"Mindig is igyekeztem szeretettel fordulni az emberekhez, de sajnos ez nem találta meg a megfelelő visszhangot." - Lukáts Andor emlékére

Lukáts Andor, a 81 évesen távozott Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-rendező, egy igazi hétköznapi hős volt, aki mindig magával vihette a bátorságot és a hitet. Magányosan, de magában bízva élte életét, és mindvégig hű maradt saját művészi víziójához.

Mit keres egy fejpántos hippi a fürdőkádban? Talán az elbukott, megfojtott forradalom keserű emlékein mereng, miközben a világ őrületei körülötte zajlanak. Az elmebetegek sokasága, akiknek gondolatai mintha a charentoni elmegyógyintézet falain belül gyülekeznének, a valóság szürrealista tükörképeivé váltak. Itt, Kaposváron, mindenki vegetatív gyógykúrán vesz részt, aki nem felel meg a legvidámabb barakk elvárásainak. A nép Sade márki szavaival fűszerezett magyarázataival próbálja megérteni az emberi tragédiákat, miközben Lukáts Andor Marat szerepében várja a kitelepített, bukott forradalmárok megváltását. Halála pedig, mint a legszebb színházi finálé, emlékezetes pillanatot teremt a helyi közönség számára. Charlotte Corday (Pogány Judit), akit az apácák szűzen tartottak távol a forradalom viharaitól, egy tőrdöféssel zárja le Marat sorsát, ezzel nemcsak a történelem, hanem a színház drámaiságát is megörökítve.

Az utolsó pillanat, mielőtt a nézők hazatérnek, hogy elmerüljenek a gondolataikban, Máté Gábor, a viharkabátját zakóra cserélve, zokogva áll a Corvin köz ikonikus fotója előtt, kezében egy kockakővel. A Marat/Sade színpadán népi ülnökök ülnek az emelvényen, hogy tanúi lehessenek a magyar színház világot megrengető átalakulásának. Az 1981-ben, Ács János által színpadra állított Marat/Sade előadásával párhuzamosan Bódy Gábor és Jeles András Győrben lázadó szellemmel kísérleteztek, szabadon alakítva a színpadi művészetet. A színházat ellepte a közönség, a program annyira sűrű volt, hogy lehetetlenné vált minden előadásra ügynököt küldeni a színészbüfébe.