Mi kerül az uzsonnás dobozba? Gyakran az elvárások és a társadalmi nyomás is befolyásolja a választásainkat. Az uzsonna nem csupán táplálék, hanem egyfajta üzenet is, amit magunkról küldünk a külvilág felé. A megfelelési kényszer és az egymás nyomasztása

A bizonyítványok megosztása utáni nyári felfordulás után itt az ideje, hogy a Facebookon előtérbe kerüljenek a "Nézzétek, mit csomagoltam tízóraira" posztok. Ez a téma gyakran heves vitákat generál, ezért dietetikus szakértő segítségét kértük, hogy tisztázza, mi kerüljön az uzsonnás dobozba, és mi az, amit érdemes elkerülni. Pomaranski Luca írása.

Csillogó bento boxok, több rekeszes uzsonnádobozok, hatféle finomsággal teli tízórai, olyan étkezések, amelyek még egy luxushotel svédasztalát is túlszárnyalják: megérkezett az anyák életébe egy újabb trend, a "Ma mit pakoltam tízóraira?" jelensége. E jelenség sokszor "kreatív inspiráció" néven fut, ami önmagában még rendben is van – aki nem érdeklődik iránta, az továbbgörget. Azonban a közösségi médiás anyacsoportokban megosztott ételfotók alatt zajló kommentáradat világosan mutatja, hogy beindult a "szuperanya-gépezet". Amint egy tízóraiban feltűnik egy keksz, túró rudi vagy, isten ments, egy kis csokiszelet, a kép alatt azonnal megjelennek a kritikák és észrevételek:

"Bár vonzó a megjelenése, ez sajnos egyáltalán nem kedvez a gyermeked egészségének, és sok kárt okozhatsz neki ezzel!"

"Kérlek gondold át mit tanítasz az elsősödnek. Feldolgozott ételekkel eteted! Nagyon beteg lesz ettől! És milyen hatással lesz a többi gyerekre???"

"Ennyi gyümölcs csak még inkább fel fog szabadítani, de a keksz, azt hiszed, komolyan gondolod? Liszt és cukor – ez nem éppen gyerekeknek való!"

Ez a jelenség nem csupán azokat az édesanyákat sújtja, akik nem képesek vagy nem kívánnak minden reggel kifinomult tízórait készíteni, hanem másokat is érint, például Lukasz Rebekát, a Kiskanál Kommandó Gyermektáplálási Központ szakértőjét.

Az anyák nem csupán egymástól tanulnak, hanem sokszor a szakértők is olyan elméletekkel állnak elő, amelyek a valóságban nehezen alkalmazhatóak, és rugalmatlan ajánlásaik messze állnak a hétköznapi helyzetektől.

Egy alapanyag sosem lehet igazán "egészségtelen", hiszen az élelmiszerek különböző tápanyagokkal bírnak, és mindegyiknek megvannak a saját előnyei, amelyek táplálhatják a testet és a lelket egyaránt. Gondok akkor jelentkeznek, amikor az étrend egy irányba hajlik el. A kulcs a mértékletesség és a változatosság, és ebbe bizony időnként a csokoládé is belefér" - hangsúlyozza a szakértő.

Sok poszt alatt ráadásul önjelölt szakértők osztogatják a "jótanácsokat", teszi hozzá, és olyanok végeznek táplálkozási tanácsadást, akiknek megfelelő képzettségük nincs hozzá. És bár az ítélkezők (remélhetőleg) jót akarnak, rossz az eszköz és sok a tévedés.

El sem akartam hinni, amit felfedeztem: számos intézmény hozzáállása meglehetősen merev, amikor az iskolai tízórai vagy uzsonnás dobozok tartalmáról van szó. Van, ahol levélben kérik a szülőket, hogy ne hozzanak édességet az iskolába, sőt olyan helyek is akadnak, ahol kifejezetten figyelmeztetnek arra, hogy a tanárok jogukban áll a problémásnak vélt tízóraikat "összegyűjteni és megsemmisíteni".

Lukasz Rebeka hangsúlyozza, hogy az egészségnevelés és az edukáció kulcsfontosságú, nemcsak a gyermekek, hanem a szülők számára is. Azonban ez a folyamat soha nem lehet összekapcsolva ítélkezéssel vagy a gyerekek megszégyenítésével. Ennek oka, hogy ezek a negatív hatások hozzájárulhatnak a táplálkozási zavarok kialakulásához. Célunk az kell legyen, hogy az étkezés ne váljon feszültségforrássá a családi életben, és ez különösen fontos a tízóraik során is.

Lukasz Rebeka vallja, vannak fontosabb szempontok is iskolai tízórai témában, mint a kicentizett tápanyag-összetétel. A legtöbben nem gondolnak például arra, hogy a betegségek egy része a nem megfelelő higiénia miatt terjed, ezért is célszerű olyan tízórait adni, aminél nem kell minden falatnál a szájához nyúlnia a kisgyereknek. (Mert afelől kétségünk se legyen, hogy nem fog kezet mosni evés előtt...) Sokan ráadásul túl sok tízórait csomagolnak - ha pedig a kisgyerek nem eszi meg, az újabb stresszforrás, szülőnek, gyereknek egyaránt.

A tökéletes tízóraival szemben sokkal lényegesebb, hogy a gyerekek megismerjék testük jelzéseit: mit jelent az éhség? Hogyan érződik, ha tele van a hasuk? Milyen tápanyagokra van szükségük különböző helyzetekben? Például mi számít jó energiaforrásnak tornaóra előtt, és mi hasznos hazaérkezéskor? Fontos, hogy tudatosítsuk bennük: ha nincs étvágyuk, vagy nem akarják megenni az egész szendvicset, az teljesen rendben van! Figyeljenek a testük üzeneteire (ehhez azonban előbb meg kell ismerniük azokat). Ha éhesek, de csak rövid idejük van, mert mindjárt kezdődik a következő óra, és nem tudnak egy egész szendvicset elfogyasztani – nem probléma, egy keksz is energiát adhat! Ha viszont van elegendő idő, akkor jöhet a szendvics!

Már csak azért is rendkívül káros kicsúfolni vagy megalázni azt a kisgyereket, aki nem a legfrissebb táplálkozási ajánlásoknak megfelelő tízórait visz magával az iskolába (lásd a kommentmezőket), mert sosem tudhatjuk, mi rejtőzik a háttérben. "Gyakran találkozunk úgynevezett ARFID, azaz szelektív evészavarban szenvedő gyermekekkel, akik csupán egy-kétféle ételt hajlandók elfogyasztani – általában valamilyen magas szénhidráttartalmú finomságot, mint például chips vagy csokis fánk. Bár fontos, hogy ezen a problémán dolgozzunk, a megszégyenítés csak tovább ront a helyzeten" – figyelmeztet Lukasz Rebeka. "Ezek a gyerekek nem fognak kóstolgatni, sőt, sok esetben még mások ételének látványa vagy illata is zavaróan hathat rájuk."

Sok szülő nem veszi figyelembe, hogy a gyerekeknek mások a szükségletei, mint a szüleiknek: több energiára, több zsiradékra van szükségük. "Míg egy felnőtt számára az az ideális, ha az energiabevitel 15-25 százalékát fedezik a zsírok), addig egy mozgékony óvodás gyereknél ez akár 35-40 százalék, kisiskolásnál 30-35 százalék is lehet. Azaz sokkal inkább belefér az étrendjébe egy croissant, mint nekünk." (Ez nem azt jelenti természetesen, hogy minden nap azt kellene enni.)

Ha bolti pékárut csomagolunk, arra érdemes figyelni azért a szakember szerint, hogy az valóban jó minőségű legyen. Kakaós csigából is kapható például kovásszal, vajjal készült, amelyben nincs térfogatnövelőszer és más adalékok, mint a felfújt társaiban. A házilag sütött zabkeksz is csalóka: sok receptben bődületes mennyiségű cukor van, így akkor sem lesz egészséges, ha hajnalban kelünk miatta. (Javasolt a recepteknél a cukoradagot negyedelni, és több sütőport adni hozzá kompenzálásként.)

Olajos magvakat (földimogyorót, dióféléket) viszont akkor se csomagoljunk, ha a gyerek szereti, mert az arra allergiásoknál nemcsak az elfogyasztásuk, hanem már az egy légtérben való jelenlét, az adott allergén belélegzése is kiválthat súlyos, akár életveszélyes reakciót.

Érdemes kísérletezni a korpás keksszel és a friss gyümölcsökkel, de nyugodtan csomagoljuk el a gyereknek az előző napról megmaradt gofrit is – persze csak akkor, ha az étrendje egyébként jól meg van tervezve és változatos. Számomra ez jó hír, hiszen hajlamos vagyok az alkalmi kakaós csigát úgy felfogni, mint egy meleg, anyai ölelést egy stresszes nap közepén – így talán kevésbé zavaró, mint a "cukor- és szénhidrátbomba" kifejezés... A szakember szerint érdemes 10-20 napot egyben megvizsgálni, mert ekkor már jól látszanak az étkezési szokások.

Arról még nem esett szó, pedig fontos, hogy sok szülő reggelente nem azért nem díszítget uzsis boxot, mert éppen elfogyott otthon a dínós koktélnyárs a miniszendvicsekhez, hanem mert éppen sem ideje, sem energiája nincs rá. Akkor sem, ha máshogy indult a dolog. Mert esküszöm, egy rövid ideig én is elhittem, hogy reggelente friss rántottával töltött trikolór tortillatekercseket fogok mosolyogva csomagolni a szemem fényének, de aztán ebből csak a mosolygás maradt, ahhoz legalább nem kell korábban kelni. Lukasz Rebeka pedig szerencsére egyetért velem abban, hogy néha a család egészségének többet használ, ha a szülők reggel húsz perccel tovább alszanak.