A Mandiner cikkében felmerül, hogy Trump javaslata a palesztinok gázai kitelepítésére nem csupán szokatlan, hanem számos kérdést is felvet. Az ilyen radikális lépések mögött gyakran politikai érdekek és geopolitikai számítások állnak, amelyek a régió stab
Sajtóhírek szerint Donald Trump amerikai elnök telefonon egyeztetett a jordániai királlyal és az egyiptomi elnökkel, és arról beszélt, hogy Gáza egy "romhalmaz", ahonnan másfél millió arabot kéne elköltöztetni, akár "hosszú időre". A javaslatot a progresszív sajtóban szélsőséges véleményként idézték, de történészként érdemes megvizsgálni, hogy valóban olyan extrém javaslatról van-e szó?
A palesztinai arab lakosság "transzferének" koncepciója már régóta jelen van az arab-izraeli konfliktus diskurzusában. Érdekes módon, ez a gondolat nem csupán a zsidó oldalról, hanem más forrásokból is megjelent az évek során.
Chaim Simons rabbi és történész könyvében részletesen dokumentálja, hogy Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok demokrata elnöke 1938. október 25-én találkozott Sir Ronald Lindsay-vel, Nagy-Britannia amerikai nagykövetével. Lindsay a találkozóról készült beszámolójában megjegyezte, hogy az elnök mély benyomást tett az a tény, miszerint Palesztina arab lakossága 400 000 fővel gyarapodott a brit mandatúra bevezetése óta.
Az elképzelés szerint ingyenes földterület felajánlása lehetne a kulcs a kívánt népességmozgás elősegítéséhez, hogy ezáltal vonzóbbá tegyük a környezetet az érintettek számára. Amennyiben ez a lépés nem hozná meg a várt eredményeket, egy alternatív megoldásként a kényszerű kivándorlás lehetősége merülne fel. Ezen intézkedések révén 200 000 arab személy kivonása válna lehetővé palesztin területekről. Emellett hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen lenne megtiltani bármilyen arab bevándorlását Palesztinába.
Egy újabb találkozóra került sor, amelyről Adolf Berle, a külügyminisztérium helyettes államtitkára számolt be. Berle megjegyezte: "Az elnök kizárólag Palesztina helyzetéről beszélt. Azt javasolta Lindsaynek, hogy alakítsanak egy tanácsot arab hercegekből, és gyűjtsenek össze körülbelül 200 millió dollárt, amelyből földeket vásárolnának minden palesztinai arab számára, aki el szeretné hagyni Palesztinát."
A válasz alapján Transzjordánia területei nem felelnek meg egy ilyen nagyszabású letelepítési projektnek. Még ha a mezőgazdasági körülmények kedvezőbbé válnának is, a brit kormány nem is mérlegelne egy ilyen elképzelést, mivel az "teljesen igazságtalan" lenne. A tervezet szerint a zsidók egy idegen "fajnak" számítanak, akik 2000 éve nem állnak kapcsolatban Palesztinával, míg az arabok mélyen kötődnek földjeikhez. A brit diplomaták belső levelezésük során megjegyezték, hogy a javaslatot valószínűleg amerikai "cionista vezetők" sugallták Rooseveltnek. E tekintetben nem tévedtek, hiszen Louis Brandeis, a cionista mozgalom egyik prominens alakja, levelezésében azt hangoztatta, hogy már sikerült rávenni beduin törzseket kenőpénzek révén a kivándorlásra, és végül "a balgaság engedni fog az észnek és az igazságosságnak".
