Több előnyt kínál, mint amennyibe kerül: a klímavédelem a 21. század egyik legígéretesebb üzleti lehetősége lehet.

A klímaváltozás elleni intézkedések sürgető szükségessége nem csupán a környezeti katasztrófák elkerüléséből fakad, hanem gazdasági szempontból is igen jövedelmező lehet - hangsúlyozza az OECD és az UNDP közös jelentése. Egy alaposan kidolgozott klímapolitika akár 13%-kal is növelheti a globális GDP-t az évszázad végére, miközben új beruházások, munkahelyek teremtésére és a nagyobb energiaszuverenitás megteremtésére is lehetőséget ad. 2025 különösen jelentős év lehet: a világ országai most frissíthetik klímacéljaikat, ezzel együtt pedig gazdasági pályájukat is új irányba terelhetik.

A fokozódó és egyre súlyosabb szélsőséges időjárási események világosan jelzik, hogy globálisan sürgős szükség van a klímapolitikai intézkedések fokozására. Az OECD és az UNDP közös jelentése rámutat arra, hogy ez nem csupán kivitelezhető, hanem gazdaságilag is indokolt, hiszen új innovációkat és jelentős GDP-növekedést generálhat. A jelentés hangsúlyozza azt is, hogy 2025-re a világ országai előtt lehetőség nyílik arra, hogy újra lendületet adjanak klímapolitikai törekvéseiknek.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az alkalmazkodás érdekében tett fokozott befektetések óriási mértékű gazdasági növekedést és fejlődést hozhatnak magukkal – állítja az OECD és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) közös jelentése.

A klímaváltozás következtében bekövetkező események kockázatának mérséklésével jelentős gazdasági károk előzhetők meg.

és a ráfordítások észszerű mértékű fokozása, illetve optimalizálása eredményeként a globális GDP az évszázad végén szignifikánsan, akár 13%-kal is meghaladhatná a jelenlegi pálya követése esetén várható értéket - következtet a jelentés.

Az utóbbi évtized során a klímacselekvés egyre nagyobb lendületet kapott, valós gazdasági lehetőségeket teremtve a jövő számára. A tiszta energia forrásai mára kétszer annyi befektetést vonzanak, mint a fosszilis tüzelőanyagok, miközben megfizethető megoldásokat, új innovációkat, munkahelyeket és gazdasági növekedést kínálnak. Számos ország sikeresen elérte, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását függetleníteni tudja a gazdasági fejlődéstől, ezáltal fenntarthatóbb jövőt építve.

A jelenlegi erőfeszítések azonban nem elégségesek és nem tartanak lépést a kockázatok növekedésével. 2025-ben a világ országainak lehetőségük nyílik arra, hogy visszanyerjék lendületüket, és kiaknázzák a megerősített klímapolitika számos előnyét, amidőn frissítik nemzeti éghajlat-politikai terveiket, úgynevezett nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikat (NDC, nationally determined contribution) - mutat rá a jelentés.

A nemzetileg meghatározott hozzájárulások (NDC-k) olyan kulcsfontosságú dokumentumok, amelyek részletezik az egyes országok terveit az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére. Minden olyan ország, amely ratifikálta a 2015-ös Párizsi Klímaegyezményt, kötelezően elkészítette saját NDC-jét 2020-ig, és ezt ötévente felül kell vizsgálnia, majd a frissített verziót be kell nyújtania az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) titkárságához. Jelenleg csak a nemzetek egy kis hányada teljesítette a frissített NDC-k benyújtásának kötelezettségét, míg a többség elmulasztotta a 2025. február 10-i határidőt.

Az OECD és az UNDP új jelentése szerint tehát a jól megtervezett klímapolitikák erősebb gazdasági növekedést eredményezhetnek, mint a business-as-usual forgatókönyv követése. Az ambiciózus klímavédelmi fellépés kéz a kézben járhat nemcsak a kibocsátáscsökkentés, hanem a gazdasági növekedés gyorsulásával is, noha ennek mértéke a következő néhány évben még viszonylag szerény maradhat.

A fokozott nemzeti hozzájárulások 2040-ig a jelenlegi politikai keretekhez viszonyítva 0,2%-os növekedést generálnának a globális GDP-ben. Ezt a tiszta technológiákba történő befektetések bővítése, a hatékonyabb energiafelhasználás, valamint a szén-dioxid-kibocsátási engedélyekből származó bevételek újrabefektetése révén érhetnénk el. Mindezek mellett a cél a hatékonyság, a termelékenység és az innováció fokozása, amely hozzájárul a társadalmilag igazságos átmenet megvalósításához is. 2050-re a tökéletesített nemzeti klímavédelmi célok (NDC-k) alapján végrehajtott fokozott intézkedések akár 3%-kal is növelhetik a globális GDP-t az alapeseti forgatókönyvhöz képest. A 2100-as év végére pedig, a különböző becslési módszertanok függvényében, ez a többlet akár 13%-ra is nőhet.

A jelentés emellett arra is rámutat, hogy...

A valós előnyök akár még jelentősebbek is lehetnek.

Mivel a jelenlegi becslések meglehetősen bizonytalanok, nem tükrözik teljes mértékben a potenciális átbillenési pontok átlépésének gazdasági és társadalmi hatásait. Ilyen hatások lehetnek például a jégtakarók olvadása vagy az óceáni áramlási minták átalakulása.

A maximális hatás elérése érdekében célszerű a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat összhangba hozni a helyi és nemzeti fejlesztési prioritásokkal. E lépések nem csupán a GDP növekedését segítik elő, hanem számos egyéb előnnyel is járnak. Kiemelendő például az energiabiztonság és -hozzáférés javulása, az élelmezésbiztonság növekedése, a közegészségügyi állapot kedvezőbbé válása, valamint a szegénység csökkentése. A megújuló energiaforrások potenciáljának hatékonyabb kihasználásával az olyan országok, melyek fosszilis energiahordozókat importálnak, csökkenthetik a változékony fosszilis tüzelőanyag-piacokkal szembeni kiszolgáltatottságukat, és így növelhetik energiaszuverenitásukat is.

Az OECD és az UNDP friss elemzése mellett egy újabb kutatás is napvilágot látott, amely rávilágít arra, hogy a múltbeli gazdasági modellek nem mérték fel pontosan a globális felmelegedés súlyos következményeit. Ezek a tanulmányok csupán az egyes országokra gyakorolt hatásokat vették számításba, figyelmen kívül hagyva a globális ellátási láncokban bekövetkező potenciális károkat.

E szerint az egy főre jutó globális GDP-t 16%-kal mérsékelheti a 2 fokot valamivel meghaladó mértékű felmelegedés.

E jelentések megállapításaira is reflektál a World Resources Institute (WRI) szintén a közelmúltban kiadott jelentésének fő következtetése is. A klímaalkalmazkodásra fókuszáló jelentés szerint az országok, finanszírozók és más érintettek gyakran hibásan közelítik meg az alkalmazkodásba és ellenálló-képességbe való beruházás ügyét azáltal, hogy csak a potenciális károk elkerülésének eszközeként értékelik azt, ezzel nagymértékben alábecsülve a várható megtérülést, illetve hasznot. A 12 ország klímaalkalmazkodási és -ellenálló-képességi beruházásait vizsgáló tanulmány szerint minden, alkalmazkodásba fektetett 1 dollár több mint 10,50 dollár hasznot hozhat, 20-27%-os átlagos éves megtérüléssel.

Túl a 1,5 fokon

A klímatudósok legfrissebb becslései alapján a globális felszínközeli átlaghőmérséklet 2,1 Celsius-fokkal nőhet 2100-ig az iparosodás előtti szinthez viszonyítva, ha az országok sikeresen megvalósítják a rövid és hosszú távú céljaikat. A Meteorológiai Világszervezet adatai szerint 2024-re a globális felszínközeli átlaghőmérséklet 1,55 ± 0,13°C-kal emelkedett az 1850-1900 közötti átlaghoz képest, és 70%-os valószínűséggel várható, hogy a 2025-2029-es időszak átlaga is túllépi az 1,5°C-ot.