljes programján, ahol közösen beszéltük át a fontos ügyeket. A Hunyad megyei sajátos problémák talán a Zsil-völgyi látogatás után válnak még világosabbá. Az viszont egyértelmű, hogy itt kiemelt kérdés a nagyon elszigetelt és szórványosodott közösségek fennmaradása, valamint a bányavidékre jellemző sajátos problémák, amelyek nem csupán a magyar közösséget érintik, hanem minden bányászatban érintett családot. A munkanélküliség és a nyugdíjak kérdése is aggasztó. Ugyanakkor örömmel tapasztaltam, hogy Lupényban, Vulkánban, Petrozsényben és Petrillán erős közösségi csapatok működnek.

- Az RMDSZ biztosította szórványképviselői mandátum, illetve az erre való jelöltség elnyeréséért idén heten szálltak versenybe. Köztük Hunyad megyei jelölt is. Ön korábban, 2012-től Kovászna megyei képviselőként volt jelen a román parlamentben. Hogyan került képbe idén a szórványbeli jelöltség?

-Az akkori mandátumomat nem sikerült 2016-ig végigvinni, mert 2014-ben kényszerűségből el kellett hagynunk az országot. De a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy én nem a háromszékiek köréből kerültem 2012-ben a parlamenti jelöltlistára, hanem a Mikó kollégium híres pere miatt a háromszéki szervezet felajánlotta nekem brassóiként, hogy a Mikó kollégium ügyében betöltött szerepem okán vállaljak jelöltséget a Kovászna megyei listán. Úgyhogy mindamellett, hogy nekem valóban vannak háromszéki gyökereim, én Brassóban születtem, itt nőttem fel, és ebből adódóan nem idegen tőlem a szórványlét. Ugyanakkor, amikor tavaly tavasszal hazakerültünk, akkor én az RMDSZ irányába azt fogalmaztam meg, hogy mivel ennyi idő telt el, nem én tudom megmondani a legtisztábban, leghelyesebben, hogy milyen szerepet tudnék betölteni a szövetség életében, hanem maga a szövetség. És így alakult ki az az irányvonal, hogy a szórványtevékenységet ismerő személyként a szórvány-jelölti tisztséget pályázzam meg. A hét jelölt megmérettetésének számomra a legfontosabb üzenete az, hogy hál'Istennek a szórványban nagyon sok értékes ember van, akinek a munkája ugyanolyan mértékben jelentős, mint bárki másé. Ezért is érzem úgy, hogy a jelöltek nekem csapattársaim, barátaim, és úgy fogunk a jövőben együttműködni, hogy az minden szórványközösség számára hasznos legyen.

A hétvégi szórványkonferencia nagyszerű lehetőséget kínált arra, hogy találkozzunk csapattársainkkal, és közösen átbeszéljük a legfontosabb kérdéseket. Az esemény során számos konkrét szórványbeli problémára derült fény, amelyek megoldására képviselőként elkötelezett szándékkal szeretnék lépéseket tenni. Melyek ezek a kihívások, és hogyan tudnánk közösen előmozdítani a megoldásokat?

A csapattársakkal való első találkozásom nem a szórványnapi konferencián történt, hiszen már 1990 óta, az RMDSZ megalakulásának óta aktívan részt veszek a Brassó megyei szervezet munkájában. Az utóbbi időszakban egy sor látogatást tettem a szórványmegyékben: jártam Fehér megyében, Maros megyének a szórványosabb területein, valamint Beszterce-Naszód és Brassó megyében, és most éppen Hunyad megyében tartózkodom. A konferencián elhangzott kérdések sokszor a helyi emberekkel folytatott beszélgetésekből merülnek fel. Különösen fontos téma a szórványvidéken a magyar tannyelvű oktatás jövője, amelynek alapvető feltétele a megfelelő gyermeklétszám biztosítása. Ha van magyar gyermek, akkor van esély arra, hogy magyar iskolát tudjunk működtetni. Célunk nem csupán a kritikus helyzetben lévő iskolák megmentése, hanem egy szélesebb keretben az oktatás és a családok támogatásának előmozdítása is az állam részéről. Az RMDSZ számára a demográfiai kérdés a legégetőbb probléma, különösen a szórványban, ahol ez hangsúlyosan megjelenik. Azonban a megoldás nem csupán a magyar közösség itthon tartásában rejlik, hanem egy átfogó rendszert kell kialakítani ehhez. Ahhoz, hogy a magyar fiatalok itthon maradjanak, megfelelő munkahelyeket kell teremteni, és olyan egészségügyi, szociális hálót kialakítani, amely biztonságot nyújt számukra a családalapításhoz és gyermekvállaláshoz. Elengedhetetlen a gazdaság talpra állítása, a szociális rendszer hatékonyabbá tétele, a közegészségügy emberközpontúvá alakítása, valamint olyan családpolitikák kidolgozása és megvalósítása, amelyek ténylegesen támogatják az itthon maradást és a gyerekvállalást. Ha több gyermek van, az iskolák megmaradnak és fejlődnek. Ezért nem csupán apró lépésekről van szó, hanem egy átfogó társadalmi reformról, amely lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy a szülőföldjükön éljenek és családot alapítsanak, akár a szórványban, akár Erdély bármely részén. Az első lépés tehát a demográfiai visszaesés megfordítása.

A Mikó kollégium ügyének említése kapcsán érdemes visszatekinteni 2014-re, amikor a képviselői mandátumának megszakítása és Magyarországra való költözése elkerülhetetlenné vált. Ekkor egy olyan eseménysorozat állt a háttérben, amely rávilágított a romániai igazságszolgáltatás komoly hiányosságaira és problémáira. Az ügy során nem csupán a jogi eljárások bonyolultságával és a hatóságok hozzáállásával kellett szembenéznie, hanem a rendszer átláthatatlanságával és a politikai befolyással is. A sokéves meghurcoltatás során szerzett tapasztalatai alapján a képviselő arra törekszik, hogy a jövőbeni törvényhozói tevékenysége során a hazai igazságszolgáltatás reformjára összpontosítson. Célja, hogy elősegítse a jogi eljárások egyszerűsítését, a bírói függetlenség megerősítését, valamint a közszolgáltatások átláthatóságának növelését. Ezen tanulságok birtokában arra készül, hogy olyan törvényjavaslatokat terjesszen elő, amelyek a jogi védelmet és az állampolgári jogok érvényesülését szolgálják, hogy senki ne legyen kitéve hasonló igazságtalanságoknak a jövőben.

- Erről regényt lehetne írni. Én 2007-től hadakozom a román állammal, mind a mai napig. Ennek egy része bírósági perben zajlott, mert a Mikó-perben* felfüggesztett három év börtönbüntetést kaptunk jogerősen 2014-ben. Amit aztán rögtön követett a számtalan kárpótlási eljárás ellenem. Én mindegyikben ártatlan voltam és vagyok. Amikor a Mikó-per zajlott, akkor egy roppant nyomás alatt álló igazságszolgáltatás volt Romániában. Az a nyomás 2018-ban, a SRI, a DNA és a Legfelsőbb Bíróság között kötött titkos protokollumok nyilvánosságra kerülése pillanatától enyhült. Abban az időben a titkosszolgálat közvetlen befolyással bírt az igazságszolgáltatásra. A bíróknak meg tudták mondani, hogyan döntsenek, mikor kit vigyenek el, mivel vádolják, hogyan ítéljenek. Mély szekuritátés hangulat volt, aminek a hátterét felfedték 2018-ban, és onnantól kezdve ez a nyomás enyhült, ennek köszönhető az is, hogy az én pereimben a bíróság már nem a parancsok alapján, hanem a jog szerint tudott dönteni. Ezért jöttek a felmentések. És érdekes, hogy ha erre a protokollumra korábban fény derül, akkor 2008-ban a Mikó-pert is megnyerjük. De ez már a múlté. Ebben a hadakozásban persze megvannak a magam kis sérelmei, amelyek amúgy általános érvényűek. Hogy például ha valakit jogerősen elítélnek büntető perben, és közben vagyonzárat rendelnek el lakásra, autóra, akkor ha az ügyész egy tollvonással zárolni tudja ezt a vagyont, miért ne lehetne utána ugyanúgy automatikusan egy felmentéssel a vagyonzárat is töröltetni. Ez logikus megoldás lenne. Ezzel szemben nekem felmentésem után újabb bírósági tárgyalást kellett indítanom, amelyben kérnem kellett annak a megállapítását, hogy a vagyonzár megszűnt. És enélkül nem mehetek még a telekkönyvi hivatalhoz sem, hogy töröljék a korábbi bejegyzést. Tehát amíg egyik oldalt a zárolás egy tollvonással történik, annak a feloldása egy hosszadalmas bírósági meg adminisztrációs úttal jár. Nem beszélve arról, hogy például az adóhatóság végre akarja hajtani rajtam olyan perek költségeit, amelyek később felmentéssel zárultak, tehát menetsültem a perköltség kifizetésétől. De az adóhatóság érdekes módon csak az első döntésről szerzett tudomást, ami számomra kedvezőtlen volt, és kirótta a fizetendő perköltséget. A felmentésemről szóló döntés valahogy nem jut el a hatósághoz, és emiatt nem vonja vissza a perköltség kifizetését, hanem nekem kell előkotorászni a pereim papírjait, és bizonyítani az ANAF-nak, hogy felmentődtem az ügyben. Tehát olyan anomáliák vannak, amelyeknek egy része tényleg törvénymódosítással megoldható. Alapvetően, ha egy információ létezik az állam rendszerében, akkor ne az ügyfélnek kelljen egyik hivataltól a másikhoz vinni a bizonylatokat, ne sétáltassuk az embereket fölöslegesen, egyik hatóságtól a másikig, hanem az állam kérje ki az iratokat saját rendszeréből és bizonyosodjon meg a tényekről, mielőtt bárkit felszólít bármilyen cselekményre. Ez csak az én saját példám, de ebből millió van a vállalkozói szférában, a gazdatársadalom támogatási rendszerében, ahol a papírmunkák és anomáliák teljesen elveszik az ember kedvét attól, hogy vállalkozzon, gazdálkodjon, ügyet intézzen. Ezt kellene megszüntetni, hogy az ember bízni tudjon abban, hogy az állam valóban segíteni kívánja az ő előrehaladását, nem pedig akadályozni.

A közigazgatás és az igazságszolgáltatás terén tapasztalható problémák nem csupán néhány évre vagy évtizedre nyúlnak vissza; évtizedek óta folyamatosan mélyülnek. Felmerül a kérdés: vajon van-e esély arra, hogy a rendszer valóban alapvetően megváltozzon? Az RMDSZ számára a "Józan ész politikája" a vezérelv, de vajon mennyire reális ez a célkitűzés?

- Ezek a problémák valóban évtizedek óta gyűlnek, és jogos a kérdés, hogy eddig miért nem oldódtak meg. Egyszerűen most tart ott a társadalom, hogy elege lett. Évtizedek teltek el úgy, hogy az állam egyre több terhet rótt az állampolgár vállára. Most telt be a pohár. És azért látom az alapos reformok reális esélyét, mert az elégedetlenség foka olyan szintre hágott, hogy az emberek elvárják, hogy ezen változtassunk. És ha mi ki tudjuk mondani az igazat, a valós problémákat, és megoldást is kínálunk ezekre, akkor az emberek is felfigyelnek, és esélyt látnak arra, hogy végre az állam ne packázzon velük, hanem támogatólag lépjen fel. Ezért bízom, hogy sokan mellénk állnak, és sikerül változtatni ezen a helyzeten.

A Székelyföld egyik legnevesebb oktatási intézményeként számon tartott Székely Mikó Kollégium épületeit az 1948-as kommunista államosítás során a református egyháztól kobozta el az állam. A román hatóságok 2002-ben visszaadták az ingatlanokat a református egyháznak, azonban ezt követően egy feljelentés következtében a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) büntetőeljárást indított a visszaszolgáltatási kérelmet elbíráló bizottság tagjai ellen, akiket 2014 novemberében jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ekkor az ingatlanokat ismét államosították. Az ügy vádlottai között található Markó Attila is, aki 2014-ben a restitúciós testület tagjaként részt vett a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásában, ezért őt is jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Miután a kártérítési bizottság kollektív felelősségének elve alapján további restitúciós ügyek miatt vádat emeltek ellene, Markó Attila úgy döntött, hogy Magyarországon keres menedéket, mivel már nem bízik a román igazságszolgáltatásban. Az ellene folyó perekben elért felmentése után, idén tavasszal visszatért szülőföldjére.