Szakértők felfedték, miért olyan kihívást jelent háziállattal albérletet keresni.
Napjainkban albérletet találni szinte lehetetlen küldetésnek tűnik, legyen szó Budapestről vagy vidéki településekről. A kereslet rendkívül magas, míg a kínálat drasztikusan csökken, és a bérleti díjak az egekbe szöknek. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik házikedvenccel szeretnének költözni, főként ha anyagi korlátok is nehezítik a dolgot. Azok számára, akik kisállattal keresnek új otthont, rengeteg türelemre és kitartásra van szükségük. Szakértőket kérdeztünk arról, hogy miért olyan kihívás állatbarát albérletet találni a mai piacon.
Tönkreteszi a lakást, zavarja a szomszédokat, megrongálja a bútorokat - ilyen és ehhez hasonló félelmek miatt tartózkodnak a lakástulajdonosok attól, hogy állattartó érdeklődőnek adják ki az otthonukat. Két albérletkiadással foglalkozó szakembert kérdeztünk arról, hogy milyen esélyekkel indul az, aki állatbarát lakást keres, és pontosan melyek azok az aggályok, amelyek miatt a bérbeadók hatvan-hetven százaléka gondolkodás nélkül nemet mond.
Jómagam közel három hónapig kerestem állatbarát lakást, mire végül sikerült rátalálnom az álomotthonomra. Nem titok, jóval magasabb bérleti díjat kell fizetnem, és nemcsak amiatt, mert az ingatlan szép, rendezett és jó környéken található, hanem mert kisállat is tartható benne. Egy házikedvenc a legtöbbünk számára igazi családtag, így fel sem merül, hogy hátrahagyjuk - ha mi költözünk, ő is költözik. Ez a döntés azonban egyenes belépő egy hosszadalmas türelemjátékba.
Egy tizennégy éve a szakmában dolgozó budapesti ingatlanost szólaltattunk meg a témában, aki neve elhallgatását kérte, méghozzá amiatt, mert az állatellenes tulajdonosok annyira elzárkóznak a dologtól, hogy félő, nem vennék igénybe a jövőben a segítségét. Nevezzük Juditnak, aki maga abszolút kisállatpárti, de csak névtelenül szeretne állást foglalni.
"Két csoportra osztanám az albérletet hirdetőket" - kezdi. "Vannak, akik már a háziállatok puszta említésétől is megborzongnak, ők azonnal elutasítják a lehetőséget. A másik csoport viszont állatbarát, de rendkívül aggódik a lakásuk esetleges károsodása miatt."
Judit tapasztalatai szerint előfordul, hogy valaki korábban kisállatos bérlőnek adta ki a lakását, de a negatív élmények miatt legközelebb már "nem akarja megismételni a hibát". Ilyen esetekben sokan a kiskedvenc fotóját kérik el, hogy az alapján mérlegeljék, érdemes-e szerződést kötni a jelentkezővel.
Az ingatlanos hozzáteszi, hogy köztes megoldás szokott lenni, hogy az állattartás ugyan megengedett, de magasabb bérleti díj kifizetésével vagy több havi kaució letételével jár. "Sokszor ezek a gazdik kiveszik a drágább ingatlant is, csak vihessék magukkal négylábú kedvencüket. Azt viszont már kevésbé értem, amikor egy tulajdonos úgy is nemet mond, hogy bútorozatlan a lakása, vagy épp használt bútorokkal teli, felújításra szorul, sőt, kifejezetten lelakott" - magyarázza Judit.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezen túlmenően számos egyéb tényezőt is érdemes mérlegelni.
Személyes tapasztalataim alapján mondhatom, hogy egy aprócska kedvenc néha okozhat meglepetéseket. Amikor a kutyám még kölyök korában volt, komoly kihívás volt számára a szobatisztaságra nevelés. Hiába vittük gyakran sétálni, még így is akadtak balesetek a padlón. Aki azt állítja, hogy egy három hónapos kutya már teljesen szobatiszta, az bizony nem mond igazat. Egészen más a helyzet, ha a kiskutya már hozzászokott az alomhoz vagy a kutyapelenkához.
Kifejezi, hogy különös vonzalma van az állatbarát bérlők iránt, és nem csupán abból az okból, hogy „aki szereti az állatokat, az alapvetően jó ember”, hanem mert úgy gondolja, hogy a felelős házikedvenc-tartásra való hajlandóság egyúttal a felelős albérleti magatartást is tükrözi.
