A Liszt Intézet, Magyarország londoni kulturális központja, különleges zenei és költészeti esttel várja az érdeklődőket, melynek címe: Radix. Az esemény célja, hogy a magyar kultúra gazdagságát és sokszínűségét bemutassa a brit közönségnek.
A fuvolára és zongorára írt művek megrázó versek társaságában hangzottak el.
A Cockspur Street-i központ az elmúlt hónapokban előnyére változott, az átalakított, modernizált előadóterem színpadát megemelték, így a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul jobban lehet látni, korszerűsödtek a technikai feltételek, sőt kényelmesebb székek is várják a közönséget. A kulturális intézet missziójának megfelelően a programok túlnyomó részben angol nyelven zajlanak, de a Radix, azaz Gyökerek elnevezésű műsor kivételesen magyarul hangzott el, a megértést írásos fordítás segítette.
A budapesti közönség az év elején a Zeneakadémia Solti termében különleges koncertélményben részesült. Az esemény "ötletgazdája" és szólistája a Londonban élő, nemzetközi hírű fuvolaművész, Győri Noémi volt, aki nemcsak a világ hangversenytermeiben lép fel, hanem a manchesteri zeneakadémián is oktat. A zongorán Balog József foglalt helyet, aki bravúros technikájával és érzelmekkel teli játékával vált ismertté, a Liszt Ferenc-díj birtokosa. A koncert különlegességét a ritkán hallható zeneművek mellett Röhrig Géza közreműködése is emelte. A költő és esszéíró, akit leginkább az Oscar-díjas "Saul fia" film főszereplőjeként ismerünk, saját "semmike-dalok" című kötetéből olvasott fel verseket, amelyek tökéletesen illeszkedtek a zene hangulatához. Muzslai Virág, az intézet program-menedzsere elárulta, hogy a koncert Győri Noémi családtörténetéből merített inspirációt. A rendezvény célja a családi és kollektív múlt felfedezése, gyökereink felkutatása volt. A londoni kulturális intézet számára kiemelten fontos, hogy olyan zenei és művészeti projekteket valósítson meg, amelyek gondolatébresztő hatással bírnak a közönségre. Ez a koncepció tökéletesen illeszkedett a Radix-összeállításhoz, amelynek mottója: "Jelenünk nem lehet teljes múltunk ismerete nélkül." E gondolat valóságban és láthatatlan gyökereken keresztül egyesítette a kiemelkedő zongoristát, a tehetséges fuvolaművészt és a költőt, akik együtt ritkán léptek színpadra, de most egy varázslatos élményt nyújtottak a közönségnek.
Ami a felváltva felcsengő fuvolamuzsika és versek zenei oldalát illeti, Győri Noémi auschwitzi túlélő nagyapja, Győri (Rothman) György visszaemlékezései, s ezen túl a zenének a túlélésben játszott szerepe hatására került közel a vészkorszakhoz és fedezte fel a második világháborúhoz közeli évek meglepően gazdag fuvolatermését. Az est programja három téma körül forgott, a judaizmus, a gyermekkor és a halál. A művésznő mindhárom részt Paul Ben-Haim, Németországban született, 1984-ben Izraelben elhunyt zeneszerző Dal szöveg nélkül című művének egy-egy tételével indította el, majd Mieczysław Weinberg lengyel, szovjet, orosz zongorista és komponista, Dick Kattenburg holland, illetve Erwin Schulhoff osztrák-cseh alkotó szerzeményei hangzottak el. A komponisták közül az utóbbi kettő Auschwitzban, illetve a würzburgi börtönben fiatalon pusztult el. A közönséget érezhetően meglepte a Győri Noémi által oly körültekintően kiválasztott darabok, szonáták változatossága, hol lírai, hol komor, hol szinte játékos tónusa. A virtuóz módon előadott zenékhez a már említett közös gyökerek révén minden erőltetett asszociáció nélkül is jól kapcsolódtak Röhrig Géza reménytelenségről, kiszolgáltatottságról, anyahiányról, elhagyatottságról szóló, önéletrajzi ihletésű fájdalmas versei, melyek a gyermekkori magány legsötétebb bugyraiba engednek bepillantást. Ahogy azonban a fuvola-zongora zenékből gyakorta sugárzik ki a remény, a semmikékben el is hangzik, hogy "Minden ízemben gyűlöllek remény", vagy még drámaiabban, elkeseredettebben: "A remény svédasztalára hánytam magam neki". Bár Röhrig Géza nyilván "fújja" saját verseit, egy halom, időnként elpotyogtatott papírlapról olvasta fel őket, ami nem csak a lámpalázon segíthetett, hanem megmaradhatott saját világában, már csak a gyakori sötétség miatt sem került szemkontaktusba a kamaratermet megtöltő közönséggel.
A klasszikus és modern repertoárt egyaránt népszerűsítő Győri Noémi tökéletességre való törekvését jelzi, hogy amint a Zeneakadémián, a Liszt Intézetben is egy külön az alkalomra készített izgalmas dizájner ruhában jelent meg.
