Ezért varázsolta el a kutatókat a látogatókra dobáló állatkerti csimpánz.
Ha valaki 1997-ben ellátogatott a svédországi Gävle városában található Furuvik Állatkertbe, és a csimpánzok kifutójához tévedt, valószínűleg nem úszta meg sértetlenül – egy Santino nevű hím csimpánz ugyanis különös és problémás viselkedésével hívta fel magára a figyelmet. Az IFLScience beszámolója szerint a főemlősök körében nem szokatlan a dobálózás, ám Santino nem véletlenszerűen cselekedett: ő tudatosan tervezte meg támadásait...
Előre kidolgozta a terveit, és ennek érdekében köveket gyűjtött, hogy minden lépése a lehető legjobban sikerüljön.
Az állatkerti állatok általában megszokják, hogy emberek mozognak a környezetükben, de nem minden egyed fogadja el a látogatókat. Santino például az utóbbi csoportba tartozott.
A csimpánz, aki reggelente a kifutójában lévő árkot átlépve gyűjtögetett, különös rituáléját hajtotta végre: köveket szedett össze, és ezeket gondosan halmokká rendezve elrejtette, mintha titkos kincseket készített volna elő a jövőre. Amint a látogatók megérkeztek, Santino izgalma egyre nőtt, és hamarosan belemerült a szórakoztató játékba, amelyben a köveket a nézők felé hajigálta, mint egy igazi művész, aki a figyelem középpontjába kívánkozik.
Mathias Osvath zoológus 2008-as publikációjában azt írta, az első három évben, amikor a hím még domináns volt, a dobálás ritka volt, valószínűleg azért, mert ekkor kevés volt az azonnal bevethető kő. 1997 júniusának elején azonban az esetszám drámaian nőtt, ezért óvintézkedéseket kellett bevezetni.
1998-ra a kövek mennyisége drámaian csökkent, így Santino új megoldásokat keresett. Kifejlesztett egy innovatív stratégiát: egy kővel folyamatosan ütögette a csimpánzok szigetének közepén található betont, figyelve a jellegzetes hangokra, amelyek a repedések megjelenését jelezték. Ezen a ponton fokozta az ütéseit, hogy újabb, hasznosítható darabokat tudjon eltörni.
A majmok viselkedése lenyűgöző példaként szolgál az előre tervezésre az állatvilágban. A kutatók korábban nem gondolták volna, hogy a csimpánzok ennyire képesek a jövőbeli események figyelembevételére.
A megfigyelések során kiderült, hogy Santino rendkívüli odafigyeléssel választotta ki fegyvereit, a felkészülési fázis pedig nyugodt légkörben zajlott, míg a támadások során izgalom töltötte el. Egy későbbi kutatás keretében Osvath arról számolt be, hogy miután a kődobálás széles körben elterjedt hírnévre tett szert, az állat elkezdte különböző tereptárgyak mögé és széna alá rejteni a köveket, így téve tréfát a látogatók felett.
