Érsekújvárban tartotta előadását a hajléktalanszínház, amely mélyen megérintette a közönséget. A színpadon bemutatott történetek mögött döbbenetes statisztikák húzódnak meg az otthontalanság valóságáról, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a probléma menny

A Patrik Krebs és Uršula Kovalyk vezette hajléktalanszínház nem mindennapi produkcióval érkezett Érsekújvárba, az amatőr színészek a saját maguk alkotta szöveghez zenés jeleneteket játszottak el. A műsorba bevonták a közönséget, és készséggel megválaszolták a kérdéseiket. A hajléktalanszínház állandó közreműködői között akadt felsőfokú végzettségű zenész, mozgáskorlátozott fiatal lány, de az idősebb korosztályt képviselők közt is szép számmal voltak remek mozgáskészségű, sosem bakizó fellépők.

A műsor utáni diskurzust Martin Slobodník, az érsekújvári szociális dolgozó irányította, aki kérdéseivel Anna Máriássyová, az Emberi Jogokért Felelős Szlovák Nemzeti Központ (SNSLP) képviselőjét, továbbá Maja Teleky és Barbora Žiaranová, az Ár Ellen Polgári Társulás (OZ Proti prúdu) két tagját, valamint az online csatlakozó Alena Vachnovát, a Dedo Alapítvány aktivistáját szólította meg. Denisa Felixová, az Érsekújvári Városi Hivatal szociális osztályának vezetője részletesen bemutatta az érsekújvári hajléktalanok helyzetét, rávilágítva a problémákra és a lehetséges megoldásokra.

A nézők elsőként a pozsonyi viszonyokkal kezdtek el ismerkedni.

Teleky és Žiaranová lebilincselő igaz történeteket osztottak meg a közönséggel, köztük egy különösen megható esetet is, amely egy látáskárosult nő életéről szólt. Az asszony nehézségekkel küzdött, mivel nem volt képes előteremteni a szükséges pénzt szerény albérlete bérleti díjára.

Hónapok hosszú során különféle tömegközlekedési eszközökön ingázott, mindig becsülettel megváltva a jegyét, csupán azért, hogy valahogyan átvészelje a hideg téli hónapokat, és elkerülje az egyedüllétet. Ha nem fut össze a segítőkész emberekkel, sosem merült volna fel benne, hogy segítséget kérjen.

Denisa Felixová kifejtette, hogy a kassai és pozsonyi tapasztalatok inspirálták őket az Érsekújváron megvalósuló védett lakhatási projekt elindítására. A Housing First program révén több család is új otthonra lelt, biztosítva számukra a szükséges támogatást és stabilitást.

"A szociális dolgozóknak jelenleg 19 ügyfelük van, aktuálisan öt városi lakásban és két magánlakásban élnek. Időnként épp a kellemetlen események az elindítói valami jónak. Érsekújvár anyagi támogatást kapott Japánból, hogy az ukrán menekülteknek megfelelő körülményeket nyújtson. Első nekilendülésre két jócskán lelakott városi lakást sikerült felújítani, ahol ukrán édesanyák élnek gyerekeikkel, később további otthonokat alakítottunk át" - mondta Felixová.

A kassai és a pozsonyi szervezetek képviselőitől megtudtuk, időnként azok is támogatásra szorulnak, akiknek sikerült tetőt szerezni a fejük fölé, ilyenkor a szervezetük besegít nekik. Rendszeresen tartják a kapcsolatot a védett otthonban élőkkel, mára elfogadta őket a lakókörnyezetük és nagyon jó visszajelzéseket kapnak.

A legutóbbi népszámláláskor kiderült, hogy Nyitra megyén belül éppen az Érsekújvári járásban él a legtöbb válsághelyzetben lévő ember. Ennek több oka is lehet, például hogy jelentős lakbérhátralékot halmozott fel valaki, és emiatt a kilakoltatás veszélye fenyegeti. Ide tartoznak a nem megfelelő körülmények közt, hétvégi házakban, romos lakásokban élők, vagy azok, akiket ideiglenesen befogadtak a rokonok, ismerősök, de nem maradhatnak sokáig.

Denisa Felixová számokra lebontva érzékeltette a helyzetet, elsősorban azokra az érsekújvári kliensekre szorítkozva, akikkel folyamatos kapcsolatban vannak. A szociális terepmunkások azokból az adatokból indultak ki, melyeket a 2024 márciusában végzett felmérésből kaptak.

A szociális dolgozók több alkalommal hangsúlyozták, hogy rendszerint halmozottan sérült, problémás, nehéz életkörülmények közt tengődő személyekről van szó. Nem mindig vannak tisztában azzal, mire van igényük, kihez fordulhatnak, kitől várhatnak segítséget. Az érsekújvári városi hivatal szociális dolgozói arra kérik az ingatlantulajdonosokat, vegyék fel velük a kapcsolatot, ha fel tudják ajánlani bérleményeiket a hátrányos helyzetben lévőknek.

A fórumon a társadalmi előítéletek voltak a középpontban, különös figyelmet fordítva arra, hogy a főbérlők gyakran vonakodnak kiadni ingatlanjaikat többgyermekes családoknak vagy roma közösségből származó bérlőknek. Már a kérdőívek kitöltésénél is észlelhető, hogy előre kiszűrik azokat, akikkel valószínűleg nem kötnek bérleti szerződést. Teleky Maja hangsúlyozta, hogy az előítéletek lebontása nem egy éjszaka alatt megvalósítható feladat. Fontos, hogy a fiatalokkal folytassunk párbeszédet erről a témáról, és fórumokat szervezzünk az iskolákban, ahol nyíltan beszélhetnek a kérdésről.

Nem minden hajléktalan él szélsőséges körülmények között; sokan közöttük olyanok, akik váratlan élethelyzetek miatt veszítették el munkahelyüket, otthonukat, és ezzel együtt a korábbi stabilitásukat is. Az élet kiszámíthatatlansága bárkire leselkedhet, és a nehézségek következtében sokan találják magukat a társadalom peremén.