Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Nyújtsatok bátorítást és támogatást egymásnak!"

"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népem szívét, így üzeni Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem lelkéhez, és hirdessétek neki, hogy elérkezett a megkönnyebbülés ideje..." (Ézs 40,1-2a)

"Haladjatok át, lépjetek át a kapuk küszöbén, készítsétek el a nép számára az utat, tisztítsátok meg az ösvényt, távolítsátok el a köveket, emeljétek fel a zászlót a népek fölé." (Ézs 62,10)

Kedves Testvérem!

Vége van... Vége van... Több mint ezer napja vágyakozol erre a mondatra, hogy végre megnyugodhasson az életed, és te is visszatérhess a mindennapok világába, ahol másokkal együtt újra megtapasztalhatod a reményt. Hogy végre valaki a te szívedhez is eljusson, és azt mondja, hogy vége a szenvedésnek. Elérkezhet a csend és a gyógyulás ideje. Visszakapod a hétköznapok szépségét, és újra megnyílnak azok a lelkek, amelyek a szomorúság sötét felhői alatt rejtőztek. Vége a mindennapi küzdelemnek, ami annyira megviselt. Mert ma a félelem, fájdalom, könnyek, elválás, magányosság és üresség mindennapjaink része, és a világ fényei egyre halványabbá válnak. Hol van Kárpátalja fénye? Elvették tőlünk? Ki tudja ezt eltüntetni? Meg tudják akadályozni a feltámadást? El tudják tompítani a reményt? Igen, ma ez a valóság, és minden egyes nappal úgy érzed, hogy a talajt kihúzzák a lábad alól, miközben olyan életet élsz, amire nem voltál felkészülve. Rád erőltették ezt a tapasztalatot, és talán mostanra már eljutottál odáig, hogy úgy érzed, elég volt, és nem maradt erőd tovább adni. A kilátástalanság mindannyiunkat megbénít, legyen az az őr, aki vigyáz ránk, vagy az, aki vigasztalásra vágyik. Érthető, hogy fáradt vagy ebben az állapotban, és elérkezhet a gyengeség pillanata is. Engedd meg magadnak, hogy sírj és üvölts, mert a gyász és a veszteség időszakában megélt érzések valósak és jogosak. Vigasztalásra van szükséged, és ezt a vigasztalást meg fogod kapni, még akkor is, ha néha csak egy mécses fénye világít melletted. Az áramot le lehet kapcsolni, a félelem fogva tarthat, de egy dolgot nem tudnak elvenni tőled: a döntés jogát, hogy elfogadod Isten Lelkének vigasztaló jelenlétét. Mert bár nem tudjuk mindig, mi zajlik körülöttünk, azt viszont tudjuk, hogy mi hogyan viszonyulunk az élethelyzetünkhöz. Dönthetsz úgy, hogy elfáradsz, sírsz, kiabálsz, elkeseredsz vagy gyászolsz. Haragudhatsz és dühönghetsz, eleshetsz és feladhatod, kimondhatod, hogy nem bírod tovább... De emlékezz, a belső fényed, a Világ Világossága éppen itt és most érkezhet el hozzád. Ott, ahol a világ rendben van, ahol a hatalom eltorzítja az emberek lelkét, ott nem lehet jelen a Világosság. A te szívednek elegendő a mécses fénye, hogy hallj, láss és kapaszkodj. Ebben az állapotban képes vagy újratervezni és újra felállni. Van egy kéz, amely éppen téged emel fel, hogy újra önmagadra találj, és képessé válj másokat is támogatni és vigasztalni. Jézus Krisztus a legnagyobb nyomorúság idején érkezett. Akkor is volt háború, hidegség és sötétség. Volt erőszak, kirekesztettség, bántás és üresség. A világ, amelyben élünk, nem különbözik attól, ahol egykor megfélemlített emberek éltek. Akkor sem volt hely az Úrnak, ahogy ma is sok helyen keményedett életek élnek. A fájdalom valós, és talán éppen most érzed, hogy a legmélyebb fájdalmak között érkezik meg a remény.

Jézus nem éppen a fények közé érkezett, nem egy meleg és szívmelengető helyre, hanem a ridegségbe és a kiutasított állapotba. Kiszolgáltatott kisbabaként, átélve a születés fájdalmát született meg. Őt is felvette szülőanyja és apja is dédelgette, befogadta. Nem volt a legjobb hely a világ akkor, mint ahogyan ma sem.

De, hogyan tudok én helyet készíteni? Hogyan lehetek kész arra, hogy bennem is megszülessen? Lehet nálad helye Krisztusnak, de ehhez készíteni kell az útját. Nem fenyőfával, nem díszekkel, még nem is finom falatokkal. Nem ajándékokkal és minden egyéb mással, hanem azzal, hogy a köveket elhordod az útjából. Ez nem az ország állapotától függ, hanem csakis a te történeted. A hozzá vezető útról azt mondja Ézsaiás: szedjétek fel a köveket és tegyétek szabaddá az utat önmagatoknak az Úrhoz. A nagy esőzések után Izraelben a kövek lejöttek a vízzel az utakra, és ahhoz, hogy ismét járható legyen az ösvény Jeruzsálembe, az ünnepre, el kellett szedni a köveket és megtisztítani. Milyen kövek ezek? Ha mélyen magadba tekintesz megtalálod, mi az, ami most éppen elválaszt téged Tőle. Nálad van annak a tudása, hogy kikkel hordtatok egymás felé köveket, hogy ne lássátok egymást. Te tudod, hogy miért és mikor barikádoztad el magad félelmedben, hogy biztonságban lehess. Mind a másokkal szembeni kövek és az önmagad elzárása akadálya annak, hogy eljuss a szívedhez az Úr szívén keresztül. Ahhoz, hogy tovább láss meg kell tapasztalnod azt, hogy szükség van a te munkádra, akaratodra és bátorságodra, mert másként csak növeled a kövek számát és nagyságát. Isten kettészakította érted az eget, összeszedett minden akadályt és felvitte a Golgota keresztjére, hogy eljuthass a szívén keresztül Hozzá és magadhoz.

Ma, amikor a körülötted lévő világ azt sugallja, hogy húzódj vissza, és fogadd el a sötétséget és az élettelenséget, állj meg egy pillanatra, és pillants ki a résen. Fedezd fel a kőből faragott istálló mélyén azt a Krisztust, aki érted született. Engedd el a saját magad által felépített biztonságot, és nyisd meg az életed kapuit, hogy újra feltöltődhess, és kegyelemként élhesd meg a következő napot.

Az igében többes számú megszólítás rejlik: együtt cselekedhettek, közös erővel tisztíthatjátok meg az utat. Ha egymás terhét vállaljátok, akkor beteljesítitek Krisztus törvényét. Egymásért, egymással, hogy a közösség erejével mindannyian gyógyulhassatok és átalakulhassatok. Rengeteg áldás bontogathatja szárnyait ott, ahol jelenleg szenvedés és konfliktus uralkodik, ha az asztalnál nem a kövekre figyeltek, hanem arra, ami összeköt benneteket. Mert míg az ellentétek elválasztanak, a közös értékek összekapcsolnak, és így az ellentétek is termékennyé válhatnak.

Jézus szavai szerint az Ő tanítványait a köztük lévő szeretet ismeri meg leginkább. Krisztus nem bonyolítja túl a dolgot, nem részletezi, hogy mit kellene tennünk egymásért; egyszerűen azt mondja: szeress! A szeretet az, ami minden ember szívének mélyén ott lapul, mégis talán az egyik legnehezebb feladat, amit vállalhatunk. A háború, a konfliktusok és a fájdalom közepette éppen a szeretet hiánya kiált a legjobban. Te lehetsz az, aki áttör a küzdelmek sűrű fátylán, és szeretetteljes gesztusokkal válaszol. Szerethetsz úgy, ahogyan eddig talán sosem, és olyan módon, ahogyan mások még téged sem öleltek körül. Krisztusban megtapasztalhatod ezt a különleges szeretetet, amely képes megújítani a lelkedet, és lehetővé teszi, hogy te magad is fényt gyújts a sötétségben.