Az emberiség eltűnése olyan gyorsan következhet be, mint ahogyan a világra lépett.

Jack Kirby (eredeti nevén: Jacob Kurtzberg, 1917-1994), az amerikai képregény egyik legbefolyásosabb alkotója, több, mára ikonikussá vált karakter létrehozásában játszott kulcsszerepet. Egyedi rajzstílusával, paneljeinek dinamizmusával új vizuális nyelvet honosított meg a fősodratú amerikai képregényben, nagymértékben meghatározva az utána színre lépő generációk munkáját. Innen a ragadványneve, vagy állandósult megnevezése:

A hatalmas birodalom fölött trónoló király, akinek aranykoronája a napfényben csillogott, nemcsak uralkodó volt, hanem a népe szívének őrzője is. Pompás palotája falain belül bölcsessége és jósága tette őt a legkedveltebb vezetővé. Minden reggel, amikor a nap első sugarai megvilágították a földet, a király a palota erkélyéről nézte meg birodalmát, és elhatározta, hogy mindent megtesz népe jólétéért. Különös figyelmet fordított a gyengék védelmére és a bátor harcosok bátorítására, hiszen tudta, hogy a hatalom nem csupán a szavakban, hanem a tettekben rejlik. Mindenki tudta, hogy a király nemcsak a trónján ül, hanem minden egyes ember szövetségese is, akiért a legnehezebb időkben is kiáll.

A Frike Comics most egy különleges vállalkozásba fogott, amelynek keretében bemutatja az amerikai képregény bronzkorának legemlékezetesebb műveit, amelyek a hetvenes évektől egészen a nyolcvanas évek közepéig terjednek. Ennek a sorozatnak az első darabja Kirby mesterműve, Az Örökkévalók (The Eternals), amely hazánkban most debütál. Ez a széria 1976-ban jelent meg a Marvel égisze alatt, és ha a filmesek körében ismerősen cseng a cím, az nem véletlen: a 2021-es Disney által készített szuperprodukció, az Örökkévalók éppen ennek az alapanyagának nyomán készült (bár az adaptáció nem éppen a legjobbak között emlegetett, de ez most másodlagos).

A papírmozi-sorozat egy, az Andok fennsíkja alatt húzódó csarnokban kezdődik. Ide hatol be egy háromfős kutatócsapat - Dr. Damien régészprofesszor, a lánya, Margo, valamint a segítőjük, Ike Harris -, hogy bizonyítékot találjon rá: az inkák korában a csillagok közül érkezett, nagy hatalmú idegenek jártak a Földön!

Ez a felfedezés két kutatót mélyen megráz, míg a harmadik viszont inspiráló hatással van, és arra ösztönzi, hogy

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban, ahol a nap mindig ragyogott, és a fák között suttogó szél mesélt a régmúlt titkairól. A faluban élt egy különös lány, akit Lúciának hívtak. Lúcia nem volt átlagos; születése óta különleges képességgel rendelkezett: tudott beszélni az állatokkal. Egy napon, miközben az erdőben sétált, találkozott egy öreg, bölcs baglyal, aki azt mondta neki, hogy egy titkos kincset kell keresnie, amely a falu védelmét szolgálja. A kincs egy varázslatos gyümölcs volt, amelyet csak a legbátrabb szívűek találhattak meg. Lúcia elhatározta, hogy elindul a kalandra. Az úton találkozott sokféle állattal: egy vidám mókussal, aki mindig vicceket mesélt, és egy komoly rókával, aki tanácsokat adott neki. Minden állat segített neki, és együtt átkeltek a sűrű erdőn, áthágták a zúgó patakokat, és felfedezték a titkos barlangokat. Végül, miután sok kalandon mentek keresztül, rátaláltak a gyümölcsre, amely egy csodálatos, ragyogó fényben úszott. Lúcia tudta, hogy ez a kincs nemcsak a falu védelmét szolgálja, hanem az összetartozást és a barátságot is. Amikor visszatértek a faluba, a gyümölcs varázsa mindenkit összekapcsolt, és a falu soha nem látott boldogságban élt tovább. Ez a különös történet arra tanít minket, hogy a bátorság, a barátság és az összetartozás ereje képes csodákra. Lúcia kalandja pedig örökre emlékezetes marad, és a falu lakói mindig mesélni fogják a kis lányról, aki megtalálta a varázslatos gyümölcsöt.

ezen űristenek, vagyis az Égiek (angol eredetiben: Celestials) nem az inkák idejében érkeztek először e bolygóra, hanem jóval előbb, amikor még a vadállatok voltak annak urai. Foglyul ejtettek egy emberszabású főemlőst, és - fejlett gépeik segítségével - kísérletet végeztek rajta.

Így ez az emberszabású három faj közös őse lett: a genetikailag instabil, visszataszító külsejű, harcias deviánsoké (Deviants); a pusztító hajlammal is rendelkező, de alapvetően békére törekvő embereké; végül az istenekre sokban hasonlító, halhatatlan örökkévalóké (Eternals).

Dr. Damien és Margo szinte lélegzetvisszafojtva figyelik Ike Harris szavait, amikor a férfi váratlanul felfedi titkát: valójában Ikarisnak hívják, és örök életű lény. Az expedícióhoz emberi alakban csatlakozott, hogy felfedezze és aktiválja azt a rejtett jeladót, amely az istenek nagytermében található. Ez a jeladó jelzi majd a hátrahagyottaknak, hogy elérkezett az idő, hogy visszatérjenek a Földre. A múltban elültetett intelligens élet magvai most végre kihajtottak, és új lehetőségeket ígérnek.

Így zajlanak az események. Rövid időn belül hatalmas űrhajó tűnik fel az Andok fölött: az Égiek visszatérnek, és nekilátnak, hogy saját céljaik érdekében lezárják a csarnok fölött elterülő fennsíkot. Ikaris nem szeretne ennek a különálló területnek a lakója lenni, ezért Margót maga mellé véve elindul, hogy a Nagy Almát, vagyis New Yorkot célozza meg.

A deviánsok vezére, a nyugtalan lelkű Kro alattomos tervekkel készül, hogy a város lakóit az űristenek ellen fordítsa. Az örökkévalóknak tehát sürgősen cselekedniük kell, hogy megakadályozzák ennek a gonosz tervnek a megvalósulását. Csak így kerülhető el, hogy az Égiek pusztító haragja lecsapjon az emberiségre, mielőtt a három faj végre közös nevezőre jutna, és - erőiket egyesítve - elkezdhetné a tárgyalásokat a csillagok közül (vissza)érkezett teremtőikkel. De ebben a harcban nemcsak a deviánsoknak lesz beleszólásuk; az emberek hangja is meg fog szólalni...

Az Örökkévalók sorozat középpontjában az a gondolat áll, hogy az emberi faj, a homo sapiens, a kozmosz egyfajta beavatkozása révén bukkant fel a Földön. Ennek következtében minden, amit az ember alkotott, valójában ennek a sorsszerű találkozásnak az eredménye.

E manapság paleoasztronautika néven emlegetett elmélet legismertebb hirdetője a svájci Erich von Däniken, akinek eredetileg 1968-ban (magyarul 1990-ben) napvilágot látott A jövő emlékei című könyve bestsellerré vált. De nem csak a könyvek lapjairól lehet ismerős ez az alternatív történelmi teória, vagy hiedelem: aki látta Roland Emmerich Csillagkapu (1994), vagy Ridley Scott Prometheus (2012) című filmjét, jól tudja, hogy mindkét alkotás az "ősi űrhajósok" motívumot használja.

A képregény varázslatos hatásának egyik kulcsfontosságú magyarázata abban rejlik, hogy Kirby mesterien ötvözi a különböző elméletek elemeit a saját kozmikus mitológiájával, miközben a kultúra és a szellemtörténet gazdag motívumait is felhasználja. Ennek eredményeként az olvasó felfedezheti, hogy a deviánsok alakjai az emberi kollektív tudatban élő ördögökről, démonokról, szörnyetegekről és bestiákról szóló hiedelmekre épülnek, míg az örökkévalók az istenek, titánok és hatalmas hősök történeteit, mítoszait és legendáit idézik fel.

Ahogy – szinte mellékesen – felsejlik, Noé bárkáját valójában Ikaris irányította a világvégét hozó özönvíz idején. A történetek szövevényében feltűnik Sersi, az örökkévaló, aki nem más, mint az Odüsszeiában is megjelenő Kirké, aki hírhedt volt arról, hogy disznóvá változtatta a hajósai között akadt faragatlan matrózokat. De nemcsak mitikus alakokkal bővült a történet: egy emlékezetes jelenetben például úgy torkolja le a deviánsokat, mintha csak a múlt nagyjai között lenne, ezzel egy új dimenziót adva a legendák sokszínűségének.

"Ennél még Attila, a hun is szórakoztatóbb volt!"

Az Örökkévalók univerzuma valóban különleges. Bár a karakterek kidolgozottsága és az érzelmi mélységük bemutatása a mítosz építése mögött áll, ez a hiányosság nem annyira zavaró. Hasonlóképpen, a történet ritmusának egyenetlensége is észlelhető: néha lassan csordogál, máskor viszont szinte túl gyorsan pörög.

Kirby a legjobb formáját nyújtja a történet vizuális megjelenítése során: határozott vonalakkal megrajzolt képein monumentális tájak, titáni alakok, sejtelmes űrbéli szerkezetek szerepelnek. Perspektívakezelése dinamikus, figurái robusztusak, képei - különösen a közelharcot, összecsapásokat bemutatók - vibrálnak az energiától. A tudatos tervezés ugyanakkor nemcsak az egyes képkockák kialakításában érhető tetten, de a panelek egymáshoz illesztésében is: az oldalak nemegyszer epikus - egyszerre mitikus és a tudományos fantasztikum által ihletett - táblaképekké állnak össze.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Tehát:" Ha szeretnéd, hogy a szöveg tovább bővüljön, csak mondd el, és szívesen segítek!

Az Örökkévalók egy rendkívül kreatív, merész és szórakoztató kozmikus eposz, amely elbűvölő kalandokat és mély érzelmeket kínál a nézőknek.

Nemcsak a Király rajongóinak - továbbá az amerikai képregénytörténet mérföldkövei iránt érdeklődőknek - okozhat kellemes élményt, de azoknak is, akik kedvelik a grandiózus világépítést, a kozmikus mitológiát, valamint a lenyűgöző vizualitást.

Azok számára, akik a Semic Interprint nyolcvanas évek végén és kilencvenes évek elején megjelent kiadványain keresztül merültek el az amerikai szuperhősképregények univerzumában, a nosztalgia különleges élményt kínálhat. A történetek stílusa és vizuális világa olyan ismerősnek tűnhet, hogy szinte úgy érezhetik magukat, mintha egy időgépen utazva nemcsak az amerikai popkultúra egy letűnt évtizedébe, hanem saját gyermekkoruk emlékeibe is visszautaztak volna.